Az utolsó rítus

2017. április 12. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Yrsa Sigurđardóttir: Az utolsó rítus

Egy vérfagyasztó gyilkosság, egy furcsa fiatal, aki a boszorkányüldözések és középkori kínzások után kutat, és egy ügyvédnő, aki új nézőpontból látja az egészet. Mi hiányzik még egy jó skandináv krimihez? Természetesen a fagyos északi időjárás. Milyen, ha Európa egyik legnagyobb vízerőművének egyik vezető mérnöke megírja élete első krimijét? Nézzük!

Képkocka Az utolsó boszorkányvadász c. filmből

2005-ben úgy robbant be a piacra a már sajnos elhunyt Stieg Larsson A tetovált lánnyal, amilyen csak ritkán esik meg. Megalapozta az azóta skandináv krimiként elhíresült műfajt. Mi a jellemzője? Általában a messzi, hideg északon, a skandináv országokban játszódik, a legtöbb esetben a szerző maga is skandináv, és brutális, véres, kegyetlen gyilkosságok történnek. Yrsa Sigurđóttir (még mindig meg kell néznem a mellettem lévő könyvén, hogy hogy is kell leírni a nevét, pedig már nem először teszem) is egy ilyen könyvet írt, a hölgy egyébként mérnök, de régóta foglalkozik írással, ám ez az első felnőtteknek szóló könyve. Nem mai darab, Magyarországon (a skandináv krimit nálunk felölelő és azóta már több tucat ilyen könyvvel jelentkező) az Animus Kiadó 2007-ben jelentette meg. 

Yrsa Sigurđardóttir

A főszereplő Harald Guntlieb, a gazdag német család sarja, aki az Izlandi Egyetemen tanul, fő érdeklődési köre a boszorkányüldözések témája, disszertációját az izlandi és a német nyelvterületeken folyó boszorkányüldözések közti különbségekről írta. 
Egy hétfő reggel az egyetem egyik terméből egy vérfagyasztó holttest zuhan a folyosóra: kifacsart testhelyzet, eltávolított szemgolyók, furcsa vágások a testen. A halott nem más, mint Harald Guntlieb. Thóra Gudmundsdóttir, az elvált, két gyerekét egyedül nevelő ügyvédnő telefonhívást kap: a hideg anya, aki elveszítette a fiát, azt akarja, hogy vegyen részt a nyomozásban, mert biztos benne, hogy a rendőrök tévúton járnak a piti drogdílerrel, akit lecsuktak Harald haláláért.

Vajon mit derít ki a fiatal fiú haláláról egy nő, akit elrettent az egész téma, amivel a fiú foglalkozott, aki rosszul lesz a lakását látva - telis tele kínzásokról szóló képekkel, metszetekkel meg mindenféle alkalmatosságokkal. Akinek gondot okoz a saját 16 éves fia útjának egyengetése, és akinek felfordul a gyomra néhány véres kép láttán? Rituális gyilkosság történt? Az utolsó rítus? Vagy egyszerű bosszú? De akkor miért rendezték el ilyen módon a holttestet, és hol a szeme? Köze van hozzá a drogdílernek, vagy inkább Harald barátai között kell keresni a tettest? Egyáltalán van tettes?

Minden kiderül a könyv végére! Ez volt életem második skandináv krimije egyébként. Oké, ha szigorúak akarunk lenni, a harmadik. Nem csalódtam még a műfajban, és ebben a könyvben sem, noha a vége és az egész végkifejlet hagyott némi keserű ízt maga után. Egy kicsit több boszorkányságot vártam volna, egy picit több történeti leírást talán, vagy nem is tudom. De Yrsa jó stílusban ír, érdekesen fonja a szálakat, a várható és a némi meglepetéssel szolgáló fordulatokat kellő aránnyal tudja felhasználni. Megyek is, és megnézem, írt-e azóta könyvet! :)

Ha tetszett, nézd meg ezt az újabb skandináv krimit is! Ugye nem félsz a rókától?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2612412399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása