Apa-fiú kapcsolat áldozathozatallal, kommunikáció és önbizalomhiánnyal, keserédes tragédiával.
A 21. Század Kiadó egységes életműkiadásban John Updike műveit hozta el az olvasók számára, jelenleg A kentaur című regényt, amely címe nem véletlen: a történet mitológiai áthallásait jelzi.
A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a középszerűség, az élet álmos folyása mindent átszínez: a jó erőtlenné válik, a rossz kiélesedve követeli a magáét, és egyáltalán, minden szürke és lapos. Ennek a kisvárosnak iskolájában tanít Caldwell (Kheirón), és itt tanul fia, Peter (Prométheusz). A szokásos iskolai csínytevések elfajulnak (valamelyik vásott diák Caldwell lábába nyilat ereszt) a tanár fegyelmezésre képtelensége miatt. Caldwellt szorítja az idő, érzi, hogy betegség lappang benne, de nem olyan, amiből pitty-putty felgyógyul az ember, összegez, mélységében érzi élete kihagyott lehetőségeit, anyagi gondok megoldhatatlansága keseríti, rosszul van attól, mennyi bölcs mondanivalója lehetne környezetének, de azokat képtelen át is adni. Peter, a fia, sajnálja és szánja apját, aggódik érte, ő lényegesen többet képes gondolataiból hangosan kifejezni, mint az apa. De természetesen elvágyik a poros kisvárosi létből, szárnyalni akar, lehetőségeket szeretne, amelyeket ebben a miliőben képtelenség elérni - és ezt fiatalsága minden kíméletlenségével tudtára is adja az őt hallgatóknak. 
Ahogy olvastam a művet, óhatatlanul Karinthy Frigyes egyik verse jutott eszembe, a Számadás a tálentomról című:
"Magamat mulattatom holmi elméleti kérdés egyenletével
Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást
Ami úgyse kell senkinek minél nagyobb szükség volna rá annál kevésbé"
Abszolút sorsközösséget érzek a vers és a citált Updike mű között. Mindkettő keserűn, lemondással vegyes szomorúsággal látja a világot. Nincs megváltás, hirdeti egyik is, másik is, és ha mégis van, az csak ilyen mitológiai áldozathozatallal lehetséges, mint A kentaurban. Az önbizalomhiányos, megkeseredett középiskolai tanár lelki vívódásait, kudarcait tökéletesen lefedik Karinthy sorai. Caldwell tökéletlen próbálkozásai, hogy fia törekvéseit támogassa, eleve halálra ítéltek, a fiú pedig egyszerre szeretne megfelelni neki és elhallgattatni apja sorsával, tevékenységével kapcsolatos kétségeit, amire természetesen képtelen. Sorsuk elkerülhetetlenül halad végzetük felé.
John Updike az egyik legnagyobb valaha élt regényíró (ha nem a legnagyobb!), aki a Nobel-díj örök várományosaként végül soha nem kapta meg a legnagyobb irodalmi elismerést… Ez persze sokkal inkább minősíti a díjat odaítélő bizottságot, mint Updike-ot.
Több, mint két tucat regényt írt, több száz novellát, verseket, esszéket; főműve (talán…) a Nyúl-sorozat. Öt mesés amerikai regény a világirodalom egyik legismertebb hősével, Harry Rabbit Angstrommal, a kosarasból lett nyárspolgárral, és egy egész kontinensnyi legendáriummal.
Két epizód is kiérdemelte a Pulitzer-díjat (Updike egyike annak a három írónak, aki kétszer is megkapta), a Rabbit is Rich (Nyúlháj) és a Rabbit at Rest (Nyúlszív).
Updike magyarországi sorsa finoman szólva is hányattatott. Az író a hatvanas években csak regényeit a „szocialista világképben” elhelyező előszóval jelenhetett meg, a Nyúlcipő, A farm, A kentaur inkább az Európa Zsebkönyvek olcsó könyvtári sorozatban hozzáférhető.
Egységes életműkiadásban Updike-ot hazánkban még soha nem adtak ki, aztán az elmúlt években el is tűntek a régi kiadások könyvesboltokból. A 21. Század Kiadó 2018-ban indított szerzői sorozatában egy tucat regényét hozza el az olvasókhoz, gyönyörű kivitelben, különleges borítókkal, melyek egytől egyig Somogyi Péter munkái.
Forrás: 21. Század Kiadó
A művet nehéz olvasni a barokkos körmondatai miatt, úgyhogy csak igazán bátrak vágjanak bele. Ritkán használt szavak, már-már feledésbe merült kifejezések, túlburjánzó mondatok: egyik sem avatatlan szemnek valók. Ne add fel, csak ezt tudom tanácsolni az olvasónak, mert remekmű.
A kentaur című regényt az irodalmi hozzáértők közül sokan John Updike fő művének tartják, teszik ezt azért, mert a modern regény megtestesítőjeként olyan érzékenységgel és belső megértéssel kezeli az apa-fiú konflitust mitológiai szintre emelve, hogy egyfajta tűnékeny lebegést hoz létre az időtlenségben. Nem egyszerűen váltogatja az idősíkokat, nemcsak a beteg tanár, Caldwell utolsó három napját vetíti az olvasó elé, hanem a gyerek és fiatal szemmel történő ábrázolás során lírai távlatot kap a megkínzott, fegyelmezni képtelen tanár sorsa. Mondjuk, itt felmerül bennem a kérdés: minek megy tanárnak az a személy, aki képtelen fegyelmezni? Aki pedagógiai tanulmányait képtelen diákjaira alkalmazni, aki gátlásai miatt, kommunikációhiányból fakadóan nem képes mondanivalóját diákjainak, de tovább megyek: az apa és fiú számára is lényeges közlendőjét szavakban kifejezni? Hogy lehet valaki Kheiron a modern korban - aki bölcs és szomorú egyszerre - ha ennyire... alkalmatlan arra, amit nap mint nap cselekednie kell?
Kheirón – a kentaurok egyike, a legbölcsebb közöttük; Kronosz és Philüré fia volt. Feleségétől, Kharikló nimfától három lánya született, Endéisz, Okürhoé és Thea. A Pélion hegy egyik barlangjában lakott, itt oktatta tudományra, művészetre és sebek orvoslására a görögség oly kiváló hőseit, mint a Dioszkuroszok, Iaszón, Telamón és Akhilleusz. Kedvelték az istenek is, az ő barlangja előtt tartották meg Thetisz és Péleusz lakodalmát. Héraklész is barátja volt ~nak, mégis ő okozta halálát másnak szánt nyílvesszejével. A nyíl híres mérge (lásd Hüdra) olyan szenvedést okozott az öreg kentaurnak, hogy önszántából mondott le a halhatatlanságról, s azt Prométheusznak engedte át. – Kheirón mítoszát modern környezetbe helyezve támasztotta fel Updike A kentaur c. regénye; a bölcs nevelő itt Caldwell tanár alakjában ölt testet.
Forrás: Arcanum.hu
Érteni vélem, miért beszélnek irodalmi körökben szuperlatívuszokban erről (és Updike szinte minden) művéről, ugyanakkor a nem vagyok a helyemen örök félreértettségét, sőt sértettségét is érzem és látom - isten bocsássa meg nekem - racionális szemmel. Persze: nem lehet mindenki annyira gyakorlatias, mint én, ezt számon kérni az írótól - értsd: nem értek egyet a főhősének mozgatórugóival - badarság lenne. A mű arról szól, amiről szól, apa-fiú konfliktusról, és abban mesterit alkotott Updike. Vannak ilyen sorsok, ahol kódolva vannak a kudarcok, mert a konfliktusokban szereplők pontosan olyanok, amilyenek, és képtelenek másmilyenek lenni. Örök emberi sorsok, nincs új a nap alatt, amit egyszer megírtak, mert úgy látták, ahogy látták, az nemcsak az ókorban történhet meg, hanem mai korunkban is: az évezredek során újra és újra megtörtént és meg újra meg újra fog történni, örök mementóul az utókornak. Tanulunk-e belőle? Dehogyis. Amíg tart ez a földi élet az ember számára, generációnként ezrek és ezrek fogják újra, meg újra, meg újra átélni. Hogy az én gyakorlatias énemhez hasonlók újra, meg újra, meg újra megborzongjanak rajta.
A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Fordította: Göncz Árpád
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon!
Érdekelnek az életműsorozat más kötetei is? Kattints!
Cím: A kentaur
Eredeti cím: Centaur
Szerző: John Updike
Fordító: Göncz Árpád
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalak száma: 272
Megjelenés: 2020. január 27.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155955433
