Kegyetlen gyilkosság áldozata lesz a svéd külügyminiszter, a hatóságok terrorizmust sejtenek, egyetlen reménységük Joona Linna, a legendás finn származású nyomozó, aki jelenleg börtönbüntetését tölti.

"Tíz buta kisnyúl, mind hófehér,
Azt hitte, egy sárkánnyal az égig felér.
De a sárkány elszállt, lezuhantak sorra,
A menny helyett így jutottak a ...
Kilenc buta kisnyúl, mind hófehér,
Azt hitte, egy sárkánnyal..."

Ezt a kis gyerekdalt küldi el a Nyúlvadász minden leendő áldozatának. Ezt kapja meg a nagyhatalmú svéd külügyminiszter is, mielőtt az ámokfutó kétszer meglövi a törzsén, majd pontosan 19 perc elteltével kivégzi, mindkét szemén keresztül golyót eresztve a fejébe. Beindul a riasztó, és életbe lép a Platina-kód, ami a legmagasabb szintű állami vészhelyzetekre szolgál.

A Säpo, a svéd titkosszolgálat (Säkerhetspolisen) hamar a helyszínre ér, és ott egy szemtanút talál. A külügyminiszter halálának körülményei szigorúan titkosak, még a családja is azt tudja csak, hogy rövid betegség után hunyt el. A Platina-kód felülír mindent, minden szabályt és törvényt. A nyomozás szálai pedig a börtönbe vezetnek, egy emberhez, aki talán kapcsolatban áll a terrorsejtekkel. Kapóra jön, hogy a zseniális Joona Linna épp börtönbüntetését tölti. Maga a svéd miniszterelnök zarándokol el hozzá, hogy felkérje, segítsen nekik...

Joona pedig segít. A nyomok pedig tévútra visznek. Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere... menekültek, terroristagyanús személyek, rendesen elbaltázott bevetés, amit persze hatalmas terrorellenes sikernek állítanak be. De a gyilkos nem nyugszik, és sorra szedi az áldozatait, akik között elsőre semmi kapcsolat nincs. De csak első pillantásra... Joona Linna és Saga Bauer, a Säpo különleges ügynöke felderíti, mi is a kapcsolat az áldozatok között, mi történt, amiért most bűnhődniük kell, már csak az ámokfutó személye a kérdéses. Addig is szorgalmasan küldi a dalocskát, kínoz és gyilkol a legváltozatosabb módokon. De Joonát kemény fából faragták, és az észjárása sem mindennapi...

Joona Linna első történetét, A hipnotizőrt a svédek meg is filmesítették, a képen a film főszereplője, Mikael Persbrandt látható Linna szerepében.

Hetek óta olyan könyvet akartam olvasni, mint amilyen a Lesben volt (a sorozat előző kötete), illetve Barkertől A negyedik majom és Az ötödik áldozat. Egy véres, brutális, kegyetlen, de csavaros és okos krimit. Végre eljött a könyvfesztivál, végre megjelent Lars Keplerék Nyúlvadásza, és pár nappal később végre el is tudtam kezdeni. Pont ilyen könyvre volt szükségem. (És van is még egyébként, nemrégiben volt a szülinapom, amire 30%-os kupont kaptam, éppen tegnap érkezett meg hozzám három másik krimi, ami reményeim szerint épp olyan jó lesz, amilyet szeretnék :))

Az eleje meghökkentő volt, meglepett a két szerző, mert először biztosra vettem, hogy másra megy ki a játék, mint amerre futott az első fejezet. Mégis kicsit más volt, mint amire számítottam. Nem volt meg a szerzőktől már megszokott (furcsa ezt a szót használni, tekintve, hogy ez a második regényem tőlük :)) hangulat. A Lesben c. kötet első 35 oldalán már két brutális gyilkossággal is találkozunk, ráadásul az egyiket elég részletesen ismerjük meg. Megismerjük az áldozatot egy kicsit, a napjait, és közben tudjuk, hogy kintről les rá a gyilkos... aztán ott vagyunk, amikor behatol a házba, amikor az áldozat rájön, hogy nincs egyedül, ahogyan menekül, amikor azt hiszi, megúszta, a pillanat, amikor elkapja, és végül amikor megöli. Tudjuk, hogy nincs esélye, elvégre egy sorozatgyilkosról szóló könyv elején járunk, tudjuk, hogy meg fog halni, de mégis egy kicsit szorítunk neki, egy kicsit izgulunk érte, és átérezzük a félelmét, a fájdalmát... Ezt tudja igazán jól átadni Alexander és Alexandra Ahndoril, vagyis Lars Kepler. És ez hiányzott nekem ebből a könyvből. Aztán megérkezett ez is, csak nem az elején.

"Minden olyan hétköznapi és mégis minden olyan idegen, amikor a halál érkezik az emberhez látogatóba."

A kötet egyébként reflektál korunk (és minden kor) problémáira is. Nem részletezném, mire és hogyan, mert nem szeretnék sem támpontot adni, sem spoilerezni. Ezért is szeretem a krimit. A kötet olvasása közben ráébredtem, hogy igazából a krimi a kedvenc műfajom. Itt és most játszódik, okos és kegyetlen, de a végén győz az igazság, elkapják a tettest. Oké, ha épp tudományos, történelmi, társadalomtudományi, bizonyos romantikus vagy fantasy könyveket olvasok, akkor meg azt gondolom, hogy az a kedvenc műfajom. :) De a krimi biztos, hogy előkelő helyen van. Főleg az ilyen krimi. A részletes, kegyetlen, brutális, de nagyon fontos: okos krimi.

Jut eszembe, már a múltkor felmerült bennem a gondolat: tudtok olyan krimit, ahol minden utal valamire, valakire, alig várod, hogy végre kiderüljön, igazad van-e, aztán... aztán nem derül ki, mert abbahagyja a gyilkolást, mert nem jutnak előrébb?

Sikerült megkedvelnem a kötet szereplőit, nagyon szerettem Rex részeit, főleg, amikor főzött. :) De JD karaktere is megkapó volt, érdekes, róla olvastam volna kicsit többet is, főleg az anyjáról, a gyerekkoráról. Különös dolog esett meg velem olvasás közben. Még bőven a kötet első harmadában, egy teljesen irreleváns (már a gyilkosságokhoz képest) dologról szóló fejezetben egyszer bevillant valami. És nem hagyott nyugodni. Nevezzük megérzésnek, de rájöttem, ki a tettes. Egyetlen apró reakcióból. Nem vittek félre, de sok aprócska jel utalt valaki egészen másra, én pedig érdeklődve vártam, hogy vajon mikor derül ki, vajon tényleg ő-e a gyilkos. Két dolog miatt is örültem ennek, de az első és legfontosabb az, hogy logikusan felépített, tényleg okos krimiről van szó.

És Joona zseniális nyomozó. Kicsit már talán túlságosan is "félisteni" képességei vannak, de a legtöbb gondolatához teljesen logikus úton jut el, jobban képes belehelyezkedni mások nézőpontjába, mint a többség, ez, és a különleges katonai képesítése legyőzhetetlen kombó. Ja igen, el ne felejtsem. A kötet vége kegyetlen! Az utolsó fejezet, vagyis már az epilógus után azonnal akarod a folytatást, mert ott valami lesz... Ha nem akarod a hajad tépni a folytatásig, akkor javaslom, hogy az epilógust tedd el későbbre. Majd amikor már a kezedben van a sorozat hetedik része :)

Bár három elolvasott könyv után szoktam kijelenteni, de már most, kettő után is megteszem: új kedvenc szerzőt avattam a svéd házaspár személyében :)

A Könyves Blog készített egy szuper interjút a szerzőpárossal, akik nemrégiben jártak Magyarországon, ebben beszélnek a legújabb könyvükről is (Figyelem, az interjúban elhangzik néhány lényeges momentum a cselekményt illetően. Nem mondanám spoilernek, de azért a téma tekintetében mégis lényeges. Szóval csak óvatosan.), de ami a legérdekesebb volt számomra, mesélnek arról, hogyan szoktak írni, hogyan épül fel a cselekmény.

Ide kattintva elérhető az interjú.

A sorozat kötetei egyébként önállóan is olvashatóak, teljes értékű könyvek, mindig más esetekkel, csupán Saga Bauer és Joona Linna személye köti össze ezeket.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Érdekel Joona Linna előző esete? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!