Faji kérdés? Felejtsetek el

2018. március 17. 06:45 - Carbonari

Könyvajánló - Jodi Picoult: Apró csodák

fekete.jpg
Ma nekem már nem léteznek faji kérdések -
az én világom régóta nem "fekete-fehér".
Jó nekem, mi?
Hát nem tudom.

Tudtam, hogy nem véletlenül fáztam Jodi Picoult Apró csodák című könyvének elolvasásától. A hatalmas hírverés már eleve taszított: "jobb, mint Tamás bátya kunyhója", "Picoult, korunk Harriet Beecher Stowe-ja", és a többi.

Igen, pár évtizede én is kívülről tudtam Tamás bátya kunyhóját, sírtam, szánakoztam, felháborodtam.
Aztán eltelt 4 évtized, szültem, öleltem és temettem. Közben halál mindegy lett számomra, hogy kinek milyen a bőrszíne. Embereket tettek alapján ítéltem (ítélek) meg.
Utálok egyes barna embereket, mert kihasználtak, és még ki is röhögtek, hogy milyen naiv vagyok.
Utálok egyes fehér embereket, mert kihasználtak, és még ki is röhögtek, hogy milyen naiv vagyok.
Tisztelek egyes barna bőrű embereket, mert tiszteletre méltóak.
Tisztelek egyes fehér embereket, mert tiszteletre méltóak.
Az összes többi ember kit érdekel?
Nem ismerem őket, akár ellenfeleim is lehetnek, és a legtöbb, amit bármilyen színű idegennek megszavazok, a közömbös korrektség - amely az interakció során fejlődhet bármilyen irányba.
Keserves árat fizettem a leckékért, vérrel (igen, azzal is), verítékkel, hittel, pénzzel.
Főleg baromi sok pénzzel.

Jodi Picoult írt egy könyvet a faji kérdés témájáról: érzékenyet, húsba vágót.jogi.jpg
Csak nem érdekel.
Nem nekem írták.
Én már nagyon régen nem fekete-fehérben látom a világot.
Pedig a mű tényleg jobb, mint Harriet Beecher Stowe írása. Más, huszonegyedik századi, korunk díszleteibe és gondolkodásába átültetett eposz.
Csak nem érdekel.
A művet nem nekem írták, aki már ezernyi árnyalatot képes megkülönböztetni a valóság színpadán. Aki már látott mindent és mindennek az ellenkezőjét, legyen az politikai, vallási, faji vagy magánéleti képződmény. Aki már nem harcol másokért, magáért is csak akkor, ha muszáj: fárasztja és unja is. Ezt az embert, aki én vagyok, már nem érdeklik a harcok. Könyvben sem. Nem akar megváltani senkit és semmit, önmagát legkevésbé. Békét akar, és csak akkor áll ki a porondra, amikor őt személyesen fenyegetik. Még azt is megválogatja, melyik eléje dobott törölközőt veszi fel. Mert törölközője válogatja.
Hogy ez nem tetszik neked?
Hogy mi lenne a világból, ha mindenki ilyen lenne?
De nem mindenki ilyen.
Én sem voltam mindig ez.
Kapott belőlem a világ pár harcos évtizedet.
Elég volt.

Hát ezért nem érdekel engem Picoult könyve. Olvassa az új generáció, akit még lehet téríteni, akinek a gondolkodását még alakítani kell, alakítani lehet. Akik még fogékonyak jelszavakra a mindennapok mögött. Akiknek kell egy löket a helyes gondolkodáshoz. Akik még hisznek: emberekben, jelszavakban, eredendő jóságban (ez utóbbiban talán még én is) (kicsit). Akik elé még példa kell. S végezetül mindenkinek ajánlom a könyvet, aki nem foglalkozott még soha azzal, hogy milyen lehet a mindennapokban kisebbségnek lenni.
Sokkoló lesz, annyi biztos.

Ja hogy miről szól közelebbről a könyv? Egy fekete nőről, egy szakápolóról a csecsemőosztályról, akinek egy gyűlölettől elvakult szülőpár megtiltja, hogy hozzáérjen az újszülöttjükhöz, és csak azért nem, mert a bőrszíne fekete. A csecsemő meghal, a nővér a halála előtt tétovázik, hogy a tiltás ellenére hozzá merjen-e érni. A család feljelenti őt, hogy az illető az oka a gyermek halálának. Jön a tárgyalás, és minden résztvevő életébe belelátunk, méghozzá részletesen, Picoult-hoz méltó aprólékossággal, kivételes érzékenységgel, hogy ki mit gondol erről a témáról, ki milyen hétköznapi bajaiból ocsúdva találja magát szemben ezzel a kérdéssel, amelyről nem lehet nem állást foglalni.

Igen, állásfoglalásom nekem is van.
Fent olvashattad.
Ennyi telik tőlem - ez van.
De ettől te még nem vagy reménytelen a témában, nemdebár?
Te, akinek íródott a könyv, még csak most kezded felfedezni a világot.
Neked el kell olvasnod!
Neked még érdemes.

(Mondjuk, a halivúdi' befejezéstől kiütéseim lettek, de ez semmit - jó, nem sokat -  nem von le a mű élvezetéből. Mert azt is tudom, hogy a szlogen, miszerint az élet a legjobb rendező, létező kategória. Igen, én is láttam már zsidó menyasszonyt az amúgy harsányan zsidógyűlölő férfi karján.)

1332223.jpg

 

 

Ha elolvasnád a könyvet, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted!

 

 

Ha érdekelnek a könyves újdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess minket a Facebookon is!

 

 

Érdekel a szerző egy másik könyve is? Kattints!

 

A cikkben a kép a szerzőt ábrázolja.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9112768658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása