Érdekel, milyen volt a villamosbérlet 1956-ban?
Magántörténelem, személyes sorsok, az élet
spontaneitásának pillanatfelvételei azokból
a hírhedt ötvenes évekből.

1948 a fordulat éve. Amikortól nincs demokrácia, és minden apró elhajlás a szovjet modelltől káros és büntetendő. Amikor még 1955-ben is Sztálin-portrék uralták a rendezvényeket.

Amikor alig-alig lehetett személygépkocsi magántulajdonban – ha az illető nem volt elég fontos káder, fel kellett azt „ajánlani” az államnak megvételre. Egy gépjármű rendszámából pedig kiválóan következtetni lehetett arra, hogy a benne ülő mennyire fontos az államapparátusban.

Ó, és azok a brigádidők! Amikor még létezett a „tervbüntett”! No, meg csatos üveg, szódásszifon! Micsoda idők lehettek! És de jó, hogy én egy generációval később születtem.

56 és a harcok, no meg a „katasztrófaturisták” egy szovjet harckocsi előtt.

Kiválasztott osztály az ötvenes években – no meg a mici sapka.

Kisboltok sora a Ferencvárosban, Mária Valéria-telep, és a mosás. Iiiigen… így még én is mostam. Volt fateknőnk is, de az a sózásra volt fenntartva, mosás a „korszerű” pléhteknőben történt. Aztán a forgótárcsás mosógép megvásárlásával a teknő lefokozódott az öblítés terévé. Kád, fürdőszoba? Hagyjál már.

Azok a fűzős cipők, meg a pelenkás gyerekre ráhúzott rövid nadrágok! Az öcsémről élénken emlékszem mindenre.. még a szagra is, amikor leszedtem róla tisztába tevéskor.

A Halászbástya 1956-ban, amikorra végre sikerült aknátlanítani és helyreállítani. De még érdekesebb a hölgy és ruházata. Látod, milyen nehéznek tűnik a ruha anyaga a képen? Anyósom bőven nyolcvanon felül volt, amikor meghalt, és a hagyatékát én dolgoztam fel. Számtalan ehhez hasonló szabású és anyagú kabát, kosztüm, téli ruházat maradt utána. A szabás egy dolog, de az anyagok annyira sprődek voltak, és szinte kivétel nélkül annyira szúrtak, hogy egyszerűen kidobtam őket (bocs, mama, bár ettől is kitérne a hitéből, mert szigorúan Máriának kellett szólítani – pedig Teréz volt -, ami nekem, a falusi lánynak vihogósan viccesnek tűnt).

Kiskocsma, füstös vendéglő, mici sapka. Hinnéd-e, hogy akkor sikk volt a dohányzás? Apám micisapkája még biztosan megvan valahol.

Az ötvenes évek csúcshifi felszerelése, az orsós magnó. Nekünk is van. Igen, köszönöm kérdésed: működik. Igen, a lemezjátszó IS működik. Igaz, a párom 83 éves kora dacára pontosan tudja, ki az a Beyonce, vagy mi az a pendrive… mert lelkesen veszi fel a tévé zenecsatornáiról továbbra is a zeneszámokat. Modern korban modern zenéket, de minden vasárnap leül a Duna tévé elé, az éppen vetített háború előtti magyar film abszolválására. Hát nem aranyos?

Nézd azt a világvevő rádiót! Nálunk is volt ilyen, dísznek állítottam be a nappaliba. A miénk lábakon állt és roppant robosztus volt. A Kossuth rádió mindig megbízhatóan bejött rajta (2010-ben), a többit meg sem próbáltam behozni.

Nos, erről szól ez a könyv: azokról fényes napokról, amikor megforgattuk - bocsánat, megforgatták a világot. Egészen pontosan: annak a világnak mindennapjairól. Én jól szórakoztam rajta.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre! A kiadónál mindig kedvezményesen szerezheted be (jelenleg 50% kedvezménnyel).

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

A fekete-fehér képek a Fortepanról származnak.

Kövess minket a Facebook-on is!

Horthy - érdekesen, objektíven. Érdekel? Kattints!