Ha a macskák eltűnnének a világból

2020. február 20. 07:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Megkeres az ördög, és alkut ajánl: egy nappal meghosszabbítja az életed, de cserébe valami eltűnik a világból. Mit tennél?

1_15.png

Főhősünk nem érzi jól magát egy ideje, ezért elmegy orvoshoz, aki közli vele, hogy agydaganata van, előrehaladott, és talán csak pár napja, esetleg néhány hónapja van hátra. Nem tartja a kapcsolatot már a családjával, csupán egy macskája van, akivel kettesben éldegél egy kis lakásban, nem igazán szereti a munkáját sem, és gyakorlatilag semmit nem valósított meg a céljaiból. Sőt, igazából sosem voltak céljai. Legalábbis már biztosan nincsenek. De aztán megjelenik az ördög...

Hogy a halálod boldogság vagy boldogtalanság, ha jól meggondoljuk, attól függ, hogy hogyan élted le az életed.

Az ördög az ő alakját veszi fel, mindig így szokta, és ellenállhatatlan üzletet ajánl: meghosszabbítja egy nappal az életét, de cserébe valami eltűnik a világból. Jó üzletnek hangzik, ugye? És amennyi szemét, amennyi rossz dolog van a világban, simán el lehet éldegélni sok-sok évig így, és közben ténylegesen szebbé tenni a világot. 

Csak ez nem ilyen egyszerű, ugyanis az ördög választ... ezután pedig sorra vesznek jópár lehetőséget, hogy mégis mi történne, ha a csokoládé, ha a filmek, ha az óra, ha a macskák eltűnnének a világból. Oké, megnyugodhattok, a csokoládét elég hamar kizárja maga az ördög, mert imádja, és ilyen finomságot még neki is vétek eltüntetni.

Szombatra, a hatodik napra azonban eljutunk oda: mi lenne, ha mi tűnnénk el a világból?

Számtalan könyv, film, sorozat készült már az életről, a halálról, rengeteg tudományos kutatás keresi a válaszokat, rengeteg filozófus hiszi, hogy megtalálta azokat, és minden vallásban fontos szerepe van mindkettőnek. Nem Genki Kawamura az első, aki megfogalmazza ezeket a kérdéseket, aki könnyed, mégis elgondolkodtató, sok esetben filozofikus magasságokba repítő válaszokat ad, de a japán szerző ebben a rövid, szinte zsebkönyv méretű könyvecskében rávilágít egy fontos tényre.

Létezem a világban, és aztán nem létezem benne. Csupán egy aprócska eltérés.
Egy aprócska „nem”, egy szó, amely már jelzi, hogy többé nem vagyok.

2_56.jpg

Emberi mivoltunknál fogva félünk a haláltól, félünk az ismeretlentől, de még jobban félünk attól, hogy az egész ok nélküli, céltalan, és néhány röpke év után semmivé leszünk. Ezt a mi önző, saját magát átverő agyunk képtelen feldolgozni, elfogadni, még akkor is, ha képes róla elmélkedni. Sokkal valószínűbb, hogy a halálon túli élmények az alagúttal, fénnyel, ilyesmivel egyszerűen az agy leállás közbeni funkciója, egy utolsó nagy dobás, amivel megnyugtatja saját magát: nincs itt még vége. 

Szerintem aki azt mondja, hogy meg kell békélned a világgal, az nem tudja, mit beszél. A világgal nem lehet megbékélni. Hogyan lehetne megbékélni mindazzal a rosszal, ami naponta történik, amit nap mint nap tesznek emberek egymással és más élőlényekkel, amit tesznek az életterükkel? Ha ezt teszed, nem a lelki békédet éred el, hanem szimplán megőrültél. Nem. Saját magaddal kell megbékélned. Saját magadat tanuld meg szeretni, tisztelni. És máris szebbé válik egy kicsit minden. Nem szűnik meg a rossz, a legkevésbé sem. De nem csak azt látod. Mert nem csak az van. És ha megbékéltél magaddal, akkor boldogabb életed lehet. És könnyebben fogod elengedni azt. Még akkor is, ha nem marad utánad semmi. Még akkor is, ha a nagy egészet nézve céltalan is volt. Ne essünk bele Kawamura főhősének hibájába (akinek a nevét azt hiszem, egyszer sem említi egyébként - legalábbis nem emlékszem rá, bár ez nem lenne nagy újdonság, rémesen rossz a névmemóriám, ha regényekről van szó, de nem is találtam). Sok minden hiányozhat a világból. Nekünk is. És sok felesleges dolog is van benne. Főleg az, amit mi pakolunk saját magunkra. De vegyük észre, mi van meg, és mi abban a jó. Nem biztos, hogy egy bakancslista teljesítése boldogabbá tesz: inkább kiüresít.

Az idő, a színek, a hőmérséklet, a magány és persze a szeretet. Olyan dolgok, amelyek csak az emberi világban léteznek. Szabályozzák az embereket, de egyúttal szabadságot nyújtanak számunkra . Ezek a dolgok tesznek minket emberré.

Genki Kawamura könyve fontos kérdéseket pedzeget, és érdekes válaszokat ad, sokszor tényleg nagyon elgondolkodtató. Mindazonáltal személy szerint mégsem vagyok teljesen elragadtatva tőle: a stílus miatt. Ahogyan a főhősünk és az ördög (vagy a bárki) közötti párbeszéd folyik, attól falnak mentem, a sok "Hááááát" meg "Jéééé" meg "Miiii"... nem tudom, ezek teljesen kizökkentettek, a témához és a gondolatokhoz képest abszolút oda nem illőnek, néhol még gyerekesnek is éreztem a stílust, ahogy a főhőst sem sikerült megkedvelni. Igaz, ez nem is volt cél. De a legkevésbé sem bántam meg az olvasását.

Egy dologban mindenesetre biztos vagyok, így, hogy a macskák világnapján (aznap írom ezt) ülök itt a gép előtt, és nézem az én két fekete macskámat (a harmadiktól sajnos el kellett búcsúznom épp szilveszter napján: beteg volt, leállt a mája teljesen, el kellett altatni): sokkal rosszabb hely lenne ez a világ macskák nélkül.

 Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Az önérzetes agy

Nem csak mi nem élünk örökké

Kövess minket Facebookon!

 

XXI. Század, Budapest, 2019
144 oldal
puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8115480516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása