Trine Hahnemann most elkalauzol minket a hideg északra, hogy megismerjük az ottani karácsonyi szokásokat és ételeket.
A világ egyik legősibb ünnepe a téli napfordulóhoz köthető, sokkal régibb és sokkal színesebb, mint a karácsony, de tény, hogy a keresztény alapú karácsony - nem véletlenül - rátelepedett erre az ünnepre. A világ minden táján szinte minden nép esetén a téli ünnep az év legfontosabb eseményei között volt és van. Magyarul nemigen van az egész ünnepkörre más szó, mint a karácsony, és az angolszász országokban sem igen használatos már más, de van egy régi, valószínűleg svéd eredetű szó, a yule, ami lefedi a kereszténységtől mentes ősi ünnepet is. Régi karácsonyi dalokban megtalálható a kifejezés, de élőszóban ma már ritkán használják.
És ahogyan minden kulturkörben ünnepelték, úgy mindenütt más és más szokások és hagyományok alakultak ki. Ma a világ egyik legélhetőbb országainak tartják sokan a skandináv országokat, nem is alaptalanul, a skandináv életmód és életérzés egyrészt hagyományos is, miközben legmodernebb korunk pozitív hozadékait is beépítette a kultúrájába. Rendkívül erős a skandináv irodalom is világszinten, ez persze a divatnak és a különféle irodalmi szervezetek tudatos támogatásának éppúgy betudható, de tény: számomra az utóbbi évek legjobb, legnagyobb hatású irodalmi műveit nagyon magas százalékban skandináv szerzők írták, és ezzel nem vagyok egyedül. Trine Hahnemann, a koppenhágai születésű szakács, családanya és gasztrokönyv-szerző most bemutatja nekünk, milyen is az igazi skandináv karácsony, milyen szokások vannak, és persze legfőképpen: milyen ételek kerülnek az asztalra. Persze egyes szokások országonként eltérőek, egyediek, de mégis nagyon sok hasonlóság van a skandináv országok téli hagyományai között. Trine pedig most nem csak a népi szokásokat, hanem a saját családjában kialakult, egyedi szokásokat is bemutatja, ötvözve a régit az újjal.
Vannak olyan sütemények, kekszek, amiket már ilyenkor is nyugodtan meg lehet sütni - egy dobozban jól lezárva nagyon sokáig eláll. Már persze ha marad. Megismertet a manókkal, akiknek mindig süteményt kell adni, és akik ilyenkor beköltöznek a házakba (innen terjedt el az az aranyos és népszerű szokás, hogy a szoba egyik sarkába legtöbbször aprócska "bejáratot" készítenek, ajtóval, lépcsővel, díszekkel, illetve a megszokott hosszú sapkás, hosszú szakállas, egy bumszli orrból és rengeteg szőrből álló manócskák készítése is). A legtöbb helyen már november végétől, december elejétől elkezdődik a ráhangolódás, ami megmutatkozik a díszekben és az ételekben is.
Trine Hahnemann most a saját karácsonyába nyújt bepillantást, ami meglehetősen hagyományőrző, de azért belopott néhány saját, egyedi és új dolgot is. Megismerhetjük a jellemző főételeiket, forró alkoholos italaikat, sőt, még tippeket is ad gasztroajándék tekintetében különféle csatnik, zselék, befőttek formájában elsősorban. Kiemelnék egy-két receptet, ami nagyon tetszik, és biztosan ki fogom próbálni. Nincs könnyű dolgom, mert sok nagyon tetszetős receptet tartalmaz a könyv, de az elsőről bizonyos tekintetben van személyes élményem is.
Karamellizált burgonya
Hozzávalók:
- 2 kg apró szemű burgonya
- só
- 30 dkg kristálycukor
- 17 dkg kockákra vágott sós vaj
A burgonyát sós vízben puhára főzzük, majd meghámozzuk, hűlni hagyjuk. Ezt előző nap is elvégezhetjük. A burgonyát tegyük szűrőbe, és öntsünk rá hideg vizet, majd hagyjuk lecsöpögni. A cukrot nagyon alacsony hőfokon, nagy méretű, vastag aljú serpenyőben olvasszuk meg, de ne keverjük meg! Amikor teljesen felolvadt és aranybarna, tegyük hozzá a vajat, és kis lángon főzzük, minél kevesebbet keverve. Adjuk hozzá a krumplit, óvatosan forgassuk bele a karamellbe, és kis lángon 35-40 percig főzzük, gyakran, de óvatosan keverve, forgatva, hogy mindenhol újra és újra bevonja a karamellréteg a burgonyát. Még melegen tálaljuk.
A személyes élmény annyi, hogy én alapvetően nem szeretem a sűtőtököt, viszont találtam egy módot, ahogyan igen, és egyik hétvégén köretnek krumplival együtt sütöttem. Beirdaltam sűrűn, vékonyan, majdnem végigvágva a tököt és a krumplit is (Hasselback-módra) és fokhagymával, sóval, borssal, zsályával, kakukkfűvel, olívaolajjal és mézzel alaposan bedörzsöltem, majd egy tepsiben készre sütöttem. A fűszerek isteniek voltak a tökkel együtt, a krumplinak meg nagyon-nagyon jót tett a méz, korábban sosem csináltam édesen (is) a krumplit, mindig csak sósan-fűszeresen. Szóval a karamellizált burgonya is nagyon jól hangzik köretnek.
Édes rizspalacsinta áfonybefőttel
Hozzávalók:
- 50 dkg friss vagy fagyasztott áfonya
- 1 vaníliarúd
- 10 dkg kristálycukor
- fél bionarancs leve és 1 tk reszelt héja
- 6 dl hideg karácsonyi tejberizs (ennek a receptje is megtalálható a könyvben, sima tejberizs, de tesz bele egy kis vajat és fahéjat is)
- 4-5 ek finomliszt
- 2 tojás
- 1 ek kristálycukor
- fél biocitrom reszelt héja
- csipet só
- 3 dkg sós vaj
Az áfonyához adjuk hozzá a vaníliarúd kikapart belsejét (a külső része felhasználható pl. kristálycukorral együtt való őrléshez, házi vaníliás cukrot létrehozva), és keverjük össze egy lábosban a többi hozzávalóval, majd kis lángon negyed órát főzzük. Hűtőben néhány hétig eláll.
A palacsintához keverjük össze a tejberizst a liszttel, adjuk hozzá egyesével a tojásokat és a többi hozzávalót, alaposan keverjük össze, sűrű tésztát kapunk. Egy tapadásmentes serpenyőben olvasszunk vajat, majd tegyünk rá kb. egy evőkanlányit a masszából, és süssük aranybarnára mindkét felét. Melegen, az áfonyabefőttel együtt fogyasszuk.
Desszertek és lassan sült liba, kacsa, malacsültek is vannak a könyvben, és ami személy szerint nagyon tetszik, hogy mindhet tartozik egy kis személyes történet, mikor szokták csinálni, vagy pl. a lánya csinálta először, és annyira megtetszett neki, hogy azóta már ő is beemelte a családi karácsonyi receptgyűjteménybe. Mesél a szokásaikról, és nem csak az övékről, hanem a skandináv népekéről is, és hogy miben más most, mint volt régen. Buzdít, hogy nyugodtan szakítsunk azzal a hagyománnyal, ami nem tetszik, és nyugodtan emeljünk, vegyünk át újakat másoktól, vagy alakítsunk ki sajátot, ami igen - hiszen ettől lesz igazán ünnep az ünnep, ha magunkénak érezzük. Ez a fajta személyes felhang, a receptek előtti pár soros kis történetek teszik számomra nagyon jóvá ezt a könyvet, és noha vékony, mégis tartalmasabb ettől, mint egy személytelen, 600 oldalas receptfelsoroló könyv. Ettől lesz fontos, hogy a szerző Trine Hahnemann, mert ezek az ő saját kis történetei és életének a karácsonyi ünnepkörhöz köthető pillanatai. Egy történetek nélküli, teljesen profi, de csak recepteket soroló könyvnél elveszik a személyesség, és onnantól a borítón szereplő név lehetne bármi.
A kötet tele van csodás fényképekkel, és nem csak az ételekről, hanem téli tájakról, Trine Hahnemannról és a családjáról, hangulatos, télies csendéletekkel, díszekkel, manókkal. A fényképeket Lars Ranek készítette. A kötet a 2017-es brit kiadás alapján készült a Corvina Kiadó jóvoltából, Kúnos Linda fordításában.
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Főkép forrása
A többi fotó a könyvből készült.
