Kevés ember van, aki ne hallotta volna Drakula nevét. Ha az eredeti, Bram Stoker által írt könyvet nem is olvasta, biztos, hogy filmekben, akár sorozatokban, vagy legalább irodalmi és filmes utalásokban belefutott már a történetébe. Most ennek a történetnek ad egy elegáns és vérfagyasztó kezdetet Dacre Stoker és J. D. Barker.
1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
"Érdekes, hogy egy maroknyi embert milyen erősen össze tud kovácsolni egy bizonyos esemény, de miután az a bizonyos esemény lezárul, újra eltávolodnak egymástól."
Egyik szerző neve sem volt ismeretlen számomra. Még valamikor 2009-2010 környékén olvastam az eredeti művet, Bram Stoker Drakuláját, és nem sokkal később megtaláltam Dacre Stoker regényét, a Drakula, az élőhalott címűt, és ahogy néztem, nagyjából egyedül leszek a véleményemmel, de nekem az nagyon tetszett. Tetszett, hogy másképpen magyarázza az eredeti történetet, hogy kifordítja a szereplőket, akik így is hitelesek tudtak maradni, egy olyan hátteret épít az egész mögé, ami egyébként eszünkbe sem jutna. Szokás megkövezni az újszerű látásmódot, de én mindig is szerettem, ha valami okosan, ésszel, nem elfeledve az eredetit, nem teljesen kifordítva mindent, nem öncélúan, de megmutatja egy történet másik oldalát. Hiszen minden éremnek két oldala van.
A filmtörténelem néhány Drakulája
Mai napig örömmel gondolok vissza a középiskolai magyartanáromra, aki már nyugdíj mellett folytatta a tanítást, és azt hiszem, utánunk ment nyugdíjba. Sokat olvastam már akkor is, és nagy bánatomra sokszor kiszúrta, hogy olvasok, és hogy mit, aztán tarthattam belőle előadást... na azt annyira nem szerettem, de örömmel beszélgettem vele a könyvekről mindig is. Ő volt az, aki egy alkalommal azt írta a dolgozatomra - ismeretlen mű elemzése volt, már nem tudom, micsoda -, hogy pályafutásának 43 éve alatt ilyen olvasattal még nem találkozott, mint az enyém, és nagyon örül neki, ő maga sem gondolt rá. Azt hiszem, hálát adhatok, hogy ő ilyen tanár volt, és nem olyan, mint a többség, aki szerint csak az a helyes olvasat, ami le van írva a tankönyvbe/amit ő maga mond.
Na de ugorjunk vissza a könyvre... szóval Dacre Stokert ismertem, bár nem egy nagyon ügyes író, tetszett az egyedi látásmódja akkor. A névegyezés egyébként nem véletlen: Dacre Bram Stoker testvérének a dédunokája. J. D. Barkertől pedig A negyedik majom c. könyv volt ismerős, nem is régen olvastam, és nagyon tetszett, minden hibája ellenére 5 csillagnál kevesebbet nem tudtam neki adni. Már a kezemben is van a folytatása - oké, nem a kezemben, hiszen most írok -, alig várom!
"Logikus feltételezés, hogy a legvadabb mesék az eltemetett igazságban gyökereznek, nem igaz?"
Így nagy várakozásokkal vettem a kezembe ezt a könyvet is, főleg, hogy ismertem az előtörténetét: ez nem csupán egy regény, nem csupán egy kitalált történet. Nemrégiben ráakadtak Bram Stoker eredeti naplójára, nagyjából 120 oldalra, amely Drakula gróf előtörténete, ha úgy tetszik, a háttérsztorija, és amelyet Bram sosem írt bele az eredeti Drakulába. Ez alapján a naplórészlet alapján az örökös, Dacre Stoker felkérte korunk egyik legnépszerűbb thriller-íróját, hogy legyen a segítségére, alkossanak köré egy regényt, valamit, aminek a főszereplője az ifjú Bram Stoker és családja, és természetesen Drakula gróf. A közös munka meghozta gyümölcsét, és egy érdekes, a klasszikus gótikus thriller-horror műfajt idéző, de mégis egy egyedi, új hanggal rendelkező könyv született belőle. Kicsit jobban megismerhettük Bram Stoker életének körülményeit, a regény során bejárták Európát, és fény derült arra is, hogyan született meg Drakula alakja, a világirodalom egyik halhatatlan réme.
"Azoknak, akik tudják, hogy szörnyeteget valóban léteznek."
(Ez a borító... egyszerűen zseniális! Egyszerű, letisztult, mégis amennyire félelmetes, annyira gyönyörű, már ha egy ilyen rémre lehet ezt mondani...)
Köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.
Te hallottál már a negyedik majomról? Ne csinálj rosszat!
Kövess minket Facebookon!
