„Gyáva vagyok. Így jár minden hazaáruló,
aki cserben hagyja bajtársait.
Győzelem vagy Szibéria!”
A Waffen SS egyik felakasztott katonájának
mellén lévő fatábla felirata
„Meddig kell még ezt hallgatnom, katona? Szedje össze magát! Egy olyan ember érdekében emel szót, aki cserben akarta hagyni magát és bajtársait? Akit nem érdekel, hogy az oroszok megszállják országunkat, legjobb embereinket megölik, asszonyainkat meggyalázzák, és a német kultúrát sárba tapossák? Egy hazaáruló érdekében? Ideáll elém, és mindenáron meg akarja védeni a jellemtelenséget, és meg akar győzni arról, hogy ez a bűnöző jó ember, mert a borjak a kezét nyalogatják?
…
Tegye a fejére a sapkáját, és csukja be kívülről az ajtót! Az én türelmemnek is van határa! Maga és a szobatársai holnap reggel a parancs szerint főbe lövik ezt az embert, és ha maga vonakodik, vagy az jutna eszébe, hogy megbetegszik, akkor rögtön maga is odaállhat a falhoz. Világos?
…
Miért, miért? … Természetesen emberségből. Mivel a barátja vagy, ahogy mondtad. Jól fogsz célozni, hogy ne szenvedjen.”
Ralf Rothmann
Milyen a háború?
Nem tudom.
Milyen kivégezni a legjobb barátunkat?
Nem tudom.
Hát ebből a könyvből megtudtam.
A háború vér, cinizmus, gyengédség, kíváncsiság, tehetetlenség, feneketlen nyomor, emberség és emberietlenség egyszerre. Hétköznapi halálok, ünnepi halálok, rombolás, nyíló virág az ágyúk talpa alatt és a lövészárkokban. Mert élni kell, élni lehet bárhol, bármikor. Puskával az oldalunkon is. Csak kicsit nehezebb, kicsit olcsóbb ilyenkor az élet. Kicsit többe kerül az oktalan kíváncsiság. Kicsit minden más, mint béke időben.
Egyszerre rohadt drága, roppant kevés és borzalmasan kockázatos minden: barátság, hit, vigasz, remények és kötődések.
Minden békeidőben normálisnak minősített vonás átértékelődik.
Eltűnnek a színek, és a dolgok hirtelen csak fekete-fehérek lehetnek.
Aki mégis színeket akar látni vagy láttatni, és ennek érdekében meglép, az gyáva, áruló, rohadt szemétláda, akinek egy büntetése lehet csak: halál.
Eddig oké.
Neki már mindegy.
De akik az ítéletet végrehajtották, azoknak élniük kell tovább.
Úgy, ahogy lehet.
Te! Igen, te!
Te lelőnéd a háborúban, parancsra a legjobb barátodat, ha halálra ítélnék?
Ne nekem válaszolj.
Magadnak.
(Légy erős: lelőnéd.)
„A tizenhét éve Walter – az elbeszélő apja – egy uradalomban dolgozik fejőként. 1945 márciusában besorozzák a Waffen-SS kötelékébe a legjobb barátjával együtt. Míg a barátja, Friedrich egy harcoló alakulathoz kerül, Walter sofőr lesz a hadtápnál. Mindketten Magyarországon teljesítenek szolgálatot. Walter tanúja lesz a háború borzalmainak, és egy eltávozáson, amelyet bátorságával érdemel ki, megpróbálja megkeresni apja sírját, aki Székesfehérvár környékén esett el. Az egységéhez visszatérve megtudja, hogy barátja dezertálni akart, elkapták, ki fogják végezni, és ő is tagja lesz a kivégző osztagnak."
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!
Köszönjük, Magvető Kiadó!
Kövess minket Facebookon!
Érdekel? Kattints! Nádasdy Ádám búcsúja
