Második otthonunk

2021. január 06. 06:48 - Carbonari

Könyvajánló - Veronica Henry: Második otthonunk

general_1.jpgA General Press Kiadó Írisz Könyvek sorozatában Veronica Henry Második otthonunk című műve jelent meg, amely kicsit hajaz egy modern Rómeó-Júlia feldolgozásra, annak véres homálya és végkimenete nélkül. 

Veronica Henry történetei sokak kedvencei közé tartoznak (Könyvesbolti szerelmek, Álmaink otthona, Hosszú hétvége, Családi recept), és a jelenlegi Második otthonunk című sem marad el ezek mögött. Alapesetben generációkon átívelő titkokról, feloldhatatlan ellentétekről, tiltott szerelemről és egy farmról van szó a könyvben, ahol mindenki otthonra találhat, ha jól csinálják dolgaikat a bonyodalmakban résztvevők. Az izgalmas és érzelmes kötet több nemzedékre visszanyúló családi titkokról lebbenti fel a fátylat, amelyeket a résztvevők (elkövetők) sírig is hajlandók voltak őrizni.

Mi lenne a súlyos családi titok, mint elutasított szerelmek, bosszúk, családi viszályok - amelyeket egy nagybácsi igyekszik olyan módon jóvátenni, hogy a farm egy részét "halálos ellensége" leszármazójára, Gabrielre hagyja végrendeletileg. A két unokatestvér, Georgia és Tabitha rettenetesen megrökönyödik a hagyatékátadón felolvasott okirat miatt, valahogy az tűnt természetesnek, hogy ők ketten öröklik azt a házat és a hozzátartozó farmot, gyümölcsfákkal, veteményessel és minden egyébbel, ami addig, ha minden kötél szakadt, végső menedékül, igazi otthonul szolgált számukra, amióta csak élnek.

Georgina Londonban él, forgatókönyvíró, Tabitha azonban vidéki típus, a városi nyüzsgés neki maga a halál. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne sürögne-forogna saját kis gazdaságukban, amit a nagybátyjával együtt, annak haláláig, tartottak kézben: mindenféle kézműves ételeket, italokat készít, amelyeket el is tud adni, folyton tervez, átalakít, süt, főz, kertet és állatokat gondoz, teszi, amit kell. Szókimondó, magabiztos, vonzó, kaland és kockázatkedvelő, ha kell goromba, mint a pokróc - belevaló csaj a javából. Egyszerre pitesütő, lógondozó, cíderkészítő. Hamarosan megakad rajta Dash Culbone szeme (ő is az "ellenség" leszármazója), akinek kifejezetten megtetszik a függetlenségét dacosan őrző amazon - a nő  rendszeresen rázáporozó haragját talpon maradva igyekszik elviselni, miközben nem győzi hangsúlyozni, hogy ami száz éve az őseik között történt, annak nem kellene a jelent megzavarni.

general2.jpgMielőtt minden idejét a regényírásnak szentelte, Veronica Henry többek között a The Archers, a Heartbeat, Holby City, Family Affairs, Jupiter Moon című tévésorozatok forgatókönyvein dolgozott. A linkre kattintva többet is megtudhattok: https://www.imdb.com/name/nm0378021/
2000-ben fordult végleg az írás felé, és 2002-ben megjelent első regénye: "Honeycote" címen. 2014-ben az A Night on the Orient Express című regényével pedig elnyerte a Romantikusregény-írók Szövetsége, az RNA Novel of the Year díját. A linkre kattintva a további könyveiről tájékozódhattok: http://www.veronicahenry.co.uk/books.php
Három gyermeke van akikkel egy észak-devoni kis faluban élnek.

Forrás: General Press Kiadó

Dash brókerként dolgozott Londonban, pár napja költözött haza, amikor úgy adódik, hogy Tabithát neki kell bevinni a kórházba... mondhatom, szikrázik közöttük a levegő, és nem a szerelemtől. Kettejük egymás körüli tánca igazi gyöngyszem a maga nemében, sok-sok humorral. Bár, igazán csak az tud levegőért kapkodni és sírva röhögni az előforduló malőrökön, aki tisztában van néhány alapvető dologgal, úgymint kézműves tárgyak, ételek, italok macerás elkészítési technológiája. Mert csak az ilyen ember kap a szívéhez olvasás közben, amikor Dash például Tabitha konyhájának takarítása közben kidobja az öt éves anyakovászt (!!!), mondván, hogy elképesztően gusztustalan trutyinak nézett ám ki, honnan tudhatta volna...? 

Amikor örökösként belép a képbe Gabriel (az "ellenség" másik leszármazottja), aki késkészítő Londonban és nagyon rossz idők járnak rá, a két lány egyszerűen nem tudja, mi legyen. Tabithának nincs más otthona, Gabriel pedig nem lát más lehetőséget arra, hogy tőkéhez jusson, mint kikérni a részét a birtok árából, tulajdona eladásával. De ha a lányok nem tudják őt zsebből kifizetni, el kell adni a birtokot...

Meg kell oldaniuk a generációs családi viszályt (amiről több idősíkon ugrálva szerez tudomást az olvasó), ha meg akarják tartani imádott gazdaságukat. Nagyon sok félreértés, intrika követi a nagybátyjukat ért halálos tragédiát, és el kell dönteniük, folytatják-e felmenőik háborúskodását, vagy új fejezetet nyitnak és tiszta lappal kezdenek. Mindenesetre egy kis csoda és véletlen szerencse sem árt a folyamatokhoz kenésként, hogy ne döcögjön annyira az az egész. Fontos annak elsajátítása, hogyan kell rugalmasnak lenni, hogy el tudjanak engedni bizonyos dolgokat az életben, nemcsak tárgyakat, embereket, de a terveket és néha azt is, amiről azt hitték, nem élhetnek nélküle.

...de ki az a Tarka és miért nem beszél róla senki...?

Szerettem olvasni. Igazi bekuckózós, romantikus, humoros, sziporkázó és szikrázó regény, igényesebb olvasók számára. Ne hagyd ki!

general1.jpg

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Tíz buta kisnyúl, mind hófehér...

Pokoli tél

Kövess minket Facebookon!

Cím: Második otthonunk
Eredeti cím: A Home from Home
Szerző: Veronica Henry
Fordító: Pejkov Boján
Kiadó: General Press Kft.
Oldalak száma: 376
Megjelenés: 2020. augusztus 10.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789634524298
Méret: 189 mm x 125 mm x 20 mm

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5116356812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása