"Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat…"
Micheal J. Sullivan megalkotta a tipikus fantasy-klisék és egyedi ötletek nagyon jól működő egyvelegét. Ha szereted a fantasyt, ezt is szeretni fogod!
Hadrian Blackwater és Royce Mellorn a Riyria-krónikákból készült képregényben
A Riyria-krónikák első kötetében, amely a Trónbitorlók címet kapta, felületesen megismerjük a világot, amelyben járunk, de leginkább a két főszereplőt, Royce-ot és Hadriant, profi tolvajokat, útonállókat, akik a megbízhatóságukról és pontosságukról ismertek. Nem kegyetlenek, sőt, de valamiből élniük kell. Általában nemesek és gazdag emberek kacifántos, de jól fizető ügyeit vállalják, de úgy néz ki, legutóbbi tervükbe belebuknak: valaki megöli a királyt, és minden nyom ara utal, hogy Royce és Hadrian tette. Ám a trónbitorlók rossz lóra tettek, rossz bűnbakot választottak: a Riyria kiszabadul és az ügy végére jár.
Michael J. Sullivan egyetlen történetként írta meg e krónikát, amelyet részekre, epizódokra bontott. Az egészen átvezet egy ősi rejtély, a szereplők, és sok-sok szál, de a könyvek önmagukban is olvashatóak és élvezhetőek. A karakterek sziporkáznak, rendkívül szórakoztató párbeszédeknek lehetünk tanúi, de néha előkerül a fegyver is. A szereplők élnek és fejlődnek, teret kapnak, miközben a központi szálat Hadrian és Royce, az egykori királyi testőr és kardforgató és az alacsony, vékony, ügyes félelf kalandjai adják. Elfek, félvérek, törpök, egy ősi legenda, egy még ősibb varázsló, és mindez egy szórakoztató egyveleggé gyúrva. Nem is kell ennél több.
Sajnos a kiadótól már nem rendelhető, de a borítóra kattintva szétnézhetsz a Fumax háza táján:
Utólag visszatekintve az első kötet csak inkább a bemutatása az egésznek, de közben egy ütős kis sztorit is kapunk. Maga a főszál, a történet legfontosabb szála a második kötetben lép előre, amely Avempartha - Az elfek tornya címen fut. Egy nincstelen lány, Thrace, aki engem egyébként rettentően idegesített végig, felbérli hőseinket, hogy segítsenek megszabadítani a falut egy rendszeresen ott portyázó fenevadtól. A falu mellett, az elfek birodalmának határánál áll Avempartha, a torony, amiből egy kardot kell ellopni. Persze a történet nem ilyen egyszerű. Megismerjük Ezrahaddont, a 900 éves varázslót, aki évszázadokig egyedül bolyongott a "kis" barlangjában, ennek megfelelően egy kissé őrült, de rendkívül szórakoztató karakter.
Természetesen az egyház is nagyobb szerepet kap, aki ismét létre akarja hozni a széthullott királyságokból álló egységes birodalmat, ennek kapcsán kerül elő az összes könyvön átvezető szál: az ősi legenda, miszerint van egy Örökös valahol, aki az egykori császár leszármazottja, és van egy őrzője, egy testőr, aki pedig az egykori testőrének a leszármazottja. (Ugye kitalálta már mindenki, ki ölette meg a királyt és akarta megfosztani az örökösöket a tróntól? Igen: az egyház.)
Most vajon mit lép? Kinevez valakit a birodalom Örökösének? És ki lesz az?...
A Riyria (ami elf nyelven kettőt jelent egyébként, mint kiderül - hogy pontosan hogy kell kiejteni, arról megoszlanak a vélemények) pedig a figyelem középpontjába kerül és az egész birodalom jövőjéért folytatott harc kulcsfigurájává válik.
Sajnos a kiadótól már nem rendelhető, de a borítóra kattintva szétnézhetsz a Fumax háza táján:
A Riyria-krónikák egy olyan sorozat, ami inkább a jól bevált fantasy-klisékkel dolgozik, semmint forradalmian új ötletekkel, inkább a jól kidolgozott karakterekre, a pörgős sztorira szorítkozik, minthogy eposzi magasságokba emelkedve regéljen 1726 oldalon keresztül a semmiről. Aki imádja George R.R. Martin világát, nos, az könnyen elképzelhető, hogy ezt nem fogja szeretni. Gyorsan olvasható (és magát olvastató) kikapcsolódásnak tökéletes, csak ajánlani tudom! :)
Kövess minket Facebookon!
