Mondd el, mire vágysz!

2020. augusztus 01. 07:06 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Justin J. Lehmiller: Mondd el, mire vágysz!

A leggyakoribb szexuális fantáziák, és ami mögöttük van.

Justin J. Lehmiller, amerikai szociálpszichológus, a Kinsey Intézet munkatársa, egyetemi oktató, egy egyedülálló, 369 kérdésből álló kérdőív során a szexuális fantáziáikról faggatott több, mint 4000 amerikai felnőtt embert. Életkorok és nemek arányában teljesen vegyes volt a kitöltők névsora, és szexuális irányultságukban is. 18 és 87 éves kor között, mindenféle munkákat végző embereket kérdezett, és a kérdéssor kitért a politikai, vallási, társadalmi kérdésekre is. A kitöltők 72%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, 12,6% biszexuálisnak, 5,7% homoszexuálisnak, 4,2% pánszexuálisnak, 2,3% pedig queernek. Ha ezeket összeadjuk, csupán 96,8% jön ki - a maradék 3,2%-nak sosem volt szexuális fantáziája.

Az, hogy mit is jelent a szexuális fantázia, már Freud óta kutatják. A legtöbbször - éppen Freud miatt is - erős szégyenérzet és titkolózás, tabu párosul mindannyiunk legtitkosabb, legbelsőbb vágyaihoz. Bár Freudnak sok fontos és helytálló gondolata volt, tökéletesen egyetértek Lehmillerrel abban, hogy a szexualitáshoz kötődő nézetei elképesztő károkat okoztak, a tabusításhoz és szégyenérzet kialakulásához bizony nem csak az álszent társadalom, a vallásos buzgalom járult hozzá, de nagyon sok pszichológus/pszichiáter is. Freud pl. azt mondta, hogy csak egy érett nő él át hüvelyi orgazmust, aki még nem elég érett, annak csak a csikló jut. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna - és az, hogy mindent a szexualitásra vezetett vissza, sokat hozzátett az egyébként is eléggé álszent világunk és nézeteink további meggyökerezéséhez.

Persze nagyon sok olyan fantázia van, ami a valóságban nem lenne jó. Kukkolás, erőszak, mindenféle deviancia, akár a vérfertőző kapcsolatokig (itt főleg az apa-lánya fantázia vezet, de ez észrevehető a különféle pornóoldalakon is: a "családon belüli" (azt imitáló) szexkapcsolatokról szóló pornófilmek nagy része apa-lánya, vagyis nevelőapa-lánya kapcsolat, de persze akad mindenféle), a pedofíliáig vagy a nekrofíliáig, zoofíliáig. Véleményem szerint magában a fantáziában nincs szégyellnivaló. Az még a közelében sincs annak, hogy valaki valóra is akarja váltani, és a fantázia önmagában nem jelenti azt, hogy valaki tényleg ezt akarja, meg is tenné, belemenne. Aki megteszi, annak nem a fantázia a baja, hanem az erkölcsi, érzelmi normák hiánya, a pszichopátia, stb. Ez pedig tökéletesen független a fantáziától.

A legtöbb szexuális fantázia persze nem megy el ilyen durvaságig, kimerül a 3, 4 vagy több fős szexjátékokban, a párcserében, a helyszínek változatosságában, a pozíciókban, vagy konkrét típusoknál. Sokan fantáziálnak arról, hogy orális vagy anális szexben részesítenek valakit, vagy épp hogy kapják, de sok olyan fantázia is van, ami inkább csak konkrét helyhez, vagy akár konkrét személyhez kötődik. Nagyon sokan a különféle fetisizmusokhoz vonzódnak, ebben lehetnek testrészek vagy akár ruhadarabok is.

Justin Lehmiller azonban nem csak tételesen felsorolja ezeket: mint szociálpszichológus, elemzi is a különféle fantáziákhoz tartozó személyiségeket, sőt, az esetleges megvalósításukra is ad tanácsot, hogy milyen személyiségek veszik jól az akadályokat, és milyenek nem. Természetesen nem a deviáns fantáziákra céloz ezzel. De ne felejtsük: a fantáziákat megvalósítani nagyon sokszor nem jó ötlet. Hiszen a fantáziánkban minden klappol, minden tökéletes. Nincs meghúzódó láb, nem izzadunk (hacsak nem ez is szerves része a dolognak), kényelmes az ágy vagy akármi, ahol vagyunk, a párunk minden pillanatban pontosan azt csinálja, ami nekünk a legjobb, mert neki is ez a legjobb, stb. Nos, a valóság nem ilyen szép, ezért csak óvatosan a valóra váltással, mert akár életre szóló csalódáshoz is vezethet. Sokszor jobb, ha ezek a fantáziák megmaradnak ott, ahol születtek: a fejünkben.

Átfogó és egyelőre egyedi mű ez, amely szakembertől, valós kutatáson alapszik, rengeteg elméletet érint, amelyekre még kevés a bizonyíték, ezért további vizsgálot igényelnek, és nagyon sokféle embert kérdezett meg, nem kifelejtve azt sem, hogy szexuális kérdésekben hajlamosak vagyunk felfelé torzítani. Nem is szándékosan. Pl. a milyen sűrűn lépsz szexuális kapcsolatba valakivel kérdésre hajlamos mindenki magasabb számot mondani, mint a valós. (Ezt úgy tesztelték, hogy az alanyok egy hónapon át egy applikációban jelezték, amikor épp volt egy aktusuk. Ez minden esetben alacsonyabb szám volt, mint amikor megkérdezték őket, hogy szerintük egy hónapban hányszor.) Vagy a nők álompasijának átlagos péniszmérete a fantáziák alapján 17,3 cm. A valós, átlagos péniszméret 13 cm körül van. Viszont ha megkérték őket, hogy műpéniszek közül ránézésre válasszák ki azt, ami nekik a legmegfelelőbb lenne, a 15 cm körülieket választották a legtöbben. Ugyanez a helyzet fennállt a heteroszexuális férfiak és az álomnő mellmérete között: nagyobbat mondtak, mint amit kiválasztottak.

A kötet végén Lehmiller elmondja azt is, hogy miért fontos, hogy a párkapcsolatunkban nyíltak legyünk szexuális téren (is), hogy elmondjuk a vágyainkat, ha szeretnénk is őket megvalósítani, és hogy beszéljünk a mindennapi helyzetek során is arról, hogy mi jó, mi nem. A szex az élet része, természetes dolog, és egy nagyon fontos mozgatórugója az emberiségnek. Ennyi évszázadnyi tabusítás, tiltás, szégyen után ideje lenne, ha egészségesen, értelmesen, de nyíltan állnánk ehhez a kérdéshez (is). Ebben is segít ez a könyv, ami azt is tökéletesen bemutatja, hogy mennyire különbözőek is vagyunk mi, emberek.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.