Akhilleusz, ahogyan még sosem láttad

2020. április 17. 07:39 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nektek kötelező volt anno az Iliász? Emlékeztek Akhilleusz alakjára? Na, itt most egy egész más oldalról ismerhetitek meg.

1_139.jpg

Brad Pitt alakításában (többé-kevésbé) a 2004-es Trója c. filmben

Madeline Miller csodásat alkotott ebben a könyvben. Elénk festette gyakorlatilag a trójai háború történetét, egészen Akhilleusz fiatal korától, méghozzá egy nagyon személyes módon: Patroklosz szemén át. Homérosz halhatatlan története szerint Patroklosz Menoitiosz fia volt, aki nagy csalódást okozott apjának minden téren. Egy napon, gyerekként, véletlenül megölt egy másik gyereket, aki egy gazdag és befolyásos nemes fia volt. Menoitosz habozás nélkül száműzte egyetlen fiát és örökösét, aki így Péleusz király udvarába került. A jóságos király nem csak Patrokloszt fogadta be, számtalan más gyerek is nevelkedett nála. Felesége Thetisz volt, nereida, vagyis tengeri nimfa, az összes közül a leghatalmasabb. Az ő gyermekük Akhilleusz, az Iliász hőse. Péleusz és Thetisz násza nem csak ebből a szempontból fontos: az Iliász szerint az ő menyegzőjükön tört ki a viszály Aphrodité, Héra és Pallasz Athéné között, hogy melyikük a legszebb. A legszebb férfi, vagyis Parisz, a trójai herceg választott. A versenyt Heléna (vagy Helené) nyerte meg, Zeusz és Léda lánya, aki Tündaréosz király udvarában nevelkedett három testvérével együtt. Végső soron ez robbantotta ki a trójai háborút, hiszen amikor Heléna eladósorba került, addigra a szépségének legendája bejárta az ismert világot, és minden kis vagy nagy nevű görög hős és fiatal ott volt. Tündaréosz félt, hogy ha bárkit is választ közöttük leánya férjének, az kirobbantja a háborút. Odüsszeusz javaslatára azonban hagyta, hogy a lány válasszon a kérők közül, és megeskette az összes résztvevőt, hogy nem fog kardot fogni a másikkal szemben, és bármelyiküket is válassza Heléna, tiszteletben tartják és megvédik a választottját is. Heléna habozás nélkül Menelaoszt választotta férjéül, a többiek pedig letették az esküt - így amikor Parisz elrabolta Helénát, az eskü harcba hívta a görög seregeket. 

1_138.jpg

Ez a könyv Akhilleuszról és Patrokloszról szól elsősorban: a köztük kibontakozó és egyre erősebbé váló kapocsról, a mély szeretetről és tiszteletről, a két fiatal egymás mellett való felnövéséről. Bevallom, én nem olvastam végig az Iliászt sosem, nem volt kötelező, csak részleteket olvastam belőle. Ez a kötet épp ugyanazt a történetet meséli el, de egy mai fülnek és mai szemnek olvasmányosabban, másra hangsúlyozva, teljesen személyesen. Sokat segít ebben, hogy E/1.-ben íródott, Patroklosz szemén át, így olyan színben láthatjuk Akhilleuszt, ahogy eddig sosem. Én sosem kedveltem meg túlságosan Akhilleuszt - sértődős, pökhendi, kissé nagyképű alaknak véltem. Patroklosz azonban megkedveltette velem. A történetük vége ismert: Akhilleusz nem vesz részt egy ütközetben, amiben Patroklosz az ő harci díszeit viseli, így Hektór, Priamosz fia, Parisz bátyja  azt hitte, Akhilleusszal van dolga, és párviadalban megölte. Akhilleusz kegyetlen, embertelen bosszúja legendás: körbekergette Hektórt háromszor a város körül, majd megölte, és a testét újra és újra körbevonszolta, és megtartotta. Maga Priamosz ment el hozzá az éj leple alatt, hogy elkérje fia testét. Akhilleusz végül is engedett, megsajnálta az öreg királyt, de nem sokkal később Parisz mérgezett nyílvesszeje, amelyet a sarkába lőtt, az egyetlen gyenge pontjába, megölte a görög hőst.

2_74.jpg

Nagyon szeretem a mitológiát, a régi történeteket, kiváltképp a görög mitológiát, ami hihetetlenül színes, emberi, telis tele szereplőkkel, istenekkel, akik irigyek, féltékenyek, vágyakozóak vagy épp zseniálisak, akik folyton folyvást beleszólnak az emberek életébe, hol így, hol úgy. Ebben a kötetben is fellelhetőek az istenek, nem is annyira távol a tűztől. De van benne még valami. Egy olyan tiszta és erős, lépésről lépésre kibontakozó mély kapcsolatot helyez középpontba, ami a rózsaszínszegélyű romantikus lányregények alfája és ómegája lehetne. De távolabb nem is állhat a nyáltól (meg egyéb testnedvektől) csöpögő romantikus borzalmaktól: Madeline Miller olyan irodalmi igénnyel, finoman írta meg a köztük születő szerelmet, hogy az a tragikus véget is feledteti.

Semmi újdonság nincs a végkimenetelben, a történetben, de az elmesélés módjában igen. Olyan dimenziót ad hozzá a halhatatlan történethez, ami végtelenül szerethetővé és emberivé teszi az összes szereplőt. Sok régi görög drámát, tragédiát és hőseposzt olvastam már, vagy sokból csak részleteket, de úgy éreztem mindig is, hogy csapong, hogy túl sok szálon fut, hogy nem ismerünk meg egy szereplőt sem, esélyünk sincs megszeretni vagy éppen megérteni őket, mert alig pár sor szól személyesen róluk, az is inkább plasztikusan ábrázolja őket, egy-egy erényüket vagy hibájukat magasan kidomborítva. Itt azonban a régi eposzok kétdimenziós lapjai végre élettel telnek meg és megelevenednek, köszönhetően a nagyon személyes hangvételnek. Patroklosz és Akhilleusz kapcsolata olyan mélyen megmaradt, hogy ennek tükrében különösen fájdalmas volt tudni, hogy mi lesz a történetük vége. Tetszett, hogy itt végre egy valódi, élő és lélegző emberi dimenziót kaptak a szereplők, olyat, ami az eredeti eposzokból általában hiányzott. Madeline Miller második kötete, a Kirké még várat magára a polcon, de azt hiszem, ezek után nem sokáig. És most megyek, és azt hiszem, megnézem a Trója c. filmet, mert még sosem láttam. 

A fordítás Szigeti Judit és Tóth Bálint Péter munkája. Itt-ott egy kicsit darabosnak tűnt, és mintha az igeidőkkel is akadtak volna problémák, de ezeket én is rendszeresen elkövetem :) Ettől függetlenül gördülékeny és olvasható, élvezhető írás volt, ami jól átadta a történet és a könyv lényegét.

1_137.jpgKöszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak, a kötet hazai kiadójának! A könyv elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

De mi történik otthon, amíg Odüsszeusz hősködik?

Kövess minket Facebookon!

 

General Press, Budapest, 2020
392 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634524175
Fordította: Szigeti Judit, Tóth Bálint Péter

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr415591038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.