Minden zárt ajtó mögött lapul egy titok

2018. október 16. 00:18 - Carbonari

Könyvajánló - Kerry Wilkinson: A lány, aki visszatért

eltunt.jpgTizenhárom éve egy kislány eltűnt. 
Most pedig visszatért volna?

Az Álomgyár Kiadó egy kisváros, Stoneridge történetét hozza el nekünk Kerry Wilkinson tollából, A lány, aki visszatért címmel. 

Éltél valaha is más helyen, mint egy nyüzsgő metropolisz? Mert akkor tudni fogod, mi az, amikor történik ott valami. Nem olyan szokványos posványra gondolok, mint JóskaPista' bácsi megint tintásan ért haza, amit oldalbordája erősen kifogásolt, az illető pedig érthető felindulásában jelképesnek nem mondható pofonokkal fejezte ki véleményét, nem, nem. Olyasmire gondolok, aminek hallatára önkéntelenül megborzongsz, szorosabbra vonod a kabátot magad körül és az udvarra be se nézve, sietve haladsz el a ház előtt. Az én álmos kis falumban is történt ilyen: az asszony sokadik terhességét eltitkolva, sorra belehányta pottyantós budijába csecsemőit.

Stoneridge-ben sokáig azt hitték, amikor az öt éves múlt Olivia Adams cím és nyom nélkül felszívódott, hogy ezt a lányt is megölték. Minden megváltozott a településen, onnantól kezdve az utcákon évekig nem járhattak felügyelet nélkül a kisebb gyerekek, sőt, még a hátsó udvarra sem engedte ki mindenki játszani őket. Riogató szólássá nemesedett a lány neve: vigyázz, mert úgy jársz, mint Olivia!

A szerző, Keryy Wilkinson
kerry-wilkinson.jpg

Amikor a mindennapokból már kezdene feledésbe merülni a lánnyal történt eltűnési esemény, hirtelen megjelenik Olivia anyjának kávézójában egy Karen nevű egyén, aki tudja magáról, hogy ő Olivia Adams és azzal is tisztában van, hogy a vele szemben ülő asszony az anyja. Az anya anélkül, hogy Karen / Olivia megszólalna, felismeri lányát. Innentől azt gondolhatnánk, minden hepi, hiszen az anya felismerte őt, de tekintve, hogy a kötet cirka 18. oldalán járunk a közel 350-ből, borítékolható, hogy lesznek még meglepetések.

Van, aki nagyon örül, hogy előkerült és van(nak), aki(k) viszont nagyon nem örül(nek) annak, hogy  felbukkant Stoneridge-ben. Vajon mi az oka az ellenérzésnek?
Olivia nem titkolja, hogy csak foszlányokra emlékszik vissza gyerekkorából, amikor még itt élt: az anyja egyik ruhájára, egy-egy képre, hangra, ami, valljuk be, édeskevés. Hiába tárják elé régi élete relikviáit, hiába találkozik gyerekkori barátnőjével, Olivia csak sajnálkozva ingatja a fejét, hogy nem emlékszik.

Stoneridge forrong. Ha valóban Olivia a megjelent lány, hol volt 13 évig? A helyzetet csak bonyolítja, hogy Olivia vonakodik feljelentést tenni elrablója iránt. Mi történt azon a napon, amikor nyoma veszett? Valóban Olivia került elő vagy csak egy csaló? Tévedett-e az anya, amikor felismerni vélte? Ugyanakkor a lány mire hajtana, amikor családja se nem gazdag, se nem híres, hogy bármi kézzel fogható haszna is lehetne a csalásból? Ráadásul vannak a kisvárosban olyanok, akiknek nem érdekük, hogy a lány Olivia legyen, mert szerintük vannak titkok, amelyeknek nem szabad kiderülniük.

Mi a fontosabb: a fájó igazság vagy a kegyes hazugság?

alany.jpg

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!

A borítóképre kattintva elérhető a könyv a kiadó weboldalán kedvezményes áron.

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess minket Facebookon!

Meddig mennél el, hogy bosszút állj az exeden? Kattints, ha érdekel!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7414268483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása