Egy két héttel ezelőtti poszthoz, a Lepra és pestis Magyarországon címűhöz érkezett egy érdekes hozzászólás, miszerint gyakorlatilag a dohány elterjedése akadályozta meg, hogy a pestis tovább pusztítson, és ennek köszönhető a későbbi népességrobbanás is. Egy kicsit utánanéztem a dolognak. De először nézzük át egy kicsit a dohány történetét!
Kétségkívül Európára - és az egész világra - az egyik legnagyobb kulturális hatással a növények közül a dohány volt. Az 1560-as évek elején Franciaország új portugáliai nagykövete, Jean Nicot megismerkedett rengeteg új, ismeretlen növénnyel. Leginkább a dohány keltette fel a figyelmét: a levelével borogatva sikeresen tudott fekélyt kezelni. A magokból küldött Medici Katalinnak is, és a növény hamar elterjedt egész Európában. Gyógynövényként használták fel, sőt, tüsszentőporként is alkalmazták, az arisztokratikus körökben a porított dohánylevél felszippantása valódi hóbort lett, Nicot neve pedig ismertté vált. Koruk aloe verája volt: 1571-ben már több, mint húszféle, köztük sok halálos betegség kezelésére javasolták, gyógyított mindent a fekélyektől, kiütésektől a köszvényig és maláriáig.
Nem volt egységes az elnevezése: hol tabaco, hol nicotiana, de latinul sacra herba, vagyis szent növény néven illették. Az egyik utazó szerint a Kolumbusz által elsőnek megismert indián nép, a tainók hívták tabacónak a növényt, mások szerint az arab tabbaq szóból származik nevének ezen alakja. Sokféle felhasználási módja volt: a ma is ismert elszívás, a borogatás, a rágcsálás, az áztatás, a kenegetés, sokan meg is ették a leveleket, Nicholas Culpeper pedig a disznózsírral való elkeverését javasolta, így létrehozva egy csodakenőcsöt, ami mindenféle fekélyt és az aranyeret is gyógyítja. Méregként is előszeretettel használták, nem csak emberek, állatok ellen is: a macskák ellen akkoriban a leggyakrabban használt méreg volt. A legelterjedtebb hit mégis az volt, hogy rendszeres fogyasztása megerősíti a testet, az állóképességet, ellenállóbbá tesz a betegségekkel szemben.
A növény köré szerveződő óriási hiteknek és tévhiteknek, a gyógyítási képességeibe vetett hitnek köszönhetően, és miután megfigyelték, hogy az egyik pestisjárvány során egyik londoni dohánykereskedő sem betegedett meg, azonnal kikiáltották a pestis teljes körű ellenszerének. Ez a tévhit a mai napig sokakban él. Érdekes fricska a mai tiltásokat és korlátozásokat látva, hogy az etoni elitiskolában kötelezővé is tették a dohányzást minden diák számára, és bizony komoly büntetésre, testi fenyítésre számíthatott, aki ellenállt. Viszont már ekkor is akadtak ellenzői - különösen amiatt, hogy kötelezővé tették -, egy skót orvos 1606-ban nemes egyszerűséggel úgy hívta: csapás az ifjúságra.
Maga a növény egyébként a burgonya közeli rokona, és a gyapot mellett a világon legnagyobb területen termesztett növény, amelyet nem élelmezési célra használnak. Hatvan alfaja van, de csak kettőt termesztenek: a tabacumot és a Nicotiana rusticát. Pocahontas férje, John Rolfe már 1612-ben dohányültetvényt hozott létre Virginiában, és itt született mintegy 250 évvel később James Bonsack, aki 1880-ban szabadalmaztatta a cigarettasodró gőzgépét, amivel óránként 12 ezer szálat állított elő.
Sajnos a dohány jótékony hatása közel sem olyan széles, mint ahogy hitték. A nikotin erős függőséget képes okozni, de emellett idegnyugtató hatású, kis mennyiségben a zaklatott időszakokon átsegíthet. Nem véletlen, hogy már a harmincéves háború idejétől kezdve a katonák egyik legfőbb ellátmánya a dohány volt. Korunkban igen elterjedt kereszteshadjáratot folytatni a dohányzás ellen. Életemben egy szálat szívtam el, és konstatáltam, hogy ez hülyeség, ez nem jó, ez nekem nem kell. Nem, nem egészséges, olyan mértékben nem, ahogyan a dohányosok többsége szívja. De akkor sem értek egyet ezzel a hadjárattal. A kórházakban, iskolákban, mindenféle közintézményben megszűnt a dohányzásra kijelölt hely. Régen a nővér mondhatta a betegnek, akit rajtakapott a wc-ben, hogy menjen az erre kijelölt helyre. Ma nem mondhat ilyesmit, mert nincs ilyen. Az éttermekben megszűnt a dohányzók terme, a vonatokon is a dohányzó kocsik. A megállókban sem dohányozhat senki, mert zavarhatja a többi várakozót. A többi várakozót nyilvánvalóan nem zavarja a sokkal veszélyesebb kipufogógáz, ami a képükbe áramlik, amíg várakoznak, és nyilvánvalóan a gyárak lég- és egyéb környezeti szennyezése sem zavaró. Nyilvánvalóan minden tíz percben be kell mondani az állomásokon, hogy dohányozni szigorúan tilos, mert az nyilvánvalóan sokkal károsabb, mint az alkoholizmus. Nyilván családok ezrei mennek tönkre a dohány miatt - és egy sem az alkohol miatt. És sokkal jobb reggel a már részeg, pálinkabűzös úriemberrel, meg a pancsolt fehérborát kiöntő márnemszomjas' úrral együtt utazni...
Kövess minket Facebookon!
