Egy háborúban az egyéni sorsok mindig titkokkal járnak, amelyekről a hallgatás fátylát csak kitartással, konok makacssággal és utánajárással lehet lefújni. Szívbemarkoló történet szerelemről, árulásról és titkokról, mindez megspékelve toszkán napfénnyel.
Az Athenaeum Kiadó gyönyörű kiadványt tett le a romatikus háborús történetek kedvelői számára, Angela Petch A toszkán titok című művét.
Vészterhes előszóval vezetődik be a cselekmény: két barát, akik együtt nőttek fel, az egyik mentorálta és megvédte a másikat, míg egy háborúban (mindenesetre a Nagy Háború utániban) a félrevezetett falubeli (ek?) társai megkínozzák őket. De kiket, mikor és miért? Van valami szokatlan felhangja is a pár oldalnak, a két férfi közötti kapcsolat különlegességére is rá lehet érezni.
És tadamm, már is 1999-ben járunk, amikor is Anna - ki ez az Anna?! - hördül fel az olvasó, de a szerző rögvest magyaráz is, de még inkább sejtet -, szóval, Anna azon morfondírozik, hogy eddig két csapás már érte (meghalt az anyukája, elvesztette a munkáját, mi lesz a harmadik, mert az tudvalevő, hogy a baj mindig hármasával történik meg, lehetőleg rövid egymásutánban (amúgy tényleg). Anna kései gyereke szüleinek, testvérei mind felnőttek voltak már, mire ő megszületett. Életét végigkísérte testvérei közönye vagy csúfolódása (te csak becsúszott gyerek vagy), anyja kíméletlen szeretetlensége. A hagyatékátadón is úgy tűnik, anyja őt szerette legkevésbé: míg a többiek ingatlant, ékszereket örököltek, neki azokhoz képest "kiszúrta a szemét" ötvenezer fonttal meg valami régi iratokkal. Anna nem dühös, nem frusztrált, belenyugodott mindenbe.
A szerző, Angela Petch
A temetés után megérkezik a futár az anyja után maradt iratokkal, tetején egy levéllel, amely értesíti Annát arról, hogy türelemmel és nyitottan kezelje a dokumentumokat. A háború alatt (és után is?) ugyanis olyan események történtek vele, amelyekről jobbnak látta egész életében hallgatni, miután az események - megítélése szerint - igazi kataklizmát okoztak volna mindenki számára. Anna pedig olvasni kezd. (A 15. oldalon járunk.)
És az anya, aki addig sohasem beszélt olaszországi gyökereiről és élményeiről, a naplóból, amit lánya rendelkezésére bocsátott, erről kezd ömleni a szó. A történet 1943-ban kezdődik, Toszkánában. Anna próbálja testvéreit is szóra bírni, tudnak-e valamit szüleik régmúltjából, de isten igazán egyikeket sem érdekli az egész, mígnem Anna fodrásza, meghallva a történetet, bogarat ültet a fülébe: miért nem megy el Olaszországba, és deríti ki, mi történt annak idején? Annában megáll az ütő: nahát! Tényleg, miért is ne mehetne el kicsit utánavakarni a történetnek?
Mi köze az előszónak Anna anyjának történetéhez? Mi történt annak idején Toszkanában? Hogy lehet, hogy a háborúnak több, mint 50 év elteltével is léteznek előásandó titkai, amelyekről a résztvevők csak a síron túlról képesek "beszélni"? Anna pedig a naplóból, a dokumentumokból, a helyszínen megtudottakból és saját töredékes emlékeiből előhívott párbeszédekből, elejtett szavakból mozaikonként rakja össze, mi történhetett, és mi változott meg annyira, hogy ebből senki nem vett észre semmit sem.
Az idősíkok között ugrálva igazi élmény belecsúszni a II. világháború olasz eseményeibe, miközben a jelenben a testvérek mozgatórugóit, egymáshoz való viszonyukat láttatja az író. Amíg Anna igazán felnőtt nő lesz, aki tudja, mit miért akar, közben a toszkán táj szépségeit leshetjük ki a sorok közül. Partizánok, katonaszökevények jönnek-mennek a történetben, s amíg az olvasó visszafojtja a lélegzetét, hogy te úristen, és most mi lesz, szépen felfordul Anna élete is, méghozzá annyira, amit el sem tudott volna képzelni. Mert hát a régmúlt hogyan is forgathatná fel ennyire a jelenben élők életét? Pedig.. felforgatja, Anna sorsával az élen.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.
És a folytatása: Találj rám!
Kövess minket Facebookon!
Oldalak száma: 440
