Az ember nem is hinné. hogy Szabó Magda is emberből volt,
és ugyanúgy háziasszonykodott, mint bárki más.
Sütött-főzött! Uram-gatya!
Pedig erről árulkodnak a hagyatékában fellelt receptek,
amelyek között rokonok, szomszédok, ismerősök
bevált ételleírásai is szerepelnek.
A Jaffa Kiadó pedig helyre kis könyvbe rendezte őket:
szabályos gasztronómiai kultúrtörténethez van szerencséd, ha beszerzed a művet.
(a kép forrása: Fortepan)

Volt valaha szerencséd öreganyád kézzel lekínlódott, göcsörtös receptgyűjteményéhez?
Bosszankodtál már te is azon, hogy a drága nagyi finoman szólva is nagyvonalúan rendelkezett a mértékekkel kapcsolatban? Mert mondjuk cukrot bele érzéssel…? Vagy a bonyolult munkafázist elintézte azzal: ahogy szoktuk?

Királyság, mi?

Nos, Szabó Magda Egy meszely az fél icce c. könyvével is hasonló a helyzet. Kell hozzá egy kevés előképzettség, hogy alkotni tudjál belőle. Már maga a cím is erre enged következtetni, mert ugye, meszely.. meg icce? ami ráadásul fél is?
Hja, kérem, amelyik korban és családban megúszhatatlan tantárgy volt a háztartástan, különös figyelemmel a konyhai teendőkre, ott minden nőnemű családtag tudta, hogy mit is takar az ahogy szoktuk kifejezés.
A könyv fedelén egy régen élt kislány látható, előtte szék, rajta mindenféle konyhai eszközök, balra tőle oldalt a lavor, mint a konyhai személyes higiénia csúcseszköze. Nagy a valószínűsége, hogy ez a kislány pontosan tudta felnőtt korára, hogy mit jelent az anyja, nagyanyja odavetett „ahogy szoktuk”-ja.

További pikantériát jelent a könyvben, amikor két krajcár ára élesztővel javasolt a tepertős tésztát elkezdeni, 60 dekagramm liszthez. Saját gyakorlatomból ez a meghatározás a mai 2.5-3 dkg menyiségnek felel meg. Hasonlóan fogós kérdést jelenthet a mézes puszedlihez meghatározott kettes liszt abszolválása is. Szerintem használj a mi korunkban meghatározott finom liszt megjelölésű terméket. De azt is megnézem, honnan szedsz disznó első belét, én speciel, már azt sem tudom, hogy az én anyám tudja-e, melyik az az első bél. Pedig ő még húrolt (belet pucolt, én meg menekültem) disznóvágásokkor még 20 évvel ezelőtt is.
A tojássárgája és „cukorpor” keverési idejét is túlhaladta a legtöbb háztartásban a technológiai fejlődés: nem, robotgép használata esetén nem szükséges a recept által közölt egy órát kivárni, mint amit a rég elholt ős meghatározott a kézi keveréshez. Ilyenkor tudom nemcsak elképzelni, hanem meg is érteni, miért lehetett, de még inkább kellett a feleségnek otthon maradnia, és csak a háztartással foglalkoznia. Képzeld el, hogy a piskótához csak a tojássárgáját jó óráig kell kézzel kutyulni.. és akkor még ott a csecsemőd, akinek textilpelusa van ám, nem holmi Libero.. anyám.

Az is megfigyelhető, hogy nem spóroltak semmivel az ételek, sütemények hozzávalói közül, sem minőségben, sem mértékben. Egyáltalán nem rí ki a sorból, ha három, négy főre elegendő adagnyi étel készítéséhez így kezdődik a recept: 12 tojássárgája, gyenge borjúhús, fél liter tejszín, és társai. Tudja valaki, hogy 100 évvel ezelőtt a polgári családokban okozott-e jelentős gondot az elhízás? A mai kor embere ennyi alapanyagtól mind 150 kilós lenne. Lehet, hogy többet dolgoztak? Nem létezik. Vagy másképpen? Az lehet. De akkor is…

Mikor szerezd be magadnak ezt a Szabó Magda-féle szakácskönyvet?
Ha gyakorlott háziasszony vagy, és szívesen csemegéznél nagyanyáid, dédanyáid szokott receptjei között.
Ha érdekel a kultúrtörténet ebből a szempontból is.
Ha attól tartasz, hogy holnap vége az elektromosságnak, és milyen jó lesz, ha papíralapon ott a tudás és a metodika.
Vagy csak úgy.
Szerelemből.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Érdekel, milyen az, amikor az ember mindent eldob egy férfiért, és a hagyományos olasz konyha szerelmese lesz? Kattints!