Válogatás Gabriel García Márquez páratlan újságírói munkái közül

2020. december 09. 07:07 - GReni

Könyvajánló - Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya

"Az évszázad botránya című, magyarul eddig sosem publikált kötet páratlan újságírói örökségének állít emléket, és az 1950-1984 között keletkezett cikkeiből válogat. Az ötven írás a García Márqueztől megszokott feltartóztathatatlan elbeszélői lendülettel vezet el a barranquillai évek szárnypróbálgatásaitól a nemzetközi hírnévig."

collage_fotor_3.jpg

García Márquez számos lenyűgöző regénnyel örvendeztette meg az olvasóit és mivel regényírásban bőven alkotott maradandó műveket, sejtettem, hogy újságíróként is remek munkát végzett. Ez volt az első szerelme, ezért nagyon örültem, hogy megjelent ez a kötet, Az évszázad botránya, amelyben a szerző 1950 és 1984 között megjelent cikkeiből található egy válogatás. Pár tucat íráson keresztül láthatjuk, hogyan vált a fiatal, ismeretlen újságíróból  nemzetközileg elismert íróvá.

„Alapvetően újságíró vagyok. Egész életemben újságíró voltam. A könyveim újságíró munkái, még ha ez alig látszik is.”

A fenti szavakkal jellemezte munkásságát a szerző. A Magvető Kiadó által megjelentetett életműsorozat ezen kötetében ötven cikket találunk kronológiai sorrendben. Cristóbal Pera remek munkát végzett, amikor kiválasztotta a kötetben megjelenő írásokat. Egy izgalmas, változatos válogatás lett az eredmény, melyben van riport, portré, karcolat, tárcanovella, közéleti cikk, politikai kommentár és jegyzet is. 

Imádom GG Márquez stílusát. El sem tudtam képzelni eddig, hogy az irodalmi elemeket tökéletesen alkalmazhatóak az újságírásban úgy, hogy közben a tényeket nem facsarja ki a szerző. Ahogy haladunk előre az írásokban és válik egyre rutinosabb publicistává, úgy kerülnek be a tények mellé a saját élmények, vélemények és időnként érdekes, izgalmas háttértörténeteket talált ki az események mögé.

Számos érdekességről számolt be a világ minden tájáról. Ízelítőül szigorúan elfogultan kiemelek pár cikket, amely jól is van megírva és maga a sztori is érdekes. Az egyik kedvencem, a Tizenkét óra az élet című írás, amelyből süt a kétségbeesés, a versenyfutás az idővel, ahol a tét egy gyermek élete, és a remény, hogy az emberek sok mindenre képesek, ha hajlandóak az összefogásra. A történetben megismerünk egy veszettséggel fertőzött kisfiút, akinek egy ritka gyógyszerre van szüksége. Ne felejtsük el, hogy ez még bőven az internet kora előtt volt. A rádióban hallották egyszerű emberek, taxisok, munkások, hogy mi történik és több ország vezető, hétköznapi polgárai és tudósai is mind próbálják megszerezni és célba juttatni időben az életmentő gyógyszert.

2mwz4l2bgjfflfgikc5ezlqpby.jpgGabriel García Márquez 1955-ben Rómában

Muszáj megemlítenem a kötet címadó írását is, melyben az 1953-ban meggyilkolt Wilma Montesi ügyéről írt. Az eset bejárta a világsajtót. Rejtélyes körülmények között ölték meg a 21 éves római hajadont. Két éven keresztül próbálták megoldani az ügyet, de az csak egyre szövevényesebbé vált. Sosem derült fény a Wilma gyilkosának kilétére. Az ilyen ügyek mindig is vonzották Gabrielt. Ebbe a cikkbe is belevitt egy kis szépirodalmi stílust, ahogy leírja a családot, a helyet, ahol éltek a virágokkal, a kúttal és a betört üvegű hatalmas kapuval.

A kötet végére érve, egy biztos: nincs olyan dolog a világon, ami ne érdekelte volna a szerzőt. Ami viszont kiemelte az átlagos írók sorai közül, hogy a legjelentéktelenebb dolgokat is képes volt érdekesen tálalni függetlenül attól, hogy épp politika, vallás, bűncselekmény, irodalmi értekezés, személyes emlék vagy egy saját vélemény volt épp terítéken. Eddig amit biztosan tudtam, hogy Gabriel García Márquez kiváló író volt, most pedig már azt is tudom, hogy remek újságíró is volt, de leegyszerűsítve a dolgot maradjunk annyiban, hogy parádés mesélő volt témakörtől függetlenül. Zárásként jöjjön egy humoros szösszenet a legendától:

„Az az igazság, hogy nem kellenek a kötelező olvasmányok, vezeklésnek szánt könyvek, az az egészséges eljárás, hogy ha egy oldalt elviselhetetlennek tartunk, nem olvasunk tovább. De van egy biztos recept a mazochisták számára is: az olvashatatlan könyveket a vécébe kell tenni. Többévnyi jó emésztéssel talán eljuthatunk Az elveszett paradicsom boldog befejezéséhez.”

139481594.jpgKöszönet a Magvető Kiadónak ezért a kiváló kötetért, melyet a borítóképekre kattintva kedvezményes áron megvásárolhattok a kiadótól!

Fordította: Scholz László

Kövess minket Facebookon!

És, ha még több García Márquezre vágysz, kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2716290024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása