A turanizmus, ez a jellegzetesen magyar és teljességgel elhallgatott
eszmeáramlat régóta izgatja a magyar emberek fantáziáját.
Nem másról van szó, mint a magyarok keleti eredetéről, valamint
olyan kérdések boncolgatásáról, hogy létrejöhet-e a
"turáni népek" összefogása? Van-e a magyaroknak
küldetésük Keleten? Vagy éppen Nyugaton?
Jó tudni, hogy cirka 100 évvel ezelőtt óriási hagyománya volt a magyarság eredet kutatásának, és az azzal kapcsolatos egyéb, akár blődségnek is nevezhető magyar-kínai rokonságról, tatár ösztöndíjprogramról, vagy vércsoportvizsgálatokról szóló tanoknak. A turanizmus azonban nemcsak ilyen, első hallásra hagyjál már témákat boncolgat, hanem elsősorban a kelti magyar őshaza keresését, a magyar nép rokonainak felkutatását jelenti, de keleti kapcsolatok, politikai szövetkezések, befolyásszerzések, az ország politikai szerepének újrafogalmazása, tudományos ismeretterjesztés, motívumkincsek feltárása és felhasználása, Kelettel kapcsolatos lobbi tevékenység és a teljes magyar társadalom "turáni alapokra helyezett" reformja is szóba került.
A társaság jelentőségét jelzés értékűen emelte az a tény, hogy 1913 és 1944 között csaknem minden magyar miniszterelnök a Turáni Társaság tagja volt, néhányszor a protokollárison jóval túlmenő elkötelezettséggel. Ilyen nevek tartoztak közéjük, mint Teleki Pál, vagy Gömbös Gyula.
Ugyanakkor megszólítva érezte magát a legtöbb kisember, akinek fontosak voltak a gyökerei: megszólítva érezte magát a postatiszt, az orientalista, a nyugdíjas generális. Voltak olyan személyiségek, akik ugyan nem vettek részt a társaság életében, de mégis keleti gondolatokat támogattak, régészek, festők, vallástörténészek: abban az időben valahogy benne volt a levegőben, hogy irány Kelet!
A szerző, Ablonczay Balázs
A II. világháború után aztán ezek a hangok elhalkultak és elhallgattattanak: az államszocializmusban nem volt helye ilyen ideáknak. A rendszerváltás után lehetett újra hallani a turáni hullámokról.
Miről szól végül is a kötet?
A mű nem más, mint egy közéleti érzékenység története: hogyan viszonyult Kelethez, a magyar néprokonság gondolatához a honi értelmiség és a politika, milyen megoldásokat, javaslatokat dolgozott ki az eredettudat használására vagy felhasználására. A XIX. század első felétől egészen napjainkig tárgyalja a könyv a témát, annál is inkább, mert sem az István, a király című rockoperát, sem a rovásírás hazai feltámadását, sem a Fidesz jelenlegi keletre nyitását nem lehet értelmezni a turanizmus eszmei alapjai nélkül.
A szerző könyv megírásához óriási mennyiségű dokumentum és iratgyűjtő helyeken fellelhető irományokat nézett át, jegyzetelt ki a hitelesség megőrzése céljából. A Magyar Nemzeti Levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, és két tucatnyi egyéb fontos helyek irattára képezte a kutatás tárgyát, mire végleges formába öntötte eredményeit. Emberekről, küzdelmekről, ellehetetlenítésekről, sértődésekről és megbocsátásokról, emberi nagyságokról és gyarlóságokról szól ez a kötet a turanizmus szűrőjén keresztül engedve.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!
Köszönjük, Jaffa Kiadó!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Egy meszely az fél icce. Nem hiszed? Kattints!
"Ez a könyv arra vállalkozik, hogy segít értelmezni ezeket a jeleket, általános eszme- és értelmiségtörténeti összefüggésbe helyezi a műveket és a szereplőket. Átvezeti olvasóját diktatúrákon, forradalmakon, autoriter rendszereken és demokrácián, elviszi Tibettől Argentínáig és vissza. Bemutatja a feministából lett vércsoportelemző földbirtokosleányt, a turáni egyistenhívő rádióműszerészt, a vármegyei főjegyzőségre jutó teozófust, a montenegrói hoteltulajdonost és a Mezőgazdasági Múzeum alapítóját, mellesleg költőt: a világbéke és egy lövészárokásó gép csaknem egyidejű kitalálóját. Izgalmas lesz, ígérem.
Induljunk."
