Ha van fantáziánk, kézügyességünk akkor a megszokottól gyökeresen eltérő diorámákat is készíthetünk. Filmekből jelenet, regényekből kedvenc részlet, vagy bármi amit nekünk tetszik. Szinte bármi megvalósítható, ha van hozzá affinitásunk.

Megkérdeztem barátnőmet, hogy milyen nem realisztikus diorámát csináljak. Két opciót adtam neki: idegen bolygó, vagy a pokol. Ő a poklot választotta. Lelke rajta... (úgyis halloween közeledett).

Előkészítettem a szükséges eszközöket, anyagokat.

Polisztirol lapból alakítottam ki a pokoli hegyet, formáit, amit egy MDF-lapra ragasztottam. Felvittem a megfelelő állagúra kevert modellgipszet, majd gyorsan belefaragtam a vájatokat, repedéseket, sziklaalakzatokat. Már eleve úgy alakítottam ki a medreket, hogy művizet fogok közéjük folyatni, tehát minél jobban fedje, segítse a művíz öntését, száradását. 

A sziklán lévő lávatavat körömlakkal martam bele a polisztirolba. Érdekes alakzatokat lehet így összehozni. Amint megszáradt a gipsz, jöhetett a festés. Vörös, barna, fekete akrilfestéket hígítottam és vittem fel a gipszre. A meder alját sárgával és pirossal kevertem, hogy majd jobban visszaadja a fortyogó, izzó láva hatását.  Egész jól kezdett kinézni a kis zsebpoklom, de mit ér mindez ördögök, démonok, meg megkínzott lelkek nélkül?

Gyurmából megformáztam a pokol lakóit, majd száradás után kifestettem őket. A kész figurákat hígított fekete akrilfestékkel kissé átmostam, hogy jobban kiemelődjenek az izmok, meg egyéb testrészek.

Miután ez megvolt, beragasztgattam őket a helyükre, elhelyeztem a pokolban sínylődő kárhozott lelkeket is, majd jöhetett a művíz öntése. Erre most nem a Synolyite-ot használtam, hanem az AK Still Watert, amit próbaképpen vettem, mint viszonylag jó árú terméket. Sajnos kevésbé sima felületen hajlamos repedezni száradáskor, de a sima festett falapon szépen száradt. Kétszer vittem fel kb. 3 mm vastagságban, és így már kellő mélységet adott. 

Miután szépen megkötött a víz, jöhettek a lávazuhatagok és csobbanások. Sima ragasztópisztolyból kinyomott olvadt ragasztóból készült maga a zuhatag. Kellő vastagságban kinyomjuk lehetőleg egy üveglapra, hagyjuk száradni, majd lehúzzuk az üvegről. Így lehet egyszerűen készíteni pl. vízesést, és egyéb hulló vízfolyamot.

A lávacsobbanást szilikonragasztóval oldottam meg, meglepően jól formázható, festhető.

Elkészült hát a kis pokoldarabka.

Biztatok mindenkit, hogy engedje szabadon a fantáziáját, nyugodtan ki lehet törni a vasútállomás, erdő, mező bűvköréből. 

Diorámakészítés kezdőknek egy haladótól. Kattints ide!

Kövess minket Facebookon is!