„Ez egy vicces könyv a mentális betegségről. Ijesztően hangzik ez a két szó együtt, de ami engem illet, én is mentális beteg vagyok, sőt a szerintem legszórakoztatóbb emberek némelyike is az. Úgyhogy ha nem tetszik a könyv, valószínűleg nem vagy elég őrült ahhoz, hogy élvezni tudd. Akárhogy is legyen, te nyersz.”
A szerző gyerekkora óta küzd mentális zavarokkal, klinikai depresszióval, szorongással. Az évek során folyamatos harcot vívott ezzel, míg végül egy nap besokallt, és írt róla egy blogbejegyzést, ami meghozta az áttörést. Elkezdte megérteni, hogy amikor a szokásos módszerek, mint például amikor ismételgeted magadnak, hogy minden jóra fordul, csődöt mondanak, akkor valami másra van szükség. Mérges volt mindenre, magára és a világra is és úgy döntött, hogy csessze meg az élet: ő csak azért is boldog lesz!
„Mindannyiunk életében van tragédia, elmebaj és dráma. Csak abban különbözünk, hogy hogyan kezeljük a szörnyűségeket.”
Méghozzá őrülten boldog. Mit tett ezért? Csupa őrültséget. És tudjátok mit? Minden embernek ezen a bolygón ezt kéne tennie. Nem vagyok depressziós, nem hiszem, hogy valaha lettem volna. De ki ne szeretne boldog pillanatokat megélni? Annyi embert látok, aki a felesleges önsajnálatba merül és a szépet akkor sem veszi észre, ha belenyomod az arcába és üvöltöd neki, hogy nyisd ki a szemed és láss! Imádtam, amikor évekkel ezelőtt néhány dilis barátommal Szombathely főterén szórólapokból papírcsónakokat hajtogattunk és a szökőkútba másztunk, hogy aztán a fél város rajtunk nevessen, pontosabban fogalmazva inkább velünk nevessen. Vagy mindenkinek kéne akár csak olyan apró nevetséges dolgokat csinálni, mint amikor idétlen szemüvegekben pofákat vágunk a barátainknak egy üzletben. Vagy amikor a párommal Málta fővárosában jártunk és megláttam egy hatalmas táblát, amely kétszínű forgatható kockákból állt és odarohantam, hogy akkor most ide kirakok valamit. A párom először kiröhögött, de aztán ő is beállt mellém segíteni. És persze sosem felejtem el, amikor megízlelhettem a polippörköltet (Stuffat tal-Qarnit), ami annyira távol áll az én ízlésvilágomtól, hogy mit sem törődve a külvilággal köptem vissza a tányérba egy 5 csillagos hotel éttermében. De arra is örömmel emlékszem vissza, mikor gyerekkori barátnőm 30. születésnapján fluoreszkáló karkötőkkel felszerelkezve kis színes műanyagvödrökből koccintottunk pálinkával.
A szerző is komolyan vette a mantráját:
„...hirtelen ötlettől vezérelve ufó-vadász túrákra indultam, tornádókat üldöztem (veseelégtelenségben elhunyt), farkas szőrét viseltem magamon a helyi Alkonyat-filmbemutatón, miközben azt ordítottam a vámpírrajongóknak, hogy ÉN JACOBNAK SZURKOLOK, és lajhárt kölcsönöztem. Az új mantrám ez lett: Az illemszabályokat alaposan túlértékelik, és valószínűleg rákot okoznak.”
Persze ez nem oldotta meg a szerző állandó depresszióját, de jó pár nehéz napon átsegítették és a legfontosabb, hogy az agya boldog emlékeket őrzött, amelyek segítségével emlékeztethette magát rá, ha kikel az ágyból újra megpróbálhat őrülten boldog lenni. A depresszióval küzdő emberek képesek mélyebben megélni az érzelmeiket, pont ettől olyan veszélyes ez a betegség.
„ Mindig azt gondoltam, hogy a súlyos depresszióban szenvedő emberek kifejlesztették magukban az extrém érzelmek megtapasztalásának forrását, így aztán az örömöt is olyan módon képesek megélni, amit a „normális” emberek szintén sosem lesznek képesek megérteni. Erről szól az ŐRÜLTEN BOLDOG.”
A célja ezzel a könyvvel az volt, hogy reményt adjon a mentális problémákkal küzdőknek és, hogy megpróbálja megmutatni mindenkinek, hogy mit is jelent és hogyan lehet együtt élni vele. Végül nemcsak ezt sikerült megvalósítania, hanem egy egész kis mozgalmat indított el. A #furiouslyhappy címszóval ellátott képek kezdték elárasztani a közösségi oldalakat. Íme néhány őrültség:
jevotska - antigone - popculturereference
jentin10 - nanabel023 - Alex Svarda
Jenny Lawson esszékben meséli el a problémáit. Szorongás az iskolai kiránduláson, alvászavarok, New York-i könyvbemutató, üdülés Japánban, ahol találkozott a mindenféle gombokkal ellátott éneklő wc-vel. Érdekes párbeszédeket olvashatunk, sokszor pedig zavarodott gondolataiba enged betekintést. Rengeteget nevettem rajta. Fergeteges humorral tudja tálalni a fájdalmas, szívszorító történeteket is. Nemcsak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik küzdenek hasonló problémákkal, hanem mindenkinek, aki szeretne egy jót nevetni és egy kis ihletet merítene őrültségből. A könyv üzenete, hogy ismerd meg magad, de ne érd be ennyivel, hanem vállald azt, aki vagy és merj kockáztatni. Lépj ki az unalmas hétköznapokból, a biztonságos komfortzónádból. Mert „dilisnek” lenni jó!
"Mi történne, ha egy csomó kaméleont tennél egy másik rakás kaméleonra, amelyek egy tál színes cukorkán ülnek? Ez már tudománynak számít? Mert ha igen, akkor végre értem, mit csinálnak a tudósok."
A kötetet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!
Többet szeretnél megtudni a könyvről?
Kattints a képre!
