Ha lenne könyves Oscar-díj, simán megnyerné,
úgy, ahogy a könyv alapján írt film is tarolt az Oscar gálán.
Elhozta a legjobb film és a legjobb rendezés mellett
a látványterv és az eredeti filmzene kategóriák szobrocskáit.
Ja: sokak szerint a könyv jobb.

Az Édesvíz Kiadó Bluemoon könyvei sorában idén jelent meg Guillermo Del Toro, Daniel Kraus: A víz érintése című műve, amely nem más, mint egy bűbájos tündérmese, egy fantasy az arra fogékony felnőtteknek. Jó és rossz harca egy zabolázatlan, bizalmatlan lény sorsán keresztül.

Messze az Amazonas dzsungelében híre terjed annak, hogy különös istent félnek a bennszülöttek, és ez a hír eljut pár befolyásos emberhez is, akik a hírnév és vagyon szorításában elrendelik a lénnyel kapcsolatos igazság felderítését, és amennyiben a hírek valóságtartalommal bírnak, felhatalmazást adnak a lény befogására is. kerül, amibe kerül. A végrehajtó Richard Strickland, volt koreai háborús veterán, akit különleges szálak kötnek össze a parancs kiadójával. Szabadulni szeretne a bűvös és kínos körből, amelynek kulcsát ebben az ördögi utolsó küldetés ezer százalékos végrehajtásában véli felfedezni. A dolgok azonban nemcsak rajta múlnak.
A lényt elfogják, majd a baltimore-i Occam Űrkutató Központba szállítják, ahol tudós team veti rá magát a több, mint szenzációs leletre. Megállapítják, hogy a lény kétéltű, fél óráig képes a szabad levegőn is lélegezni, kettős álkapcsa van, és egyáltalán, egyáltalán nem biztos, hogy nem intelligens. Ez főleg akkor derül ki, amikor a leláncolt lényhez az objektum odarendelt takarítónője, a néma Elisa talál lelki utat, jelnyelv segítségével. Elisa magányos, rosszul fizetett munkát végez, egyetlen öröme különleges cipők gyűjtése és viselése. Az idő halad, a tudósok egyre kevesebbet képesek megfejteni a rabul ejtett teremtményről, amikor az egyik tudós véletlenül megpillantja Elisát (egyik káprázatos cipellőjében) és a lényt zenére mozogni...

A szerzők, Guillermo Del Toro és Daniel Kraus egy másik művükkel a kezükben

Mindenkinek megvan a maga indítéka arra, hogy nagy és gyors áttörést érjenek el a témában, mégis egy helyben topognak. Stricklandnak, akit egyre inkább elönt a paranoia, a szabadulás reményét jelentheti, ha eredményes, a tudósokat saját hiúságuk és egyéb indíttatásuk sarkallja a fel nem derített terep megismerésére. Elisa egyszerűen csak megszereti a lényt és határtalanul sajnálja kínzása és fogsága miatt. Megismerkedünk a környezettel is, amely a hatvanas évek Amerikája, tele elfojtással, ezernyi elképesztő szabállyal és ellentmondással. Az emberek, Strickland felesége (Lainie), Elisa szomszédja (Giles), Hoffstetler, a tudós, Zelda, a fekete takarítónő, valamennyien kezükbe kell, hogy vegyék saját sorsukat, kitépve  magukat abból a posványból, amely addigi mindennapjaikat jellemezte. Önmagunk életéért csak magunk felelünk, és mindig bekövetkezik egy pont, ahol eldől, méltók vagyunk-e az ember elnevezésre, és ők is eljutottak a lénnyel kapcsolatban erre a választóvonalra.

Nem láttam még a filmet, csak a könyvet olvastam. Minden soránál tudtam, hogy mese az egész, hogy tudom, mi lesz vagy mi lehet a vége, de letenni, átnagyolni a szöveget mégsem lehetett. Ittam a sorokat, nézegettem James Jean képeit (szenzációs illusztrációk), és meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a könyvet nem kell megtartanom ahhoz, hogy valamennyi jelentős cselekményére emlékezzem életem végéig.
Bevésődött.

Szeretnél többet megtudni a műről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Az Ős is gyilkolásra teremtette - érdekel? Kattints!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess a Facebookon!