Egy ijesztő élmény: az alvási bénulás

2020. szeptember 22. 07:52 - Arthur Arthurus

Agyunk titkai 7. - Az alvásparalízis

Az alvási bénulás vagy alvásparalízis egy rövid ideig tartó, de ijesztő élmény, amely bárkinél előfordulhat. Mi ez és mi okozza?

1_216.jpg

A rémálom (Henry Fuseli, 1781)

Amikor elalszunk, az agyunk több különböző lépésben pihen meg. Az alvás életünk egyik nagyon fontos, alapvető létszükséglete, e tevékenység során raktározzuk el emlékeinket és pihentetjük szervezetünket, és az alvás egy látszólag nyugodt, több órán át tartó folyamat. A valóságban a szervezetünk, legfőképpen az agyunk különféle fázisokon megy át, amelyek az éjszaka - pontosabban az alvás időszaka - során folyamatosan ismétlődnek. Ezek a ciklusok nagyjából másfél óráig tartanak, és előfordul szendergés, mély alvás, felületes alvás és álomalvás is, mindegyik során más agyi részek aktívak.

Amikor kezdünk elaludni, először csak szendergünk. Ilyenkor még van kapcsolatunk a külvilággal, és akár reagálhatunk is, de félig már egy másik világban járunk. Párommal gyakran előfordul, hogy esténként beszélgetünk akármiről, aztán egyszer csak minden átmenet nélkül valami olyat mond, ami abszolút nem illik se a párbeszédbe, se a helyzetbe, sem sehová. Egyik kedvencem néhány évvel ezelőtt esett meg, nem is tudom már, hogy miről beszélgettünk, de egyszercsak a következő párbeszéd zajlott le:
- Menj már arrébb!
- Mi? Hova? Miért?
- Mert akadályozod a forgalmat! - itt esett le, hogy már nincs velem.
- Milyen forgalmat?
- Hát a kereskedelmi áruforgalmat! - mondta ezt olyan hangsúllyal, mintha egy idiótához beszélne, hogy lehet, hogy nem értem... kérdezgettem volna még, de sajnos ennél a pontnál elnevettem magam, és ekkor felébredt. :) De volt már, hogy elküldött, hogy vigyázzak az állatokra (?) vagy a gyerekekre (??)... 

2_106.jpg

A szendergés során az izmaink még működőképesek, ilyenkor fordul elő leggyakrabban az a szokásos álomkép, hogy lépcsőn megyünk lefelé és megbotlunk, hasra esünk, vagy épp egy faágban, hasonlóban botlunk meg, és épp amikor arccal felszántanánk a betont, egy hatalmas rándulással az ágyban találjuk magunkat. Meglehetősen kellemetlen élmény, havonta 1-2-szer biztosan elő szokott fordulni nálam. 

A szendergés utáni fázis a felületes alvás, az agyunk ekkor kezdi kikapcsolni a mozgásért felelős területeket, elvégre lehetnek a REM fázis során mozgalmas álmaink, nem kéne közben valóban rohangálni. Az alvajáró embereknél ez a lépés sokszor kimarad, és ténylegesen felkelnek, sétálnak a házban, de volt már arra is nem egy példa, hogy elmentek autóval. Mindaddig, amíg olyan helyen jársz, ami a megszokott környezeted, nem szokott baj érni. Egyik osztálytársam már gyerekként is alvajáró volt, náluk a ház akkor még nem volt teljesen befejezve, egy régi vasúti épületet alakítottak át. Az emeletre egy korlát nélküli csigalépcső vezetett fel, alvajárás közben többször is gond nélkül lesétált rajta. Aztán egy alkalommal megbotlott a felgyűrődött szőnyeg szélében, és betört a feje, ahogy nekiesett fejjel a komód sarkának... 

A felületes alvás után következik a mély alvás, amikor már teljesen nyugodtan lélegzünk, a testünk és agyunk kipiheni magát. Ennek a hossza változó, néhány perctől akár fél-egy óráig is terjedhet egy ciklusban. Ezután jön az álomalvás, vagyis a REM-fázis, ez a rapid eye movement rövidítése, ami gyors szemmozgást jelent. És valóban: ilyenkor a szemünk a csukott szemhéjunk alatt gyors mozgásokat végez, és ekkor látogatnak meg az álmok is. Az agy ebben a fázisban végzi az egyik legfontosabb tevékenységét, az emlékek és élmények feldolgozását és elraktározását. Legtöbb esetben nem rögtön az előtte való napi emlékeket pörgeti végig, hanem általában 2-3 nap csúszással működik. Ha ez a fázis kimarad, akkor sokkal kevesebb felidézhető emlékünk marad - éppen ezért nagyon fontos, hogy vizsgák előtt aludjunk, és ne tanuljuk át az éjszakát, annak semmi értelme. Az álom során az agyunk pörgeti a képeket (ne feledjük: nem csak a valóban megtörtént dolgokra emlékszünk, emlékszünk minden egyes agyunk által gyártott forgatókönyvre, fejben megtörtént beszélgetésre, vágyakra és félelmekre is), a látókéreg ekkor "magához tér", és agyunk másik része nem egészen érti, mi történik, miért pörögnek ezek a random képek előttünk. És ekkor nekiáll egy történetet kreálni belőlük: ez lesz az álom. Minden éjszaka álmodunk, átlagosan 3-4-szer, de csak a töredékére emlékszünk ébredés után.

1_217.jpg

Ezért hasznosak a különféle alvásfázisokat figyelő applikációk, amelyek a felületes alvás során ébresztenek fel. Akkor is sokkal kipihentebbnek érezzük magunkat, ha fél órával hamarabb felébredünk, mint kéne, mintha fél órával később, egy mélyalvásos vagy REM-fázisból ébrednénk.

És most el is jutottunk a fő témához: az alvásparalízishez. Ez egy olyan rendellenesség, amelynek oka még ismeretlen, és az emberek nagyjából 30-35%-a élete során legalább egyszer tapasztalja. Ilyenkor valami oknál fogva az agy az ébrenlétből szinte azonnal a REM-fázisba csúszik át, vagy éppen fordítva, a REM-fázis során felébredünk, de az agyunk egy része ezt még nem tudja. A tudat még/már ébren van, azonban mozdulni nem tudunk. Gyakorlatilag ébren álmodunk.

Szinte minden esetben hallucináció kíséri a jelenséget, mert a tudatunk nem tudja hová tenni a random képeket, az agyunk meg egy rohadék egyébként is: sokkal gyakrabban emlékszünk a rémálmainkra, mint a jókra, és gyakrabban is van rémálmunk. Ekkor aktiválódik egy rész, amely a jelenlét-érzetért felelős. Néhány évvel ezelőtt tudták azonosítani agykutatók agyunk ezen részét, és ha elektromágneses stimulációnak vetették alá, az alany minden esetben valamiféle ártó, gonosz erő jelenlétét érzékelte, ami többségében a látóterén kívül, vagy a háta mögött van. Mivel az agy igen kedves velünk, ezt a részt aktiválja alvásparalízis esetén, hiszen valahogyan meg kell magyaráznia saját magának, hogy A, miért nem tudunk megmozdulni, B, mik ezek a fura képek, amiket látunk. Így az egyetlen észszerű és kézenfekvő válaszhoz nyúl: MEGTÁMADOTT MINKET EGY DÉMON/SZELLEM/LIDÉRC/UFO/BÁRMILYEN ÁRTÓ SZÁNDÉKÚ ERŐ!! Néha látjuk ezt az elkövetőt, de van, amikor láthatatlan, csupán a jelenlétét érzékeljük.

1_218.jpg

Az ufoelrablásos esetek nagyon nagy százaléka, amennyiben nem szándékos hazugság, alvásparalízis során átélt hallucináció terméke. A lidércnyomás szó is ezt jelenti: azért nem tudunk mozogni, mert egy lény ül a mellkasunkon. A boszorkány szavunk is ide vezethető vissza etimológiailag. (Baszargan - ótörök eredetű szó, boszorkány, a töve a basz-, aminek a jelentése nyomni. Olyan gonosz lény, amely a mellkasunkra ülve nyomja azt, és rémálmot idéz elő.) Az egész jelenség általában kevesebb, mint egy percig tart, de sokszor sokkal többnek érezzük.

Azt még nem tudjuk, hogy pontosan mi az oka annak, hogy az agyunk kihagy egy-egy fázist, de tudjuk, hogy milyen tényezők növelik az esélyét. Mindenféle alvási zavar, pl. narkolepszia esetén viszonylag sűrűn előfordul, ha valami oknál fogva nagy a nyomás rajtunk, és a szokásosnál jobban szorongunk, stresszelünk valamiért. Igazából nincs rá gyógyír, tudatos álmodás néha segít, de van, hogy épp ez idézi elő. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megismerjük és megismertetjük az eseményt, és tudatosítjuk, hogy teljesen természetes, van rá valóságos magyarázat, és nem támadott meg semmiféle ártó szellem, nem rabolt el UFO. 

Nekem életem során eddig 5-6 ilyenem biztosan volt, és bár már jópár éve ismerem a hátterét, és tudom, mi ez, rendkívül intenzív, kellemetlen, egyenesen rémisztő élmény. Néhány héttel ezelőtt fordult elő legutóbb, és tényleg nagyon rossz. Ahogy felébredtem, rögtön tudtam, mi volt ez, tudtam, hogy alvásparalízisem volt és hogy nincs semmi a szobában, nem akar megtámadni semmi, de akkor is rendkívül ijesztő. Érdekesség-képpen készítettem is akkor egy kérdőívet erről és az alvási szokásokról, amit egy szűk baráti-ismerősi körben osztottam meg. 16-an töltötték ki, közülük öt embernek volt már ilyen élménye, bár hatan a "nem tudom" választ jelölték a kérdésre, hogy volt-e már ilyen élményük. Véleményem szerint ha lett volna, akkor tudnának róla, annyira intenzív szokott lenni. :)

1_219.jpg

Az öt kitöltő közül, akinek volt már, háromnak rendszeres, egynek 3-5-ször fordult elő, egynek pedig ötnél többször, leggyakrabban ébredéskor jelentkezik, de van, akinek mindkettő előfordult már. Nekem furcsa módon eddig mind elalváskor volt. Hanyatt fekve fordul elő a leggyakrabban, de ha fogékonyak vagyunk rá, a legtöbb alvási pózban ránk törhet. Nekem eddig csak hanyatt fekve volt, általában nem szeretek úgy elaludni, de néha előfordul. Az ártani szándékozó lények sokfélék lehetnek, én volt már, hogy óriáspókokkal hallucináltam (olyan 5-6 éves lehettem, nagyon meghatározó rémálmom volt, de közben meg olyan emlékem van, hogy ébren vagyok, és nem tudok mozdulni. Igazából nemrég döbbentem rá, hogy az is egy alvásparalízis volt, nem egy "sima" rémálom. Van, amikor valami horrorfilmes gonosz lény figyel minket és akar megtámadni, folyamatos fenyegetettség-érzetünk van, és mindenképpen fel akarunk ébredni, hogy tudjunk védekezni. Nekem legtöbbször ilyen, és tényleg nagyon rossz, hiába tudom ésszel, hogy ilyen lények nem léteznek, a félelem erősebb a józan észnél, különösen amikor ébren álmodunk... de néha csak "sima" rossz szándékú emberek akarnak megtámadni. 

Nektek volt már ilyen élményetek? Milyen volt?

Az emlékkészítő

Álmunkban...

Kövess minket Facebookon!

 

 

 

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5916209112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S Budget 2020.09.22. 22:19:17

Egy hét Ozora után nekem 3 napig minden este volt többször is, rugdalózni kezdtem képzeletben amíg a lábam tényleg meg nem mozdult, és az szépen lassan bekapcsolta a testem valahogy. Harmadik alkalommal felismeretem a legelején hogy oh baszki megint ez van, és gondoltam lássuk meddig bírom, direkt nem próbáltam felébredni. De akaratom ellenére csak egyre erősödött a para meg a félelem, úgy éreztem mindjárt agyfaszt kapok, és végül felébredtem annyira felment a pulzusom.

Andrzei81 2020.09.22. 22:19:19

Nekem régebben volt ilyen élményem, de a háton alvásról tudatosan leszokva teljesen elmúlt. Manapság mindig hason illetve az oldalamon alszok, és nincs is semmi gond. Nekem általában nem voltak képi hallucinációim, csak egy nagyon hangos dübörgést hallottam, és nem tudtam mozdulni, hiába akartam. Emellett a tarkómon forróságot éreztem, míg meg nem tudtam mozdulni. Szerintem égtek a vezetékek, hogy meg tudjak mozdulni, de onnan lejjebb nem jutott a jel, hanem ott hővé alakult. :)

Arthur Arthurus 2020.09.22. 22:23:26

@S Budget: Ez érdekes, én közben sosem ismertem fel, egyszerűen csak fel akartam ébredni, én pofozni próbáltam magam, hogy mozdulj, mozdulj, mozdulj már! :) Mondjuk sima álom közben viszont legtöbbször tudom, hogy álmodom. Sőt, befolyásolni is tudom, bár azt nem mindig. De folytatni rendszeresen (felébredek, fordulok egyet, iszom egy kortyot, megsimogatom a macskát, aztán azzal a felkiáltással magamban, hogy na, folytassuk ezt az álmot, folytatom :)) Épp ezért ha véletlenül nagyon kellemetlen rémálmom van, hogy 10-15 percig nem is merek visszaaludni, inkább felkelek, nehogy véletlenül folytassam.

Arthur Arthurus 2020.09.22. 22:26:45

@Andrzei81: Én sosem szerettem háton aludni, de amikor egy órája forgolódom, már sehogy sem kényelmes, és akkor egy kicsit hanyatt fekszem, és érzem, hogy álmosodom, és próbálom magam ébren tartani, hogy pár perc, és megforduljak. Lehet, hogy épp ez váltja ki, hogy ébren akarok maradni, csak nem egészen megy. :) Nálam egyébként általában a nyitott szobaajtó előtt mászkál valami, és fenyegetve érzem magam, egyre rosszabb, de csak időnként látom, ahogy elsétál és benéz. Kifejezetten rossz amúgy most ezt írni, miközben rálátok a sötét folyosóra :D Éjszaka minden sokkal ijesztőbb :)

mbazs 2020.09.22. 22:39:32

Nekem 2-3-szor volt eddig. Szörnyike egyáltalán nem volt, viszont elég klausztrofóbiás / taphofóbiás (=élve eltemetéstől való erős félelem) vagyok, ezért az, hogy nem tudok megmozdulni, borzasztó szenvedés volt. Szerencsére néhány másodperc alatt mindig elmúlt.

fugyp 2020.09.22. 22:39:34

Én gyakorló alvajáró vagyok. Kirántom a lepedőt a parom alol, hogy ez az enyém. Vitatkozom emberekkel, elindulok, mert épp beázik az egész szoba és menekülni kell, vagy mert azt hiszem nem otthon vagyok és haza akarok menni. Gyerekkoromban rendszeresebb volt. Oszt kirandulaskor az utcaról szedtek össze. Ez is elég ijesztő, felébredni valahol a lakasban, azt sem tudva miert vagyok ott. Ilyenkor rutinosan elmegyek pisilni.
Alvásparalizisem nem volt még. Lehet azért mert nem tudok hanyatt fekve aludni. :-)

Beowulf... 2020.09.22. 23:06:32

A legijesztőbb nekem az volt, amikor minden tökéletes volt a szobában de nem tudtam mozogni. De az álom annyira valósnak tűnt, hogy tényleg azt hittem, lebénultam. Aztán csak meggyőztem magam, hogy ez csak álom lehet és iszonyatosan koncentráltam, hogy felébredjek, ami aztán sikerült is, mert megváltozott a szoba hangulata, még valóságosabb lett. El is indultam a fürdőszobába, hogy igyak egy pohár vizet és amikor kinyitottam az ajtót, ÉN álltam magammal szemben és egy pillanatra néma üvöltésre nyílt a szám, csakúgy mint a tükörképemnek. A következő pillanatban pedig megint hanyatt feküdtem az ágyban... végre felébredtem, gondoltam... de megint nem tudtam megmozdulni. Akkor tényleg azt hittem örökre úgy maradok, de a következő ébredés már tényleg igazi volt.

FlybyWire 2020.09.23. 00:20:32

@Beowulf...: Ja igen, ez is megvolt. Hogy többször is azt hiszem, most már felébredtem, aztán kiderül, hogy mégse, még mindig az ágyban nyomom :D

FlybyWire 2020.09.23. 00:20:33

Érdekes. Nekem többször is volt már. De rémálommal nem párosult. Max frusztráló volt, hogy látom, tudom hol vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni. Semmi démon vagy ilyesmi, max eleinte mikor új volt, megijedtem, hogy megbénultam, meg megszólalni se tudok, se jelezni a világ felé, hogy amúgy megvagyok. Ez a rész parás kicsit. De mondom, semmi lidérc vagy ilyesmi :)

kacsa. 2020.09.23. 00:20:35

Nekem óvodás koromban volt egy olyan időszak, amikor gyakran álmodtam azt, hogy ül valami sötét a hasamon és nem tudok mozdulni. Amikor magamhoz tértem, rohantam át a szüleimhez. Egy idő után már odakészítettek egy kis matracot a szobájukba, hogy ha átmegyek éjszaka és nem merek visszamenni, legyen hova feküdnöm. Aztán elmúlt ez és azóta - lekopogom - nem történt velem ilyen. Igaz, nem is alszom a hátamon. Utólag esett le, hogy lidércnyomás volt és még később az, hogy mi ennek az élettani háttere. Ami viszont még mindig előfordul az az, amikor az álom és az ébrenlét határán valami nem létező hangot, zajt hallok vagy rángatózik a lábam.

fugyp 2020.09.23. 00:20:36

Arról is olvastam, hogy természetes, ha éjszaka egyszer felebredünk. Hiszen évezredekig őrizni kellett a közösséget, a családot a ragadozók, más emertörzsekkel szemben. Ekkor mindig őrködött valaki. Ezért hozzaszoktak az éjszakai őrség váltáshoz. Az is érdekes kérdés hogyan tudunk időre felkelni magunktól. Velem rengetegszer előfordult, hogy beállítom az ébresztőt is egy időpontra, de szinte előtte percekkel felkelek magamtól is. Főleg, amikor fontos, hogy reggel időben keljek. Honnan tudja az alvó agy a pintos időt? Vagy véletlen?

Arthur Arthurus 2020.09.23. 00:27:02

@Beowulf...: Nekem hasonló akkor fordul elő, amikor későn fekszem le, álmos vagyok, de korán kell kelnem, nem aludtam ki magam. Tél volt egyszer, és alapvetően vegyestüzelésű kazánnal fűtűnk, de éjjel nem kelünk fel, szóval reggelre hideg tud lenni, és amikor még sötét is van, marhára nem akar senki kibújni az ágyból, én aztán főleg nem :) De olyankor este mindig az ágy mellé készítem a ruhát, felvételi sorrendben. Na, egyszer azt álmodtam, hogy szólt az ébresztő, felkeltem, zokni és póló fel, elintézem a fürdőszobai tevékenységeket, aztán nadrág, pulcsi, megnézem, megvan-e minden a táskában, és elindulok a vasútállomás felé... aztán útközben megcsúsztam és hasra estem, majd az ágyba érkeztem, épp amikor megszólalt az ébresztő... teljesen lelombozódtam, hogy ez a sok tevékenység még mind előttem van, és ma ezt már egyszer végigcsináltam, nem lehetne skipelni és aludni tovább?... :)

Arthur Arthurus 2020.09.23. 00:32:14

@fugyp: Csak tippjeim vannak erre, de velem is sokszor előfordul, sőt, az is, hogy ha nem is kell időre kelnem, 1-2 perc eltéréssel ugyanakkor ébredek. Időérzékünk van azért, talán ez valamennyire álmunkban is működik, lehet még jobban is, mint a tudatunkkal megzavart gondolkodás közben. Meg ha fontos, hogy másnap tényleg időben keljünk, tuti, hogy nem is alszunk nagyon mélyen, és talán jobban számon tartjuk tudattalanul.
A középkorban elég gyakori volt a kétszeri alvás, az éjszaka közepén felkeltek az emberek 1-2 órára, volt hogy ilyenkor tisztálkodtak, néha ettek, meg hagyományosan ez volt a családgyarapítási próbálkozások időszaka is. Aztán aludtak tovább.

0dzsud0 2020.09.23. 10:22:31

@fugyp: "Velem rengetegszer előfordult, hogy beállítom az ébresztőt is egy időpontra, de szinte előtte percekkel felkelek magamtól is."

Ugyanez, kisiskolás koromtól fogva. Nagyon gyakran úgy van, hogy az ébresztő mondjuk 5:50-re van állítva. Felébredek, és úgy érzem, hogy végül is akár már fel is tudnék kelni...nézek egy időt. 5:49. Akkor gyorsan nyomjuk ki, ne szóljon itt nekem. Kinyomom, és miután kinyomom, szó szerint 5 mp-en belül 5:50. Még épp nem szólalt meg. Ha a feleségem még alszik, akkor fel sem ébresztettem. Indulhat a napi rutin. Királyság.

Olyan is volt, hogy szombaton kellett időre ébredni, de az ébresztőket véletlenül csak hétfő-péntek napokra állítottam be korábban. Magamtól ébredtem ilyenkor mindig, gyakorlatilag percre pontosan akkor, amikor egyébként is szerettem volna.

Ha ébresztőre kelek, akkor szó szerint az ébresztő hangjának első mp-ére felriadok, és kinyomom, a feleségem néha észre sem veszi, hogy megszólalt. Ha az ő ébresztője szól, arra is én ébredek először, szintén az ébresztőhang első mp-ében. Nem mindig esik jól, mert van, hogy én alapvetően később szeretnék ébredni, mint ő, de ez van.

Más. Ha pl. az éjszakai zörejekre érzékeny vagy, érdemes lehet ventillátort kapcsolni (van ugyanolyan jó a ventillátor.mp3), mert ha van egy folyamatos, enyhe háttérhang, akkor az már jó eséllyel meggátolja, hogy felébredj a többire.

Boar. 2020.09.23. 10:22:47

-Hideg veríték
-Egy érzés, hogy valaki van a szobában
-Nem tudok megmozdulni
Talán két-három alkalommal életemben(kettő "maradt meg" fixen az emlékezetemben, de mintha még lett volna előtte is). Nem iszom, nem drogozok, nem volt stresszes időszak, teljesen véletlenszerűen történt.

Kedélyes Paraszt 2020.09.23. 11:02:48

@FlybyWire: Ez tudod mi? Amikor a szimulációban fut egy szimuláció, abban egy másik, és igy tovább. Te meg ekkor mész egyre feljebb :)

kovácspéterke 2020.09.23. 11:02:56

Nekem tizenévesként volt kétszer-háromszor, de még mindig élénken él bennem. Nem tudtam mozdulni, pedig fel akartam magam pofozni, és azt éreztem, h valaki van az ágyam végében. Borzalmas volt.
A harmadiknál érdekes módon fel tudtam kelteni magam, amikor elkezdődött, és azóta sem volt ilyen.

efi 2020.09.23. 15:39:25

Nem kell háton aludni, ennyi. Nem is tudom, hogy lehet úgy elaludni én nem tudnék percekig (pláne adott esetben 15-20-25 percig) úgy feküdni, az oldaltfekvés/magzatpóz ezerszer kényelmesebb és több apróbb helyezkedésre ad lehetőséget.

Arthur Arthurus 2020.09.23. 15:41:56

@efi: Nem vagyunk egyformák, van, aki sérülése/betegsége miatt alszik háton, vagy mert úgy szeret :) Én sem nagyon szoktam, de van, hogy egyszerűen az a legkényelmesebb. És tény, hogy az esetek nagyon nagy részében háton következik be, de aki hajlamosabb rá vagy van egyéb alvási zavara, annál előfordulhat bármilyen pozícióban.

ecch 2020.09.23. 20:10:47

Sok tucatszor, 100/ éveken keresztül. Nem szivesen jellemezném azt az időszakot. Aztán egy idővel lett egy kis szünet benne, de később újra visszatért.

Orltran 2020.09.23. 20:10:57

Nekem nem volt (még, kopp-kopp-kopp) ilyen, ezért tök elméleti kérdés, de nem próbáltatok ebből tudatos álomba átmenni? Elvileg jó belépő, csak nem a legkellemesebb.

Arthur Arthurus 2020.09.23. 20:14:25

@Orltran: Ezzel próbálják is kezelni, és segít is sok esetben, de olyan is van, hogy épp ettől lesz, a tudatos álmodástól. :) Nálam pl. az esetek 90%-ában tudom, ha álmodom, és befolyásolni is tudom legtöbbször. Ritka, hogy nem tudom, persze azok sokszor pont rémálmok... viszont az a néhány alvásparalízis, ami eddig volt, olyankor biztos voltam benne, hogy ébren vagyok, csak nem tudok mozdulni, és még valami miatt fenyegetve is vagyok, nő a pánik, stb. Valószínűleg az egyre növekvő pánikérzet ami kirángat ebből elég hamar. A valódi ébredés utáni 1-2 pillanatot leszámítva rögtön tudom, hogy mi volt ez, de amikor folyik, akkor teljesen valóságos.
süti beállítások módosítása