"Lehetnek szuperképességeid, de attól még nem leszel jobb ember…
Victor és Eli két különc kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait, és a halálközeli élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények között bárki szert tehet emberfeletti képességekre..."
Az elvetemültek című sorozat nyitórészében jelen és múlt eseményein keresztül ismerjük meg a főhősök, Victor és Eli történetét. A két rendkívüli intelligenciával megáldott fiatal az orvosi egyetemen egymásra talál. A sors lakótársakká, majd barátokká teszi őket, közös diplomamunkájuk pedig mindezt egyetlen pillanat alatt teszi tönkre. Na, de ne szaladjunk előre. A fülszöveg is említést tesz már a dologról, így nem árulok el titkot. A srácok a halálközeli élményeket, a rendkívüli képességeket kutatják.
"- Azt kérdezted tőlem, hogy akarok-e hinni valamiben. Akarok. Ebben akarok hinni. Hinni akarok benne, hogy a világ több, mint amit látunk belőle - Victor kiloccsantott egy csepp whiskey-t a poharából. - Hogy mi magunk többek lehetünk. A francba is, hősökké válhatunk!
- Vagy hullákká.
- Ezt a kockázatot minden élő ember vállalja."
S végül elkezdik a kísérleteket. Elméletük szerint ahhoz, hogy valaki különleges, emberfeletti képességeket szerezzen, ezáltal RK, azaz RendKívüli váljon belőle át kell lépnie a halál küszöbén. Végül pedig gyakorlattá teszik az elméletet és belőlük lesznek az első kísérleti nyulak. Ám nem minden úgy alakul, ahogy a fiúk eltervezték. Valaki belehal, valaki bekattan, a borzalmas fordulat nem csupán a kísérleteknek, a barátságnak is csúnya véget vet.
Tíz évvel később Victor megszökik a börtönből és bosszút forral Eli ellen, amikor sokkal rosszabb dologgal találja szemben magát, mint amire várt. Mindkét srác mellett vannak segítők. Victort egykori cellatársa és egy különleges fiatal lány segíti az útján. Syd csendes, visszahúzódó, aki szintén RK. De nehogy könnyű dolguk legyen, Eli oldalán is van egy rettentő veszélyes képességgel bíró hölgy. Vajon mit kezd egymással a két ősellenség?
Az elmúlt években nagyon felkapottá vált a szuperképességek témája, könyvekben és a vásznon is. Ami érthető is. Ki ne akarna minden megerőltetés nélkül például regenerálódni? Ugye? Nem hangzik rosszul. Ám amikor ezekhez a vágyakhoz hozzáadunk két nagyravágyó zsenit, akkor máris megszületik a baj. De ha már előtte sem voltál épp jó ember, vajon mi lesz belőled, amikor valami többé válsz, mint az átlag? Főleg, hogy a szupererő áldozattal jár. Nem is kicsivel.
Ráadásul van olyan, hogy elborul az agyad és úgy gondolod, hogy isten teremtményei szentek és sérthetetlenek, majd szép sorban elkezded kivégezni az RK-kat...Na? Még mindig klassz dolognak hangzik?
V. E. Schwab már Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvend hála Egy sötétebb mágia című trilógiájának. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy a jövő héten érkezik a boltokba a Kossuth Kiadó jóvoltából a trilógia befejező része! Ha nem ismered a sorozatot, kattints.) Engem levett a lábamról az a sorozat első két részével, így mikor láttam, hogy a Fumax Kiadó elhozza nekünk ezt a könyvet, nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni.
Bevallom, kicsit féltem tőle. Hisz a szerzőt egy jelmezes, színes, mágiával teli fantasyval ismertem meg. Ehhez képest a Viszály, huh, egy paranormális, szuperhősös, főgonoszos, jelmezek nélküli thriller. Óhatatlanul is felmerült bennem, hogy vajon lesz olyan jó ebben a stílusban is? És igen! Volt olyan jó! Sőt! Nagyon jó!
Külön örültem neki, hogy egyik kedvenc sorozatom, a Nem vagyok sorozatgyilkos írójától származik az ajánló a kötet borítóján:
"Sötét, összetett és merész...Imádtam!" - Dan Wells
Tökéletesen igaza van! Imádom az olyan történeteket, amiket úgy helyeznek napjainkba, hogy akár meg is történhet. Miért ne bujkálhatnának köztünk RK-k? Ha nekem lenne valami speciális képességem, tuti nem reklámoznám. A fene akarna kísérleti nyúl lenni. Szóval, miért is ne? A történet nagyon jól van felépítve. Végig érdekes, izgalmas, szórakoztató, az időben ugrálás pedig fenntartotta a feszültséget, időnként még fokozta is.
A szereplők...nehéz róluk írni. A két (anti)főhős nem szerethető. Ami szerintem tök jó. Hol van az megírva, hogy muszáj szeretni a szereplőket? Bár legtöbbször rühelltem mindkettőt, mégis volt miért szurkolni nekik. Eli már az elején sem volt szimpatikus, és nem sok olyan jelenet volt, ahol ez az érzés változott volna. Ehhez képes Victor időnként már majdnem szimpatikus volt, amellett is, hogy egy nagyképű, irigy valaki, aki néha egészen szociopatának tűnik. Zseniálisan kidolgozott karakter (na jó, igazából mindketten azok, de ha a két gonosz közül kell választani, nekem inkább Victor lett a kedvencem).
Közben ne feledkezzünk meg a mellékszereplőkről. Előszöri is a hölgyek: Syd és Serena. Syd nagyon cuki, nagyon elesett, nagyon muszáj szeretni. Az ember meg akarja ölelgetni szerencsétlen kislányt (amit persze utálna, mert "ő már nagylány"). Serenáról legyen elég csak annyi, hogy rendkívül veszélyes, és az ég mentsen, hogy valaha egy ilyenbe szaladjak. Mitch-ből nem kapunk annyit, mint szerettem volna, pedig ő nagyon könnyen megkedvelhető, érdekes karakter. Örültem neki, hogy a két rettenetes főszereplő mellett, azért kaptunk szerethető mellékszereplőket. Szeretem, ha egy sztori sötét és baljós, de sosem árt egy kis fény. :)
Mielőtt véletlenül elárulnék bármi kulcsmomentumot, annyival zárom soraim, hogy a végjáték baromi ötletes volt! Nekem nagyon bejött, ráadásul nyitva hagyott egy kaput a szerző. Kíváncsi leszek a folytatásra! Önálló regénynek is tökéletes lett volna, de ha már így döntött a szerző, akkor remélem egy jó kis sorozat lesz belőle.
A könyvet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!
