Éles?

2017. szeptember 08. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Potozky László: Éles

"Gátlástalanul törölt segget a huszonévesekkel a negyvenes-ötvenesek generációja, megtehették, velük is segget törölt a szocializmus, és örökre szarosak maradtak tőle."

Kortárs és magyar. Bevallom, hadilábon állok mindkettővel, már amennyiben a kortárs egyben szépirodalmi(nak gondolt) művet jelöl. A kettő együtt meg aztán végképp sok. De tudom, ez csúnya dolog, és próbálom levetkőzni. Olvastam jópárat, és találtam köztük jót is.

Akitől kaptam ezt a könyvet, azt mondta, hogy neki nagyon erős, túlságosan erős, így félbehagyta. Kíváncsian vártam, nekem mi lesz a véleményem róla.
A történetet egy fiatal fiú szemszögén át ismerjük meg, aki vidékről került a városba, egyetemen tanul pszichológia szakon, két, szintén egyetemista lakótársával él együtt, és hát kicsit beteg. Mármint lelki értelemben. Igen, vagdossa is magát, bár nem a szokványos módon. Nem írnám le, miről is szól a könyv, mi történik, inkább csak azt, amit én éreztem, gondoltam, miközben olvastam. Rövidsége ellenére sok mindent megtudunk, és még többet nem.

A regény kapcsán sokszor felmerül a „generációs regény” kifejezés. Egészen pontosan mi is az? Hasonló generáció vagyok, sőt, kb. ugyanaz, mint a főszereplő(k), meg is értem őket teljesen, de szomorú lennék, ha az én generációmat ez jellemezné. Épp az ellenkezőjét tapasztalom. Ez inkább egy mindenkori, szétesett és lecsúszott réteget jellemez, nem egy generáció regénye, hanem egy rétegé – amely sosem fogja elolvasni a könyvet, mert többségében funkcionális analfabéta. De mindegy, hagyjuk is, egész más téma. Az eleje óta böki a csőröm a „szépirodalom” kifejezés is, tulajdonképpen az mi is? Észrevételem alapján minden olyan könyv szépirodalom, ami:

– 100 évnél régebben íródott 
– kortárs, de annyira élvezhetetlen stílusú, annyira beteg és elborult, hogy az olvasók többsége a felét nem érti, de a műkritikusok elalélnak tőle 
– minden érdekes, értékes gondolata, mondanivalója közé beszúr 3 oldal leírást, ami tökre nem illik oda, és unalmas is, de legalább szép 
– a könyv stílusa mellőzi a szokásos formákat, rendkívül újító és formabontó (nincs központozás, nincs rendes párbeszéd, érthetetlen módon ugrál térben és időben, nem tudjuk, hogy hol járunk, stb.)

Nos, az Éles a fenti pár pontból kettőben is jól teljesít, de közben mégis tud hiteles maradni, egészen a végéig. Őszintén szólva az utolsó részek előtt egészen jó lett volna. De a vége nem a vége, és hiteltelen is számomra, gyenge, mondhatnám: életlen.

Nem volt igazi vége, egyszerűen csak vége szakadt, vagyis én úgy érzem. Ugyanilyen „hitelesen” lehetett volna vége az első oldal után, vagy a századik után, vagy akármikor. Ez is egy ismertetőjegye lenne a szépirodalminak szánt könyveknek? Hogy egyszerűen csak filmszakadás? 

Kép forrása: hvg.hu

SPOILER!
Másrészt gyenge is volt a vége. Akkor lett volna szerintem ütős, ha végül öngyilkos lesz a főszereplőnk. Nem lett. Pedig már az elejétől erre számítottam igazából.

A könyvet a Magvető Kiadó jelentette meg, külcsínre nagyon szép lett, a borító magár vonja a figyelmet, egyből megfog. A sok kifogásolható dolog mellett ez a könyv a maga nemében jó. Ha túllépünk a "generációs regény" jelzőn - egyáltalán, mi az? Szerintem nem létezik, csak egy jól hangzó szó egy besorolhatatlan szövegre - szerintem eleve rossz, ha egy könyvet egyértelműen be lehet sorolni egy kategóriába - ez most lélektani regény, ez most krimi, ez most romantikus, ez most fejlődésregény, ez meg csak simán klasszikus szépirodalom, és kész. A legtöbb könyv nem sorolható be ilyen élesen egyetlen műfajba sem. Az Éles sem. A szöveg durva és sokatmondó, a fájdalom érezhető a szövegből, de nem első kézből tapasztalt, ez biztos. Továbbá szerintem túlzó. A névtelen főhős élete nem annyira rossz, ami miatt ennyire le kéne csúsznia. Szóval nála valamilyen pszichikai betegség van - ez már a vagdosásból is egyértelmű. Nincs magyarázat. Nincs végkifejlet. Nincs eleje, nincs vége, nincs katarzis, nincs cselekmény, nincs dráma. Egy kiragadott szövegrészlet egy jobb sorsa érdemes műből, vagy egy megcsonkított gondolatfoszlány sehová sem haladó kifejtése. Sosem találkoztam még ehhez hasonló könyvvel - az élmény megmarad és végeredmény megosztó.

Ha tennél egy próbát vele, a képre kattintva elérhető a könyv a kiadó honlapján!

Érdekel a könyv, amit a végéről érdemes kezdeni? Kattints!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3712768880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása