Három jelentős művész, Kazimir Malevics, George Grosz és Pablo Picasso életútján keresztül megismerhetjük a XX. századi művészetre ható baloldali utópiákat és ideológiákat František Mikš provokatív könyvében.
František Mikš 2010-ben megnézte Picasso, A béke és a szabadság című kiállítást Bécsben, amely a végső lökés volt, hogy megírja ez a kötetet, melyben a művészet és a politika világát összekötő kapcsolatokról olvashatunk. A könyvben a kommunista ideológiák és a politika összefüggéseiről, izgalmas művészi sorsokról ír olvasmányos stílusban.
A XX. századi művészet három nagy alakjának életét ismerhetjük meg. Megtudjuk miként nyilvánult meg a politikai elkötelezettség Kazimir Malevics, George Grosz és Pablo Picasso alkotásaiban, hogy miként használta őket a politika és milyen lehetőségeket kaptak és milyen árat fizettek mindezért.
"Malevics, Grosz és Picasso: három összehasonlíthatatlan temperamentum, három különböző sors. Az első elvakult látnok és szovjet művész (bár a szívében ukrán). A második mizantróp és tipikus pomerániai német. Vilmos császár végéhez érkező korának és a weimari köztársaság viharos időszakának cinikus gyermeke. És végül a harmadik: az önreklám mestere és a művészet kaméleonja. Bár nem volt francia, ő lett a háború utáni Párizsban a modern művészet ikonja."
Kazimir Malevics és ikonikussá vált műve, A Fekete négyzet fehér alapon
Malevics formabontó művész volt. Megelégelte a hagyományokat és radikális újításairól lett ismert. A fenti képre a művészet új vallásaként tekintett és még ő maga sem tudta igazán, hogy mit is jelent, de állítása szerint teljesen a mű hatása alá került. Sorban jelentek meg egyre elvontabb alkotásai. A szuprematista művészetvallás képviselőjeként állt ki a bolsevik forradalom mellett, kiállt a "megtisztulás" mellett.
Felemelte a szovjet vezetés, még Chagallt is sikerült kitúrnia a Népi Művésziskola igazgatói székéből, és a bolsevik kultúrpolitika, a propaganda legfőbb kiszolgálójává vált. Ám minden "jónak" vége szakad egyszer. Itt is várható volt, hogy az anatgard-misztikus Malevics nem illik be hosszútávon a szovjet rezsimbe.
A pasi szerintem teljesen elborult volt. Kedvenc alkotásom tőle, ami tökéletesen példázza ez, a teáskancsója, mely eszméletlen látványos, de a célnak semmiképpen nem felel meg. Ezt számon is kérte a porcelángyár vezetősége Malevicsen, aki nemes egyszerűséggel csupán annyit mondott: "ez nem kancsó, hanem a kacsó ideája".
George Grosz balra, jobbra az I. Nemzetközi Dada Vásáron Berlinben 1920-ban fekete kalapban,
háttérben pedig Téli rege című képe
George Grosz egészen más tészta. A mizantróp karikatúraművészetéről süt a humorérzék és a gyűlölet a tömegek felé, amellyel a német szélsőjobb tökéletes fegyverévé vált. Esze ágában nem volt nagy művésszé válni, egyetlen célja volt: gazdagság. Különc és magányos művész volt, aki Berlin kávéházaiban ütötte el az időt és elkezdte lerajzolni a városi élet erőszakos, sötét oldalát.
Németország összeomlásával változott az ő művészete is és a dadaista mozgalom élvonalában találta magát, ahol az irracionalitásé és az értékek semmissé tételéé volt a főszerep. Bíróság elé is állították egyik durva kinyilatkoztatásáért, amikor 1920-ban egy disznófejű német tisztet ábrázoló bábut függesztettek a plafonra (ez a fenti képen is látható). Ettől már azért megijedt, mentegetőzött és végül meg is úszta, ám ez vezetett végül oda, hogy mindenhol kitaszítottá vált és kikötött a Német Kommunista Párt karikaturistájaként, pedig pontosan tudta, hogy mi mindenre képesek.
Pablo Piacasso és az általa készített Sztálin-portré
Arról viszonylag kevés információ van a kötetben, hogy Picasso, aki sosem érdeklődött különösebben a politika iránt, miért választotta a Francia Kommunista Pártot és miért tartott ki mellettük haláláig.
A szovjet irányítású baloldal emelte fel és tette őt a modern művészet jelképé és mutogatták akár egy "trófeafeleséget" szokás az összejöveteleiken. Szolgalélekkel szolgálta ki a szovjet propagandát és lett ő a nemzetközi békemozgalom rendezvényeinek egyik arca. Mintha nem is lett volna önérzete, mindent megtett, hogy megfeleljen az elvárásoknak, ám néha felszínre tört belőle a művész. Így született meg a fent látható Sztálin-porté, mely hatalmas port kavart.
Hosszú éveken át ment ez így. Olyat alkotott, amit megrendeltek tőle és közben a rezsim rémtetteit elengedte a füle mellett. A kötet említést arról is, amikor '56 után Czóbel Béla felkereste, hogy álljon ki a magyarok mellett, de válaszra sem méltatta a megkeresést. Ő volt a moszkvai vezetés "hasznos idiótája".
Egy-egy apróságot emeltem ki csupán ebből a provokatív kötetből, aki többre kíváncsi a politika és a művészet kapcsolatából, annak mindenképpen ajánlom František Mikš érdekességekkel teletűzdelt művét, melyben azt is megtudjuk, hogy a három művész közül csupán Picasso nem került ki a kommunizmus bűvköréből, erről is bővebben olvashattok a könyvben. Rengeteg érdekes információ a művészetről egy igényesen összeállított kötetben, melyben számos fotó segít még jobban megérteni a múlt század három jelentős művészének útját.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron a kiadó oldaláról.
Kövess minket Facebookon!
WTF? Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő?
Örmények: egyszerűbb érzelmek, kegyetlenebb élet
2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)