"Senki sem tudja megmondani honnan jön egy könyv, legkevésbé az, aki írja. A könyvek tudatlanságból születnek, és ha élve maradnak, miután megírták őket, csak olyan fokig, amennyire nem lehet megérteni őket."
Mindig érdekes, amikor egy író ír egy fiktív íróról, Peter Aaronról, aki tulajdonképpen a regény mellékszereplője, és aki narrálja a másik fiktív író, a főszereplő, Benjamin Sachs életét. A három író közül vajon melyikük (ön)azonos magával Austerrel?
Peter Aaron elvált, megismerjük első házasságának összeomlását, és az ő életén keresztül Auster elmeséli a saját életének elég pontos történetét, vagyis annak egy részletét. Benjamin Sachs alakja pedig Austernek egy olyan változata, aki nem létezik, és akit félelmetesnek, de egyben vágyottnak is tart, egy lehetséges énje, valaki olyan, akivé sosem mert válni, de válhatott volna.
Hogy mi jön ki ebből a katyvaszból? Egy szokásos austeri világ, amelyben két író regényt ír, bár befejezve nem lesz, és történik mindenféle, ami egyébként szokott. A véletlen itt is nagy hangsúlyt kap, de vajon lehet-e egy ilyen regény - vagy egyáltalán bármilyen regény - esetén véletlenről beszélni? Elvégre a szerző nem véletlenül írja azt, amit, még ha magának a műnek az eseményei véletlennek tűnnek is. Egy olyan szürreális valóság, amely a szerző szokásos eszközeivel él, a szürrealitása, az emberi és kapcsolati mélysége, az ok-okozati függvénye viszont annyira bonyolult, hogy minden egyes hihetetlen és véletlen eseménye mégis hihetővé válik. 
Hogy mitől jó író a jó író, azt nem tudom. Minden könyvtől, minden témától, minden szerzőtől mást várok. Ha egy romantikus regényt olvasok, akkor azt várom a szerzőtől, hogy a főszereplőjébe valahol olvasás közben igenis szeressek bele. Ha fantasyt olvasok, akkor azt várom, hogy akár mágiával, akár varázslatos lényekkel bűvöljön el, úgy építse fel azt a világot, hogy meg akarjam ismerni. Ha tudományos ismeretterjesztőt olvasok, akkor azt várom, hogy a szerző a szakterületéről alaposan, de közérthetően, könnyed, esetleg humoros formában írjon, igaz, rendkívüli módon élveztem azt a könyvet is, aminek a felét nem értettem, de a másik fele nagyon érdekes és gondolatébresztő volt. Késztessen arra, hogy még jobban meg akarjam ismerni az adott szakterületet, és hogy a tudás, amit adott, az érdekessége és a különlegessége miatt megmaradjon hosszútávon is. Ha életrajzot olvasok, akkor ismerni szeretném az adott személy gyerekkorát is, a mindenkori környezetét, a gondolatait, ami megmagyarázza, hogyan és miért lett az, aki. Ha verseskötetet olvasok, akkor azt várom, hogy a versek a maguk egyszerű, szűkre szabott mondandójukkal őszinték, egyenesek, vagy érdekesek, viccesek, elgondolkodtatóak legyenek. Ha egy krimit olvasok, akkor bele akarok bújni a csavaros észjárású sorozatgyilkos fejébe, látni akarom közelről a tetteit. És így tovább.
Ha pedig egy Auster könyvet veszek a kezembe, akkor azt várom, hogy teljesen kiszakítson a saját valóságomból, hogy belehelyezzen egy vérbeli amerikai nézőpontba, hogy a főhősein keresztül számtalan elméletét és gondolatát és a tudását megismerjem, hogy feszegessen gördülékenyen és befogadhatóan, inkább amolyan elmélkedő jelleggel olyan kérdéseket, mint a halál, az élet, a változás, a szerelem, az eltűnés, a veszteség, a múlt, a jövő, a lehetséges alternatívák. Várom, melyik lesz az első könyve, amelyik nem fog tetszeni. Mert lennie kell olyannak. Nem írhat egy író csak jót...
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadó oldaláról.
Kövess minket Facebookon!
