Szatmári Ferit főzök. Komolyan.

2017. július 05. 07:53 - Carbonari

Jolimesék (4)

dscf1044.JPG

Szatmári Feri főzelékes könyveivel le lehet fogyni,
és testtömeg tartására is alkalmas lehet.
Életmódváltásban komoly segítség,
amikor a régi, megszokott ételeidet már nem fogyasztod,
de még nem tudod, hogy mit is egyél.
(Nem: Szatmári Feri azt sem tudja, hogy a világon vagyok.
Nem fizet nekem azért, hogy ilyeneket írjak a műveiről.)

Aki rendszeresen olvasgat "engem", az tudja, hogy nemrégiben estem át egy nagyobb hasi műtéten. Ezzel kapcsolatos, hogy lábadozásom alatt újra értékeltem az életem, testem, ételem, testmozgásom közötti ok-okozati folyamatokat.
Jó.
Ismét átértékeltem.
06_27_1.jpgAmikor kiderült a baj, akkor is, és szépen meg is szabadultam bő 10 kilogramm súlyfeleslegtől. Most folytatás következik, még átgondoltabban, még több elméleti mankót segítségül hívva.

Az egyik ilyen mankó az étkezéssel kapcsolatos.
Még januárban megvettem a Bookline-tól Főzelékes Feri (alias Szatmári Ferenc) két szakácskönyvét, és alkotni kezdtem belőle. Néhány receptje roppantul bejött a művekből, mint például a céklás röszti, az avokádós-joghurtus krumpli, a mustáros-petrezselymes is nagyon ott van, gyakran készítem is őket, aztán félretettem a könyvet, hogy majd legközelebb. (Napjainkban már kézközelben van félretéve!)

Tegnap este nézegettem, mit is ennék másnap, és amihez alapanyag is van itthon, persze. Spenótos répafőzelék! Hmm. Mondjuk spenótom nincs, csak mángoldom. Na, pityerítettem el a számat, jó lesz az helyette!

Ma tehát főzni kezdtem. Sárgarépa pucolás, darabolás, tegyünk bele pár karika petrezselymet is. A recept ugyan nem írja, de van, tehát mehet bele. Újhagyma? Ilyenkor? Jó lesz abba fejes hagyma is, a kertben az összes hagymám fejes már. Vaj? A mélyhűtőben, azért a késhegynyiért nem veszem ki. (Mondanom sem kell, nem egy személyre vannak tervezve a receptek, tehát nekem az 1 kg sárgarépa legfeljebb 20 dekagramm, és mindent ehhez hányadolok.) Currypor? Na, az tuti nincs itthon. Bevásárló lista elővesz, ráskribál, hogy currypor rendel. (Szeretem én egyáltalán ezt a fűszert? Majd kiderül.) 

Közben persze figyelés ezerrel, mert várom a mozgóboltot, és hallgatózom, mikor harsan fel a szomszédos utcában a hangja, mert akkor már roboghatok is ki a kapuhoz, pénztárca-kosár kombóval egyetemben.

Sárgarépa darabolva, hagyma felszelve, Janinak krumpli lesz a köret a körömpörköltjéhez, jó, pár szem krumplit az én főzelékem is elbír, tuti, hiába nem írja a recept. Egy krumplit fel is kockáztam jó nagy darabokra. Felraktam a hagymát olívaolajban dinsztelni, közben meglestem az alaplevet, azt az egy decinyit, amit tegnap már ki akartam borítani a kutyának (és amikor olvastam a receptet, mint az őrült, tettem vissza a hűtőbe), hogy ma jó-e még, jó volt. (Ha nem lett volna jó, akkor víz rája, oszt' csókolom.) Bele a répákat utána, azzal is pirítani cseppecskét, aztán felönteni alaplével, bele a krumpli is, fokhagyma is, kell-e sózni, nem, az alaplé elég sós. Király!fozelek.jpg

Hmm... kéne a mángold. Lenn van a kertben. Bakker. Jani krumplija még fel sem főtt, ha teljes grafton hagyom a gázrózsát, ki fog futni. (Bakker, bakker, bakker.) Jó, takarékra le a gázt, majd később fő fel, nagy dolog. Az enyém már fő, azt is takarékra, irány a kert. Ööööö.. kiskosár, pénztárca kikészít az előtérbe, nem jó, inkább a lépcsőhöz (Bakk - a pulink - két szemed rá, be ne ugorjon valami tetű érte), mert amilyen szerencsém van, pont akkor kell visszavágtatni a mozgóbolthoz, amikor a kert végében matatok a mángolddal. De akkor már adjunk enni a tyúkoknak is, ha lenn vagyok. De ha lemegyek, akkor a konyhai hulladéktól is érdemes megszabadulni. Jó, minden abszolválva, csak... csak mángoldot nem hoztam fel, csaptam a  homlokomra a ház előterében. (áááááááááááá) Tehát vissza, 3 levél mángold letépve. (Mozgóbolt sehol, pedig máskor ilyenkor már itt eszi a fene.)

Lemosni a leveleket, szaggatni darabokra a főzelékbe, és megállapítani, hogy 1) legközelebb is elég, ha háromnegyed főzésben teszem bele, 2) egy levéllel bőven sok a 20 dkg sárgarépához. A másik két levél vízbe tesz, este jó lesz valami paradicsomos, olajos salátaféléhez.

Keményítő, tejszín kimaradt belőle.
Miért?
Elfelejtettem.
Éhes voltam, tálalás előtt a mozgóbolt is megérkezett (ááááá, hová dobtam le a ruhám?! Pucéran csak nem szaladhatok ki - mert ilyen melegben meztelenül téblábolok a házban - ide nekem egy göncöt! bármilyen göncöt!!! És végre felmarkolok valamit, magamra húzom és ki tudok rohanni).
Amikor visszajöttem, csak behánytam a hűtőbe a vásárolt cuccokat, aztán tálaltam, Janinak a körömpörköltjét, magamnak a sárgarépa-mángold főzeléket. Még éppen eszembe jutott, hogy tegyek bele egy kevés citromhéjat és meglocsoljam a citrom levével is.

Méréseim (07.04.): 
                                                    Előző méréshez képest    (06.29.)    Kiinduláshoz képest       (06.29.)
119.7 kg                                           +90 dkg                                       +90 dkg    
Derék: 120 cm                                  + 1 cm                                         +1 cm 
Ruhaméret: 54.

Ez van. Ilyenkor kell rádolgozni, vagy rátudni és dolgozni tovább (a torna rendszeres). És persze megfejteni a jelenség okát.

Valószínűsítem, hogy mitől több a testtömeg: a szomszédasszonyom átadott némi meggylevest, és én is frankfurti levest készítettem. Mind a kettőt roppantul szeretem, az elmúlt két napban közel mértéktelenül (jó, nem, de nagyon közel voltam hozzá) fogyasztottam belőlük. Eeeenyi. Plusz, mazsolát vettem magamnak édesség helyett, abból is szemelgettem. Most már tudom: ezeknek a kajáknak ára van. A mennyiségüknek és a rám gyakorolt hatásuknak is. Tanulópénz: fizetve. (Jani szerint meg gyarapodik az izom, és az a nehéz, hiszen "mááár egy hete tornázol, édes kincsem". Hahaha, minősítettem a véleményét.)

Türelem, kitartás.

És akkor a mai mérésem (egy nappal később):

118.6 kg.

Nos: az történt, hogy tegnap estefelé, cirka 3 órás intervallumban megugrott a sürgős WC-re menés igénye pisilési szempontból. Kb. négyszer-ötször biztos menni kellett, és bőséges volt az áldás valamennyiszer. Ma reggel pedig ráálltam a mérlegre (még nagy dolog előtt), és voalá! 20 dkg-mal kevesebb a testtömeg a kiindulási helyzetnél. Ergo: valami miatt irgalmatlan vízvisszatartás jellemezte az elmúlt napokban a szervezetemet. (Mazsola? Meggyleves? Egyéb? Passz.) (Nem, nem szedek vízhajtót.)

Mindegy, örülés van.

Kitűnő lett!
Egyenesen kitűnő.
Pár kanál után eszembe jutott, hogy le kéne fotózni, mert élő ember el nem hiszi, hogy tényleg megfőztem, amit megfőztem. Ergo, nagy mérgesen feltápászkodtam, betöltöttem a gépbe az elemeket, a memóriakártyát, egy pici tálkába pár falatot kipakoltam, kétségbeesetten szétnéztem, mivel komponáljam meg a képet, hogy mutasson is.. itt a mángold levél... kevés... meg ez a fa sótartó... citrom... a fény.. nem érdekel, honnan jön, éhes vagyok... olyan lesz, amilyen. (Még nem tudom, milyen lett, előbb leírtam a sztorit, amíg friss az élmény.) Aztán folytattam tovább az evést...

06_27.jpg

 A mostani bejegyzés után rendszeresen fogok jelentkezni az életmódváltás eredményeivel - küzdelmeivel, buktatóival - néha azért, hogy magam legyek mankó másoknak, máskor azért, hogy nekem legyen mankó más biztatása, ereje, példamutatása. Vagy csak úgy. Nem gondolom, hogy egyszerű másképp élni, mást enni, máshogy felfogni az ezzel kapcsolatos változásokat, mint eddig, sőt. Azt gondolom, hogy rettenetesen nagy fába vágtam a fejszémet. Néhány évig együtt leszünk, mert sok-sok-sok kilót kell dekánként ledolgozni, aztán ott tartani a testtömeget, amit el tudok, el lehet érni. Harmincat minimum. Lassú folyamatnak szánom.
Félek-e? Persze.
Ó, nem a lebőgéstől, arcvesztéstől, ami a rendszeres jelentkezés rendszertelenné válásából fakadhatna. Az kellemetlen lenne, de túlélhető. A végeredménytől félek, ami a visszaesés véglegessége miatt bekövetkezhet. Abba hamar bele lehet halni. Vagy sokára, de addig is ezer bajtól szenvedve.

Ha kíváncsi vagy Szatmári Ferenc könyveire, én a Bookline-tól rendeltem. Van blogja is, ide kattintva eléred, mostanában ismét új recepteket alkot.

Hát nem is tudom. Ha hamarabb látom a fotókat, hamarabb kezdek el magammal foglalkozni. Valahogy a tükörbe nézve nem tűntem ilyen... nagynak.

Ó, igen, a képek a barna háttér előtt engem ábrázolnak. Rendszeresen foglak velük boldogítani - persze, mindig új képekkel.

 Szatmári könyvéről már korábban jelent meg egy bejegyzés, ha lemaradtál róla, kattints!

A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy az életmódváltás során senki sem szponzorál. Nem fizet nekem senki sem, hogy termékeiket vagy szolgáltatásaikat ezen a felületen megjelenítsem, reklámozzam. Csak és kizárólag olyan terméket, szolgáltatásokat nevezek meg a jövőben, amelyeket használok. Nem hallgatom el, ha elégedetlen vagyok / leszek bármivel, de azt sem, ha legteljesebb egyetértésemre talál az igénybe vett tárgy, szolgáltatás.

A leírtakat saját életvitelénél bárki hasznosíthatja, átalakíthatja saját igényei szerint. Kizárok minden felelősséget azzal kapcsolatban, ha valakinek kára keletkezik a magamra vonatkoztatott tapasztalataimból. Ami nekem jó, az nekem jó, harmadik személynek nem biztos.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1612617597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.