Utálom, utálom az egészet.
Utálom a karácsonyt.
Utálom, hogy meghalt a nagynéném.
Utálom, hogy egy karácsonyra kihegyezett élménypark-tervezetet hagyott rám.
Utálom, hogy a létrehozásához dollármilliókat is biztosított.
Ezt még valahogy azért túlélném.
De!
Utálom, hogy ehhez egy pasit is mellém rendelt.
Ja. Kötelező jelleggel.
Vagy ő is, vagy semmi sem.
Utálom, hogy a pasi szívdöglesztő.
Utálom, hogy utálom az egészet...
vagy nem is?

Eve Douglas vagyok, és utálom a karácsonyt.
Nagyon.
Évek óta magányosan bekucorodom a sarokba, és várom, hogy elmúljon ez a nyálas, giccses szutyok.
Valamikor lett volna egy - az az egy! - boldog karácsonyom, de a sorsnak abba is sikerült beleköpnie.
Elvette tőlem azt, ami addig a legdrágább volt: a vőlegényem életét.
Azt mondják, azóta a szívem is megfagyott.
Hát hadd mondják.
Mi közöm az egészhez?

Most ráadásul meghalt a nagynéném is. Ne érts félre, tudom én, hogy 93 évesen az emberekkel előfordul, hogy meghalnak. Hiszen ott a vőlegényem, aki... na, jó, hagyjuk.
Szóval, meghalt a Evelyn nénikém ebben a szép korban, és mint kiderült, volt végrendelet utána.
Bár ne lett volna!
Úgysem fogjátok elhinni, mit hagyott rám.
Nem, nemcsak azt a medált, aminek alig van értéke, és amiről mindig is tudtam, hogy az enyém lesz.
Neeem.
A végrendeletben szerepelt egy megkezdett élménypark létrehozásának terve.
Még nem mondtam, mi, hogy Evelyn néni, velem ellentétben, imádja a karácsonyt.
I-MÁD-JA.
Illetve, imádta. A szobájában rénszarvast (jó, nem igazit) és ezer karácsonyi csecsebecsét tartott.
Igen.
Egész évben.
Így már érthető, hogy miért kezdett el karácsonyra kihegyezett Winterworldot építeni.
Egészen érthető.
Arról viszont fogalmam sem volt, hogy ehhez dollármilliókat rendelt!
WTF?!
Oké, a jól menő rendezvényszervezői cégemet végül is hajlandó vagyok felcserélni ezért a parkért, pláne, hogy a nénikém végrendeletileg közölte, hogy vagy elvállalom, vagy pá, pá dollármilliók.
Azt azért mégse.
Fogcsikorgatva megcsináltam volna az egészet egyedül, ha...
... ha Evelyn néni nem rendel mellém egy szívdöglesztő, rohadtul magas fickót, akinek villognak a fogai, észtvesztően kék a szeme, de legalább az első találkozás után - ahol pedig meglehetősen undok voltam - ne tájékoztatott volna arról, hogy feleségül fog venni.
Hah!
Majd, ha fagy!
Honnan került ez az öntelt, amúgy huncut szemű, ellenállhatatlan bájgúnár a nénikém mellé?
Mit kellett tennie ahhoz, hogy így az ujja köré csavarta?
Utálom!
Utálom, utálom, utálom!
Vagy mégsem?

Ha kíváncsi vagy arra, hogy megolvad-e a jég Eve szíve körül, ha tudni szeretnéd, ki ez a jó képű, sármos fickó... hát, be kell szerezned a könyvet hozzá.
Falni fogod.
Ja.
Mint minden Milly Johnson könyvet.

A regényt az Alexandra Kiadócsoporthoz tartozó Pioneer Books Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet itt s köszönünk!

A képek a Pixabay-ról származnak.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

Tetszik, amit olvastál?