Forradalom, lazán, kicsit másképp.
Mi lett volna, ha...
...ha Magyarországot az USA-hoz csatolják...
....ha Schwarzenegger gépfegyverrel ront be az Andrássy út 60-ba...
Hm?

Előre látom, hogy a konzervatívok már a címen meg fognak botránkozni. Fújjolni fognak és tiltakozni: 1956, a mi 1956-unk nem érdemli meg ezt a blaszfémiát! Még hogy ötvenhatot poénra venni! Lazán eljátszani a gondolattal, hogy minden másképpen alakul, mint a valóságban: istenkáromlás.

Pedig fölösleges ilyen mereven felfogni ezt az egészet. Mondjuk, nekem 1956 nem pont azt jelenti, mint a pátoszos tömegnek. Értem én, hogy biztonságosabb, kényelmesebb, szebb lenne, ha így lenne, de biztosan? A tárgyilagosság meg smafu? Életem párja ezen rettenetesen háborogni szokott, hogy hazafiatlan vagyok, de biztosan? Ha életemet kellene adni a hazáért, és nem lenne más választásom, megtenném. Ha lenne más választásom, nem tenném meg. Mondd azt, hogy te habozás nélkül golyók elé ugranál… hogy nem félsz a fájdalomtól… hogy a halál semmi. Hát… lehet, a halál semmi, de feküdtél már műtőasztalon? Ébredtél már altatásból 15 centis vágással? Majd rájönnél, mi a zavargás, és hogy milyen olcsó az emberélet, milyen hiábavaló sokszor sok áldozat, és mi a fájdalom. Ilyenbe csak forró fejű fiatalok és idealista felnőttek ugranak bele. A többiek józan ésszel próbálnak úrrá lenni a helyzeten, és én minden körülmények között a józan ész pártján állok.

Ezért lennék én hazafiatlan? Mert sem politikusok, sem manipulálók eszközéül nem lehet engem használni? Mert nem vagyok feláldozható tömeg? Mert tudom, mi a fájdalom? Mert utolsónak hagynám azt a megoldást, hogy életemet adjam a hazáért (vagy bármi másért)? Hm? Számomra 1956 néha nem több, mint a médiából rám ömlő különböző politikai erők identitáskereső terepe, és ettől egészen egyszerűen undorodom. Pedig a hősök (akik tényleg azok, és nem… na jó, nem folytatom), akik elvéreztek ott, többet érdemelnek. Történelmi folyamatokat lehet leegyszerűsíteni, kidomborítani belőle azt és annyit, ami adott csoport szempontjából hasznos, leönteni pátosszal, és tálalni az egyszerű emberek felé. Ők pedig megkajálják. Aki meg felső fokon érdeklődik a folyamatok iránt, sorok között olvas, elemez, forrásoknak utánanéz, és köszöni, de nem kér készételt, az rossz, az hazafiatlan, az gyáva, szar alak.
Könyörgöm: tanuljunk már meg engedni önnön fontosságunkból. Kezeljük már értékén az értékeinket. Tudjunk már mosolyogni, szívből nevetni és súlyában kezelni ünnepeinket is. Tudtátok, valamikor a templomokban sem lehetett nevetni, mert az nem odavaló, mondták. Pedig ha oda nem való, akkor.. hová?

Na, mit kapnék én ezért azoktól a konzervatívoktól, akik olvasnák ezeket a sorokat… Mindegy. Öreg vagyok én már az elhallgatásokhoz is.

Szóval: alternatív ötvenhat.
A szokásos és ünnepélyes pátosz helyett poénok, fikciók olvashatók. A tavalyi, 2016-os kerek évforduló előtt a Hévíz folyóirat szerkesztői arra kértek 16 neves írót, hogy rugaszkodjanak el a tényektől, és írjanak olyan novellát, amelyben az ötvenhatos sztori másképpen alakul, mint a valóságban. Írják meg a másik forradalmat. Mi lett volna, ha… innen folytassák.

Hát ők folytatták.
El kell mondjam, nagyon élveztem a történetek fantáziavilágát. Itt fordulhat elő, hogy sci-fibe hajló vonásként, egy nő konok állhatatossága folytán marad el a tüntetés, hogy szerelme ne haljon meg az október 23-i tüntetésen, hogy Rákosi női ruhában tér vissza az országba, hogy újra átvegye a hatalmat, hogy Arnold Schwarzenegger gépfegyverrel ront be az Andrássy út 60-ba, hogy Magyarország az Amerikai Egyesült Államok része lesz, hogy Hruscsov gépe lezuhan, ezért ki lettek zavarva az oroszok, hogy az egész hacacáré azért volt, mert sörös meg boros hordók helyett a brassói rádiógyár teherautóját rabolták el, hogy egy bizonyos Csermaneket Szerbiában ki akarnak nyírni, hogy.. hogy.. hogy.

Olyan neves írók pötyögtették lapokra fantáziavilágukat, mint Dragomán György, Bereményi Géza, Cserna-Szabó András, Vámos Miklós, Szécsi Noémi, Háy János és sokan mások. „Van itt minden, amire csak az olvasó vágyhat: érzelem, kaland, humor, abszurditás, időutazás, misztika, történelmi sc-fi, apokalipszis – de ami a legfontosabb: minden írás éppen annyira szól a mai, létező Magyarországról is, mint a másik, az elképzelt forradalomról.”

A kötethez Rainer M. János történész írt utószót, az illusztrációkat – a Fortepan képeit felhasználva – Palásti Kovács András grafikus készítette.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

Tetszik, amit olvastál?