Krasznahorkai László új könyvvel jelentkezett, amit igazi harc volt elolvasni. Miért? Elsősorban azért, mert "szuggesztív kamionhosszú világmondatok" egész sorával operál a fülszöveg szerint, ami nem hazudott: kemény dolog néha olvasónak lenni, talán keményebb is, mint írónak. Nyomokban visszaköszönni látjuk Krasznahorkai korábbi műveinek karaktereit, szinte minden fontosabb szereplőnek feltűnik egy-egy alteregója, de olyan mesterien elbújtatva, hogy eleinte csak a halvány gyanú éled fel benned, majd amíg végül őrültnek nem gondolod magad; egészen addig, amíg bebizonyosodik: igen, az író valóban megírta újra őket...
... hogy aztán az ő szemükön keresztül lássuk a média világát például, amit igen komoly kritikával illet, és aztán óhatatlanul észrevesszük a műben magát az írót is:
"...az ünnepség természetesen a helyi néptánccsoport sikeres szereplései miatt mondhatni világhírűvé lett sátántangóval kezdődik…szóval, ordított fel ekkor a Tanár úr…a sátántangóval nyitnak, a sátántangóval…mondják még egyszer, hogy sátántangó, hörögte ijesztő torokhangon a Tanár úr…végül is bárki bármikor betörhet, és azt mondhatja nekem, hogy sátántangó, hát nem, rázta meg a fejét újra, itt nem lesz sátántangó, ez így nem mehet..."
...és ugrálunk a szereplők és a helyszínek és az előadásmód és az idő között mondat közben is, de hát erre figyelmeztetett már az elején:
"nem szeretem és nem utálom magukat, tőlem akár fel is fordulhatnak, ha az egyik kiesik, majd jön a helyére más (...) nem szeretem a zenét, vagyis amit mi most itt együtt össze fogunk hozni, azt, bevallom, nem szeretem egyáltalán, mert én vagyok az, aki mindössze felügyel itt, én vagyok, aki nem létrehoz, csak jelen van minden hang előtt, mert én az vagyok, aki Istenigazából ennek az egésznek csupán a végét várja."
...nos, egy ilyen figyelmeztetés után mit várhatunk, azt biztosan nem, hogy egy könnyű olvasmánnyal találjuk szembe magunkat, de talán egy kicsit jobb élményre számítunk, mint Tarr Béla Sátántangója, és igen, jobb is lett, sőt...
...ha én Krasznahorkai László lennék (szerencsére nem vagyok, nem tudnék ilyen mondatokat leírni, ha ő lennék sem), akkor elhitetném az olvasókkal egy ilyen regény után, hogy most szépen visszavonulok és lezárom az életművet, hogy aztán néhány év múlva jelentkezzek ismét egy akkora dobással, hogy a semmi közepe adja a másikat, de persze mindenről mélyen hallgatnék, és hagynám, hogy az olvasók hergeljék és lovalják magukat és egymást abba, hogy tuti, hogy ezzel elköszöntem, és lezártam az életművet, hát csak várjanak, de én nem vagyok Krasznahorkai László, csak egy szerencsétlen olvasó, aki köszöni a lehetőséget és az élményt a Magvető Kiadónak, és aki úgy döntött, hogy képekkel és idézetekkel megszakítva, de egyetlen "szuggesztív kamionhosszú világmondatban" írja meg ezt a posztot. De aztán meggondolta magát.
Kattints a képre további információkért:
Ha tetszett, kövess minket Facebookon is!
*Játssz velünk nyereménykönyvért! Klikkelj!
