Minden ember szokott álmodni. Vannak egészen valószerű álmaink, és vannak, amikről már közben tudjuk, hogy álmodunk. Vannak jó álmaink, de mivel az agyunk egy troll, sokkal gyakrabban jegyezzük meg a rémálmainkat. Néha idegesítő álmaink is vannak, de mindegyik fontos: az élményeket és emlékeket ugyanis alvás közben dolgozza fel és raktározza el az agy, az ilyen felszüremlő képekből születnek az álmok.
Régebben megvettem és kerestem a családi könyvtárunkban sokféle "álmoskönyvet". Érdekelt, hogy mások szerint mit jelentenek az álmok. De a csodálatos álmoskönyvekben sosem találtam megoldást. Kígyók? Kihulló fogak? Sosem álmodtam ilyesmit! De mi van azokkal a momentumokkal, amelyekről igen? A legérdekesebb könyv ezek közül az volt, aminek meg nem mondom a címét, egy kis alakú, kissé giccses éjszakai égboltot, teliholdat, erdőt ábrázoló borítóval rendelkező könyvecske volt, ami részletesen leírt egy-egy álmot, aztán megpróbálta ezeket megfejteni. Nem is a megfejtés része érdekelt, mert full baromságokat beszélt, inkább a részletes álomleírások tetszettek. Aztán ezektől a könyvektől átnyergeltem a tudományosabb oldalra, hogy akkor legalább megtudjam azt, miért is álmodunk, és mit is csinál az agyunk eközben. Meg is tudtam sok érdekes dolgot, pl. azt, hogy miért szerepelhetnek teljesen hiteltelen dolgok az álmainkban úgy, hogy mégse rökönyödjünk meg rajta (pl. tudunk repülni, stb.), hogy mi köze a hippokampusznak az egészhez, hogy hogyan tároljuk az emlékeinket, és hogy lehetséges-e a tudatos álmodás vagy az, hogy kapcsolatba lépjünk valakivel, aki álmodik.
A következőkben néhány visszatérő vagy valamiért nagyon emlékezetes álmomról írok, ha esetleg valaki szeretné megfejteni őket, nyugodtan vegye fel a kapcsolatot velem, örömmel venném, még ha nem is hiszek ezekben a dolgokban, akkor is. :)
Gyerekkoromban volt egy álmom, ami csak egy dolog miatt szerepel itt: emlékeim szerint ez volt az, amiből a legtöbbször felébredtem, és aztán ugyanott folytattam. Valami olyasmi volt, hogy jött a házhoz egy ballonkabátos, horgászsapkás emberke, akinek volt egy kis fekete aktatáskája. Motorokat árult, és bátyám anno nagy motoros volt (egy csúnya baleset után felhagyott vele). Lehettem olyan 9-10 éves, amikor ezt álmodtam, és rakat Simsont hozott a pasi, eladásra, mindenféle színben. Bátyám pedig venni akart tőle. Valami viszont nekem nem tetszett, ezért egyik éjjel kifigyeltem: ha valaki vett tőle egy motort, kinyitotta az aktatáskáját, amiből csodák csodájára egy hatalmas nagy medence lett, benne 3-4 fehér cápával, és a cápákkal etette meg a vásárlóit, miután felmarkolta a pénzt. Sajnos meglátott engem, miközben a házunk előtt felállított medencében eltüntette az egyik vásárlóját (persze senki más nem látta ezt, csak én), és üldözni kezdett. Ekkor ébredtem fel először. És még legalább hatszor. De mindannyiszor ugyanott folytattam az álmot: futottam tovább előle. Mire utoljára is felébredtem, nem akartam visszaaludni egy darabig, nehogy folytassam. Szerencsére azóta sem lepett meg ez az álom, de valamiért nagyon belém égett.
A következő egy olyan álom, ami csak azért emlékezetes, mert nemrég folytattam, az eredetit évekre el is felejtettem. Valamikor 12-13 éve volt egy olyan álmom, hogy a környéken egy vérfarkas szedte az áldozatait, minden éjjel megölt valakit. Idővel rájöttünk, mi a kapcsolat: egy helyi virágos olyan limitált kiadású virágkölteményeket alkotott, kis dísztálakban, amelyekből csak 12 darabot készített, és sírokra szánta. Aki vérfarkassá alakult, nem tudatosan tette, nappal sima ember volt, aki nem tudott róla, mit csinál éjszaka. Ő vásárolta meg a hetedik (sorszámozott) virágkölteményt, és megölte azokat, akik az első hatot vették meg. Amikor végzett minddel, elhagyta a környéket. Na most ezt az álmot nem olyan régen, pár hete sikerült folytatnom. Felbukkant ismét a vérfarkas, megölt pár embert, és tudtam, hogy én leszek a következő. Arra is rájöttem, mit kell tenni ellene. Későn értünk aznap haza, esett az eső, sötét volt, és elkezdtük a mentőműveleteket, amik bejöttek volna, ha sikerül befejezni. Csakhogy a rossz idő miatt annyira korán sötétedett, hogy nem sikerült időben a végére érni. Láttam, ahogy mászik be a kerítésen a vérfarkas, és felnézett rám, gonosz fény csillant a szemében. Ahogy betört a házba, tudatosan ébredtem fel, mivel tudtam, hogy mielőtt megölne, végignézhetem, ahogy a macskáimat meggyilkolja. Onnantól kezdve mantráztam, hogy ébredj fel, ébredj fel, ébredj fel, majd amikor épp elkapta volna Nagylányt, felébredtem. Mondanom sem kell, hogy egy darabig nem mertem visszaaludni, mivel nagyon nagyon sokszor folytatom az adott álmot...
A következő egy nagyon érdekes álom volt, nagyjából másfél éve álmodtam. Álmomban három világ keveredett. A házunk és a kertünk ugyanaz volt, meg a macskáink is, viszont a terület ura és királya Havas Jon volt, észak királya. De jó uralkodó volt, szerettük. És nem volt épp tél egyébként. Mögöttünk hatalmas nagy erdőség húzódott, óriási fákkal, valahol ott az erdő mélyén volt Jon kastélya. Békében éltünk a macskákkal, mint most is. Volt egy 1000 darabos kirakóm, ami egy gyönyörű szarvast ábrázolt. Kiraktam a kirakót, de hiányzott egy darab a bal lapockájából. A szarvas életre kelt, egy hatalmas, nagyjából tízszer nagyobb szarvas lépett le a képről, mint a valódi szarvasok. Joné lett a szarvas, rémfarkas helyett rémszarvasnak, és az erdőben élt. Ám egyszer felbukkant Fenrir, az óriási farkas. Tudtam, hogy le akarja vadászni a szarvast, és én nem akartam ezt álmomban látni, ezért onnantól nagyjából óránként felébredtem, először valamikor 2 körül. De amikor visszaaludtam, mindig folytattam az álmot... Egyik este, már amikor egy ideje ott ólálkodott Fenrir, tudtam, hogy aznap éjjel fog támadni. Összeszedtem az összes macskát (alapvetően nem eszik embert, macskát meg főleg nem, mert olyan neki kb, mint egy szőlőszem: mit sem ér), bezárkóztam a házba, és valami gombából készült, a csatornákban kapott kenőccsel kentem be az ablakokat, ajtókat, falakat, hogy Fenrir ne gyilkolásszon le minket (ez a kenőcs tuti a Menedékből jött, akkortájt olvastam, és abban van valami ilyesmi).
Álmomban láttam, ahogy a szarvas menekül, ahogy Fenrir üldözi... én szétszedtem a puzzlet, hátha akkor meg tudom védeni a szarvast, de nem sikerült, Fenrir elkapta, azon a helyen marta meg először amikor ráugrott, ahol hiányzott az az egy darab, a bal lapockájánál. Ekkor már fél hat volt kb, és ebből ébredtem, pont abban a pillanatban, amikor Fenrir elkapta a szarvast. És mire ébredek? Éktelen macskaüvöltésre meg dübörgésre a lépcsőn... szerintetek mi volt az első gondolatom? Meg voltam róla győződve, hogy Fenrir betört a házba, láttam is magam előtt a jelenetet. Mint a rugó, pattantam ki az ágyból, és rohantam a lépcsőhöz, de kiderült, hogy csak Ludovika és Felix (egy azóta már nem élő macska a háznál), akik sosem bírták egymást, összevesztek, tették mindezt hatalmas dübörgés meg üvöltés közepette...
Az utolsó pedig, amiről írok részletesen, néhány hónappal ezelőtti álom. Egy nagyvárosban voltam, Amerikában, partmenti, talán Boston lehetett, ott volt velem Nagylány is. Sokszor álmodom vele egyébként. Sétálgattam a városban, és tudtam, hogy meg fogok halni, mégpedig úgy, hogy megfulladok, és még aznap. Elképzelni nem tudtam, mindez hogy fog bekövetkezni. Sokszor felébredtem álom közben, de érdekelt, mégis milyen körülmények között halálozom el, ezért fordultam egyet, majd folytattam. Kb. mint egy sorozatot. Végül kiderült estére, hogy egy hatalmas szökőár közelít a város felé, és elönti teljesen. Pár idegen emberrel együtt (meg Nagylánnyal) bementem egy szép, többszintes házba, hogy megpróbáljuk ott átvészelni a dolgot, de olyan hihetetlen sebességgel növekedett a vízszint, hogy éjjelre elárasztotta a ház alsó szintjét. Nagylánnyal közöltem, hogy menjen csak haza, maradjon az ágyban, nemsokára én is ott leszek vele, nem lesz semmi baj, de nem szeretném végignézni az esetleges halálát álmomban sem, és vigyázzon magára. Erre prünnyögött nekem egyet, és átvonult egy fényes, sárgás-kékes portálon, majd eltűnt: tudtam, hogy biztonságban van. Én pedig folytattam az álmot. A víz egyre magasabbra tört, a végén már csak mindenféle ügyeskedések közepette sikerült elérni a feljebb lévő szinteket, de végül a víz győzött, elragadott. Ekkor felébredtem, és utána nem folytattam már az álmot, tudtam, hogy hogyan halok meg. Nagylány pedig ott feküdt mellettem az ágyban. Ennek az álomnak egyébként érdekes módon semmi negatív felhangja nem volt. Pontosan tudtam, hogy csak álom, és csak a kíváncsiság hajtott, még szórakoztatónak is találtam közben.
Furcsa, de az álmaim 90%-ánál tisztában vagyok vele, hogy csak álom, és éppen ezért általában minimális szinten befolyásolni is tudom. Az álmaim nagy részében én nem szerepelek egyébként, külső megfigyelő vagyok, tényleg mintha egy könyvet olvasnék, filmet néznék. És nagyon sok álmomban az utóbbi időben felbukkan valamelyik macskám, általában Nagylány, és sokszor, ha veszélyes a helyzet, visszaküldöm a valóságba, hogy majd ott találkozunk. Voltak persze kifejezetten rossz álmaim, de alapvetően nagyon szeretek álmodni. Azóta, hogy elkezdtem írni ezt a posztot (pár hete), akadt egy nagyon jó álmom is, egy bizonyos mesterségesen létrehozott, ultraintelligens valakivel, de azt nem részletezem... :) Meg volt olyan is, amikor egyik blogszerkesztő társammal és a párjával álmodtam valami eszement baromságot, vagy épp olyan, hogy az ivartalanított macskám ellésre készül... :)
Ti hogyan szoktatok álmodni és mikor? Milyen emlékezetes - jó vagy rossz - álmaitok voltak?
Kövess minket Facebookon!
