Mi történik, ha a kisembert hülyére veszik?
A művelet jogilag rendben van, de etikátlan,
a kisember pedig úgy dönt, hogy bosszút áll és visszaszerzi azt, ami az övé.
Még akkor is, ha ehhez aprólékosan meg kell vizsgálni 42 ezer darab villanypóznát. 

Az Agave Könyvek új Eduardo Sacheri kötetet dobott a könyvesboltok polcaira, Lúzerek éjszakája címmel. Maga az elnevezés is arra sarkallja az olvasót, hogy ugyan, lapozzon már bele, hiszen a lúzereken mindenki mosolyog egy kicsit. Igaz, kicsit bosszantóak is tudnak lenni, de ha nem a mi kárunkra bohóckodnak, hát istenem, hadd csinálják.

Nem is igazán pontos a cím: itt legfeljebb szűk aspektusból lehet lehet lelúzerezni a főhősöket. Ugyanis ha nem is talpig becsületes emberek, mert a mindennapi megélhetéshez kell egy kis finesz a kétezres évek eleji Argentínában, ahol a cselekmény játszódik, azért nem is gazemberek. Nem tudnak látványosan ügyeskedni, pénzt csak verejtékes munkával képesek keresni, megtakarításaikat pedig javarészt fogyasztásaik korlátozásával szerezték meg. Szóval, lehetőségeikhez mérten becsületes, törvénytisztelő állampolgárok, és a lúzer jelző legfeljebb "a bankszakmához és a rabláshoz nem értenek" tulajdonságaik miatt ragasztható rájuk.

A helyszín egy reménytelen szürkeségbe süppedt vidéki argentin kis település, O'Connor, amelynek van egy benzinkútja, egy "szupermarketje", patikája és durván ennyi. A környéken éppen bezár egy nagyobb gyár, amely a lakosok java részét foglalkoztatta, tehát nem sok jövőt lehet jósolni ennek a vidéknek az amúgy is recesszióba süllyedő Argentínában. Fermín Perlassinak, a kötet egyik főhősének, ragyogó ötlete támad: meg kell venni az elhagyatott baromfitelepet, mert a területén álló silókkal lehet gazdaságilag kezdeni valami hasznot hozót. Fermín a nem is túl távoli múltban ismert focista volt, onnan származik vagyona, amelyet a falu egyetlen benzinkútjába fektetett be. Kis pénz, kis haszon, de biztos megélhetés.Összetrombitálja ismerőseit, a helység tehetősebbjeit, és felvázolja nekik az ötletet. Fontana, a gumiszervizes, Lorgió, a kamionos fuvarszervező óriási gépparkkal, Belaúned úr, a vasútállomás főnöke, Safa, a török szupermarketes, a patikus, a Lopez fivérek és még páran úgy döntenek, hogy a várható haszon reményében valamennyien megreszkíroznak kisebb-nagyobb összeget. Fermín, az ötletgazda, találkozik is az eladóval, Juan Manuel Leónidasszal, és tájékozódik az ár felől - amiről kiderül, hogy alku esetén is bő százezer dollárral több, mint amennyijük nekik van összesen.

Kölcsönt kell felvenni, határoznak az alkalmi szövetségbe tömörült leendő tulajdonosok, így egy pénteki nap (ez fontos!) Fermín Perlassi Villegas-ba, a környékbeli nagyobb városba utazik, hogy egyrészt az összegyűjtött pénzt letétbe helyezze, másrészt bankkölcsönért folyamodjon. Kölcsönért akkor is, ha alapvetően nem bíznak a bankban. Lorgio szerint "végül mindig úgy ügyeskednek, hogy az ember szarul járjon".

A bankigazgató simulékony természetű, minden hájjal megkent, rókalelkű ember, akinek sikerül rábeszélnie Fermínt, hogy a letétbe helyezett pénz sokkal jobb helyen van a számláján, mert a hitel elbírálásánál nem mindegy, hogy a kérelmezőnek pár ezer vagy több százezer aktívum jelentkezik a folyószámláján. Mindezt olyan meggyőzően adja elő, hogy Fermín szinte rettegve attól, hogy bezár a bank, mielőtt számlájára tehetné a pénzt, sietve intézkedik a kölcsön érdekében, és megcselekszi, amit az igazgató javasol. Amikor kifelé megy a bankból, futólag találkozik egy másik, tőle sokkal dörzsöltebb kereskedővel, Manzival, akiről az az általános vélemény, hogy egyenes úton szinte sosem jár. Akkor még nem sejti, hogy mi vár rá hétfőn...
...mert hétfőn az argentin kormány bejelenti, hogy valamennyi bankbetétet zárolnak, és csak heti minimális összeget engedik felvenni belőlük fejenként. Fermín szinte megháborodik, tudja, nemcsak a terveik és a kölcsön van oda, hanem a kétszázezren felüli megtakarított és összegrundolt dollár is: kiszámolta, 20 év alatt vehetné fel ezt az összeget. Fülébe jut, hogy a bankigazgató belső információk alapján már tudta, hogy a következő banki napon a betétek zárolása várható, és őt balekra véve javasolta neki, hogy tegye számlára az összeget, amelyet jutalék fejében azonnal átjátszott Manzinak. 

Fermín még hisz a becsületben, ezért képes egész nap a banknál szobrozni, hogy szembesíthesse az igazgatót tettével: "Mennyit tejelt Manzi azért, hogy így átbasszál minket?" Manzi szekere pedig meglódul a válságba süllyedt vidéken, mindent képes potom pénzért felvásárolni, elintézni: bagóért  megveszi Safa szupermarketjét, kijárja, hogy más irányból, mint eddig, új út épüljön a településhez, amelynek mentén új benzinkutat húz fel, Fermín létesítményét ezzel csődnek és enyészetnek adva át.

A társaság hosszú időre teljes letargiába süllyed, amikor egy új füles nyomán tudomásukra jut egy feltételezett rejtekhely koordinátája, ahol Manzi tarthatja a válság előtt összesíbolt dollárjai százezreit. A rabláshoz cseppet sem konyító, de józan paraszt ésszel megáldott alkalmi szövetség ismét összeáll, hogy bosszút álljanak és hozzájussanak jogos megtakarításaikhoz. (Most körülbelül a történet egy tizedénél tartunk.)

Meg kell, hogy mondjam, nagy élvezettel forgattam a lapokat. A történet karakterei visszaköszönnek ismeretségi körömből - magam is paraszt lány vagyok, első generációs értelmiségi. Rokonságomban csak a velem közel egy idős néhány embernek van diplomája, akiket talán nem lehetett volna így palira venni, mint ezt a Fermín benzinkutast. Némelyik rokonom egyszerű, mint a faék, ugyanakkor a mindennapi élethez néha képesek nagyon bölcsen hozzáállni. Például, amikor dörzsölt ügynökök próbálják átvágni vagy csőbe húzni őket, és erről mesélve odanyilatkoznak, hogy "mondta nekem a sok semmit, és azt gondolta, csont nélkül beszopom", azt hittem, lefordulok a székről a nevetéstől, amikor elmesélte nekem ezeket. Ugyanis valóban így van, megfigyeltétek már? Ha valami gázos dologba akarnak beugratni akárkit, ami neked nem annyira jó vagy nincs is szükséged rá, az ügynök képes az embert a bugyijából is kidumálni, csak fizessél, hogy meglegyen neki az aznapi jutaléka. Ez rokonom fajta ember gondolkodás nélkül nálad terem, ha segítségre van szükséged, utolsó ingét is neked adja kérés nélkül, és ha azt mondta, hogy ott lesz reggel ötkor és szívességből megteszi neked azt, amit megígért, legfeljebb akkor nem találkoztok a megbeszélt helyen és időben, mert még előtte meghalt.

A regény főszereplői is hasonlóak, az adott szó, a bizalom egyértelmű körükben, együgyű megoldásaik láttán akár mosolyoghat is a nagyvárosok színeihez, szagaihoz szokott ember, de hogy se cserben nem hagynak, se lóvá nem tesznek, az valószínű. Az ilyesfajta emberekre az a jellemző, hogy sokáig tűrnek. Tudják, hogy ők nem akarnak a másik embernek rosszat és azt hiszik, hogy ezzel természetesen mindenki más is így van, és ha rosszul sül el valami, az csak a véletlenek összjátéka lehet, szándékosság nélkül. Hisznek igazságosságban, lojalitásban, sőt, az oktalanságig bíznak arra méltatlanban is, legyen az ember, kormány, politikai rendszer. Szóval: sokáig akár fát is lehet vágni a hátukon. Aztán egyszer csak fellázadnak. Ehhez akár egy szikra is elég, hogy a birkákból, akik eddig tűrtek, elszánt farkasok legyenek. Kíméletlen vadállatok, akik mögül ki-kivillan a birka, de az is harap.

Ez történik a könyv főhőseivel. Amikortól biztosak abban, hogy mit tehetnének, már csak a hogyan nem körvonalazott. Számtalan kivitelezési módon törik a fejüket, nem restellve lehajolni a legapróbb információmorzsáért sem. De nem ám! Még akkor sem hátrálnak, ha a bizonyossághoz 42 ezer darab villanypóznát kell aprólékosan leellenőrizni. Éppen ráérnek. Ugyan mi dolguk lehetne még, amikor ettől várható a kibontakozás?

Sikerül-e tervük és képesek-e visszaszerezni jogosan nekik járó pénzüket? Mit kellett beáldozniuk azért, hogy bosszújuk kiteljesedhessen? A könyvből kiderül.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Agave Könyvek!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebook-on is!

Egy könyv a mesterséges intelligenciáról, a halhatatlanságról, a létezésről