Utazik a szamár (és a kecske) a vonaton, avagy Banka Roland promója a Corvina Kiadó gondozásában megjelent A szamaras zarándok című könyvéről a spanyol szamárral és a szlovén kecskével. Hihetetlennek tűnik, nem?
A világvándor, öntörvényű Banka Roland nem hajlandó beállni a "rendes emberek" sorába, legalábbis úgy nem, hogy naponta taposómalmot hajtson, számlák vagy adók miatt aggódjon: úgy döntött, szabad lesz, mint a madár, ezért valóban szabad, mint a madár. Több, mint öt évig járta nomád módjára szamarával, Rocinantéval a Camino de Santiago útvonalát az Ibériai-félszigeten. A szamarat Spanyolországban vásárolta, és úgy gondolta, az út végén majd eladja - de képtelen volt megválni tőle. Így aztán mellette maradt, miközben a szerző utcazenélt, képzőművészkedett, kommunákban élt, vagy éppen zarándokszállásokon dolgozott. Előfordult, hogy párt is szerzett vagy barátokat, de az idő legnagyobb részében egyedül volt szamarával és gondolataival.
2018-ban érezte először, hogy most már elég Spanyolországból és az ottani élményekből, szépen hazagyalogolt szamarával, hogy őt lenyugdíjazza, jómaga pedig tapasztalatairól írjon egy könyvet, hogy megossza azokat a témában fogékonyakkal. Ehhez mankóul saját naplója szolgált - a könyvet pedig, naná, miről is teríthetné autentikusabban, mint saját szamara hátáról? Szépen, gyalogosan elkezdte bejárni az országot (oké, néha vonaton), és bármerre is ment, mindenütt figyelemre tarthatott igényt. 
A mű hangvétele könnyeden természetes, semmi görcsölés, idegtépő töprenkedés: humor, és főleg irónia, önirónia jellemzi a könyv cselekményét. Banka Roland semmiképpen sem akarja megváltani a világot, vagy bárkinek is megmondani, hogy mit tegyen vagy ne tegyen: saját életére talált magának egy bevált receptet, amit folyamatosan finomított és nap mint nap a létezés neki megfelelő aspektusára igazította. Igen, saját képére formálta a zord valóságot. Kell-e magyarázni bárkinek, mekkora jelentősége van a saját képemre formált valóságnak? Hiszen sosem a jó tanácsokkal van probléma, bármely önsegítő weboldalt megnyit az ember, levesz egy saját nehézségével foglalkozó szakkönyvet a polcról, azok csak egyfajta mankót adnak az egyénnek a tisztánlátáshoz, a problémája nagy halmazban való megoldásához - de azok önmagukban kevesek, le kell azt fordítani saját jellegzetességeire, hozzá kell azokat igazítani a konkrét tárgyi és személyi feltételekhez. Na, ezért olyan keresettek a témában jártas szakemberek: nem mindenki képes erre. Sőt, mondhatnám, hogy erre születni kell, mint Banka Rolandnak.
Idézetek a könyvből:
Az adatok csak tények, és a tények engem nem annyira ragadnak el. Tudom, makacs dolgok, de az izgalom a tényeken túl kezdődik.
Az egész út egy nagy-nagy életmetafora, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Azért jó bejárni, hogy ránézhess felülről az életedre, szembesülj az igazsággal. Út, Igazság, Élet: ez mind ugyanaz.
Tényleg nem a távokról szól a zarándoklás, hanem arról, ami legyőzésük során felépül bennünk.
Istenélmény nélkül persze nehéz vallásosnak lenni. Az úgy csak valami, amit elhiszünk, mert mondták, de nem a teológiai értelemben vett, magasabb rendű hitnek az érzülete.
Korábban azt hittem, mindenhez cselekvési és gondolkodási szabályok társulnak, és bármibe is fogunk, először is meg kell nézni, hogy azt hogyan KELL csinálni és hogyan KELL róla gondolkodni. Csakhogy ebből valójában nem tudunk meg mást, csupán annyit, hogy hogyan csinálják mások.
A spanyol szamár és a szlovén kecske
Szóval, erre születni kell. Miért gondolom így? Nem mindenki képes annyiból megélni, amennyi teremtődik neki útközben. Sőt, kifejezetten utálja már magát a szót is, hogy útközben. Nem mindenki képes elégnek ítélni az eleget, vagy máshol húzza meg az anyagi és lelki javak határát, amihez valóban nem elég csak vándorolni és az adódó lehetőségekre bízni magát. Sőt, a lehetőségeket sem mindenki képes megfelelő időben meglátni - van nekem olyan ismerősöm, aki sorozatosan rossz döntései fényében - közel a hatvan évéhez - sokadszorra lett visszafüttyentve a célvonalra, annak minden ódiumával együtt. Szerencse vagy kitartás, rugalmas lélek, egészséges test, prioritások meghatározása minden téren, netán mindezek együtt szükségesek ahhoz a lelkülethez és életvezetéshez, ami Banka Roland sajátja?
Promóciós körút, Kaposvár Szamarak egymás között:)
Akár így is lehet. Ha tűnődve felteszed magadnak a kérdést, hogy mi baja lehet a világon, végül is alig adható válasz rá. Riogathatnánk azzal, hogy mi lesz öregségedre, de szerintem van annyi esze, hogy megoldja. Majd akkor, amikor elébe kerül a probléma. Legalábbis a pozitív hangvételű könyvből ezt szűrtem le - légy bátor és irányítsd a saját életedet, abba fektess energiát, ne másba. Lehetőségeket keress, ne kifogásokat.
Olyan egyszerű ez, nem?
Hát.. nem egészen, de nagyon királyul hangzik, azt meg kell hagyni. Ahogy kétszer már írtam: erre az életmódra születni kell. Mindenesetre azzal a mondatával nagyon egyet tudok érteni, amikor azt boncolgatja, hogy "én sem irigylek senkit, mert úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol nekem épp lennem kell. Más meg ne akarjon ott lenni, ahol nekem kell. Akarjon ott lenni, ahol neki kell lennie."
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Képek forrása: Corvina Kiadó Facebook oldala, Rolandante Facebook oldala
Cím: A szamaras zarándok
Szerző: Banka Roland
Kiadó: Corvina Kiadó
Oldalak száma: 298
Megjelenés: 2020. augusztus 24.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631366419
Méret: 183 mm x 124 mm
