A történet veszteségről, bánatról, szerelemről, anyai szeretetről szól, 
amely középpontjában a bipoláris személy áll élete minden örömével, keservével együtt.

A Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyvei sorozatában nemrég adta ki Karen Fortunati tollából The Weight of Zero - Semmi súlya című könyvet. A cím angol nyelvű, feltűnő címe és az alá mini betűkkel írt magyar cím sosem véletlen. A kiadó marketingkutatása szerint a megcélzott vásárlói közönségnél így nagyobb a példányszám fogyása. Én csak azt tudom, hogy hosszas keresés után leltem meg a magyar címet és miután nem ismerem a kiadó ezen szokását, véletlenszerűen sosem emeltem volna le a bolt polcáról, hanem felületes szemlélőként már ugrottam is volna a következő  könyvre a kínálatban.

Ifjúsági regény, amelynek alapjait alaposan feltérképezte a szerző, belement nagyon aprólékosan a bipoláris zavar nevű betegségbe, ahogy az kell az alaptörténet hitelességéhez. A bipoláris zavarból gyakran keletkezik depresszió, amely a maga pusztításával végletességbe sodorhatja a benne szenvedőt. 

Az első néhány oldal alapján végtelenül undoknak tűnik ez a tinédzser, Cath, tovább olvasva aztán fény derül arra, hogy nem tehet róla, nem ura hangulatainak. A bipoláris betegség, amellyel küzd, nem gyógyítható, csak tünetmentes időszakok érhetők el, váltakozva az állapotromlással. Olyan, mint bármilyen más krónikus betegség,  magas vérnyomás, cukorbetegség, hogy csak a legismertebbekből említsek, csak a halál tehet pontot a végére. Catherine már megtapasztalta a pusztítás mélységét, és inkább öngyilkos gondolatokkal foglalkozik, minthogy még egyszer oda eljuttassa betegsége. A Semmi az semmi - ahogy ő hívja állapota mélypontját -, oda senki sem akar élve bejutni. Akkor inkább halva.

Ebben meg is nyugodhatnánk, de akkor mitől lenne a kötet olyan vaskos, ugyebár? 
Cath gyógyszereket gyűjtöget egy cipős dobozba, mert komoly elhatározással bír: mielőtt a Semmi újra legyűrné, kell, hogy legyen eszköztára öngyilkos szándéka végrehajtására. Mielőtt összegyűlne a kellő mennyiségű szer, és hát még ő maga is többé-kevésbé jól van, rövid bakancslistát skiccel fel magának, amiről szinte tudja, hogy úgy sem lehet beteljesíteni, hiszen olyan régóta tervezgeti már önmagát a világból kiírni, hogy szinte nincs is jövője.

Sok problémával kell megküzdenie, betegsége miatt folyamatos atrocitás éri az iskolában,  barátai sem maradtak, depressziója is súlyosbítja a helyzetet. A fiatalok ugyanúgy kegyetlenek egymáshoz, mint a gyerekek, éretlenek arra, hogy felmérjék: csipkelődéseik, poénjaik a másik félben életre szóló nyomot is hagyhatnak. Cath-nek nyilván ezekkel is meg kell küzdeni, plusz a felnőtté válás küszöbén toporogva meg kell határoznia önmagát, hogy mi a fontos, hogyan működik a világ, ki ő ebben a világban, hogyan lehet túlélni a mindennapokat olyankor, amikor tulajdonképpen jól van. Meg kell értenie, hogy a bipoláris zavar nem egyenlő a halálos ítélettel.

Nem egyszerű. Mindenképpen szükség van az anyai szeretetre, egy fiúba való szerelemre, új kezelési módra, új barátokra, hogy Catherina valamiképpen képes legyen lebontani elszigeteltségének falait. A szerző finom humorral vezeti az olvasót Cath útján, villantja fel a reményt arra, hogy a mentális betegségek és a kezelés stigmái is kézben tarthatók, ha... ha van, akivel össze lehet fogni, ha van támogatói háttér, ha van tudás, türelem és elfogadás ahhoz, hogy a beteget eredményesen kipiszkálják letargikus állapotából, és hogy időben lássák meg az állapot rosszabbodására utaló figyelmeztető jeleket.

A történet tanulsága? Ne az határozzon meg, ami a testi valódból adódik. Soványan is sonkáid vannak? Ilyen az alkatod, gyúrhatsz te naphosszat arra testrészedre, sosem lesznek manökennek is elmenő combjaid. Finomíthatsz rajtuk, de ennyi. Betegséggel küzdesz? Tanuld meg korlátaid és mellette légy szabad! Ellentmondás, mi? Pedig így van,a hogy írom. Valósítsd meg álmaid úgy, ahogy lehet. Mindenkinek van valami, ami elérhetetlen vágynak bizonyul: egyszerűen nem lehet alkalmas mindenki űrrepülőre még takarítónak sem, nehogy űrhajósnak, de ha egyszerűbb példáknál maradunk, favágónak vagy operaénekesnek sem, mert nincs meg benne az a tehetség vagy egyéb fizikai adottság, amire szorgalommal ráfejelhet. Keresd azt, ami lehetsz, válogass bennük! Határozd meg a célt, tűzd ki és dolgozz érte. Olyan egyszerűen hangzik, nem? Aztán mégis közel négyszáz oldalban fejti ki az író, hogy azért lehetnek buktatók, amelyeken túl kell lendülni. Hát ezért olvasd el a könyvet, hogy hogyan is.

A könyv a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg nálunk, a képre kattintva elérhető az oldalukon. 

Érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és miért? Kövess minket Facebookon!

Túszdráma egyenes adásban, érdekel? Kattints!