Én, a megrögzött húsevő mondom: félig megtértem vegának a mű hatására. Nagyon sok finom, közérthetően leírt recepttel és jó tanáccsal találkoztam a könyvben, amelyek előtt le a kalapom!
A Centrál Könyvek Kiadó olyan szakácskönyvet tett le az asztalra, amely elsősorban vegetáriánusoknak szól, de annyiban megengedő, hogy tudomásul veszi, nem mindenki akar hús nélkül élni, és előfordulhat olyan, hogy egy ilyen beállítottságú embernek is kell hússal foglalkoznia, például nem vega családtagjai vagy - uram, bocsánat - vendégei, sőt, akár önmaga kedvéért. Jo Pratt A rugalmas vegetáriánus című könyve pont ezeket a kérdéseket tárgyalja, mégpedig egyszerűen és közérthetően.
Nem is olyan nehéz megállapítani, hogy ki a rugalmas vegetáriánus, sugallja a szerző, az, aki kevesebb húst és halat szeretne enni, ezért csak bizonyos alkalmakkor választ ilyen ételt. Jo Pratt olyan alkalmakra gondol, amikor nem elég vega fejjel gondolkodni, mert a vendégségből megmaradt a csirkehús, és az étel kidobásától viszolyog, de akár csak megkíván egy frissen sült lazacot is beeshet a gyakorlatban. Ezért aztán olyan szakácskönyvet állított össze, amelyben a receptek bármely vegának megfelelnek, de készíthetők hússal és hallal is. Például nem tofu szalonnát használsz, hanem igazit, nemcsak édesburgonyát dobsz az ételbe, hanem pár karika kolbászt is, és a sort a szerző a végtelenségig folytatja könyvében.
Elég ránézni, már csorog is a nyál
Az összes recept úgy van összeállítva, hogy a vega életmódot folytató az ételbevitellel hús és hal nélkül is hozzájuthasson a létfontosságú tápanyagok egyensúlyához, az alapanyagok jelentős része pedig már szinte mindenhol kapható: termelői piacokon, kisboltokban, szupermarketekben. A szakszerűen összeállított, ízletes és laktató fogásokat tartalmazó receptek - természetesen! - egytől egyig teszteltek és kipróbáltak.
Az emlegetett cukkinifritter
Mit találunk a szakácskönyvben? Felsorolni is nehéz. Rögvest a bevezető után számtalan érdekes tudnivalóval találja szemben magát a megrögzött húsevő (az az én!), mégpedig olyan tudnivalókkal, amelyekre rácsodálkozva máris félig vegává válik - És Nem Viccelek. Igenis, szimpatikusan van összeállítva a könyv és nem sugallja azt, hogy minden húsevő gyilkos és döglevet eszik. Amikor először hallottam egyik ismerősömtől ezt a kifejezést, először nem is értettem: tényleg az anyám isteni húslevesét minősítette így? Minden túlzás rossz, tartom, de ha megértéssel fordulnak felém, megfelelő kommunikációval, bizony hajlandó vagyok elgondolkodni azon, amit elém tárnak, amíg a döglevesezőt elküldöm anyukájába, mert megsértett, és ha nincs is itt a világvége, azért onnantól eleve ellenérzéssel viszonyulok bármihez, amit közvetíteni próbál felém.
Hát nem színorgia a javából?
A műben sok alternatíva van felsorolva, amely ízesítőként vagy fő hozzávalóként különböző ízeket és textúrákat kölcsönözhet az ételeknek. Hús helyett bab, sajt, tojás, fehérjeként gabonafélék, lencse, csonthéjas és olajos magvak, és számtalan vegán alternatívát kínál tejre, tejszínre, tojásfehérjére, egész tojásra vagy joghurtra. 
A szerző, Jo Pratt
Persze, nem árt egy alaposan átgondolt, recept áttanulmányozása után megtervezett bevásárlás, mielőtt belevág az ember étkezése megreformálásába - mert ez a könyv ehhez is hozzásegíthet ám, hogy egészségesebben, kímélőbben étkezz, és uram bocsánat, akár fogyj is segítségével (ezért is szeretem a könyv receptjeit, mert minden nehézség nélkül képes kilókat olvasztani). Olyan hozzávalókat érdemes beszerezni, mint quinoa, avokádó, kukoricaliszt, csicseriborsó, tofu, sajtok, különféle zöldségek, miszópaszta és sok-sok más. Lehet készíteni humuszt, ezerféle módon ízesített mártogatókat, számtalan ínycsiklandó főfogást, cukkinifrittert (nem, még nem kóstoltam, és igazándiból fogalmam sincs, mi ez, akkor sem, ha a receptből készült végeredményt már egyszer megnéztem képen, de szent elhatározásom, hogy megcsinálom: végül is a cukkinim a kertben már el van vetve, és az egyik tő legalább 10 centi magas...)
Szóval, a mű felvillanyozott, inspirált, nálam egyértelműen sikerkönyv. Amiket eddig kipróbáltam, kivétel nélkül ízlettek, a leírás alapján bizonytalankodás nélkül elkészíthetők voltak. Kell ennél több? Végül is csak egyet sajnálok: sokkal kifejezőbb lehetett volna a fedlap: egyszerűsége nem fejezi ki azt a sokszínű értéket, amelyet a belbecs rejt. Nem ösztönzi az embert arra, hogy azonnal levegye a polcról és legalább belelapozzon - én legalábbis így jártam vele, hónapokig itt állt nemhogy olvasatlanul, de érintetlenül. Úgyhogy mindenkinek könyörgök, ne tévessze meg a borító kifejezéstelensége: keresse, vegye észre és kézbe, lapozzon bele és érezze ő is, hogy nem akarja letenni, mert hasznos, mert igényes, mert közérthető, mert egészséges, mert ... én, a megrögzött húsevő mondom.
Köszönöm a lehetőséget a Central Könyveknek!
A képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Kövess minket Facebookon!
Fordította: Jutai Péter
