„Az igazi hatalom
– nem szívesen használom a szót –
a félelem.”
Donald Trump
A Gabo Kiadó pár napja tette a boltok polcaira Bob Woodward Félelem - Trump a Fehér Házban című könyvét. A szerző híres újságíró, aki eddig kilenc könyvet írt Nixon Watergate-botrányától kezdve George W. Bush iraki háborújáig, de Obama külpolitikájáról és a másik nagy témáról, a 2008-as válság kezeléséről is értekezett. Bob Woodward hosszú évtizedek óta bejáratos a Fehér Házba, függetlenül az éppen regnáló elnök pártállásától. A mű az USA-ban Fear: Trump in the White House címmel szeptember 11-én jelent meg, és már az első héten meghaladta az eladott példányszám az 1 milliót. A szerző - hogy nem légből kapta súlyos vádjait - a kötet végén alapos szedetben nevezte meg forrásait.
Amikor Donald Trumpot megválasztották elnöknek, azt mondtam magamban, na, ezeknek is meglett a maguk embere, akit aztán se lenyelni, se kiköpni nem lehet majd. Pedig alig tudok valamit erről az emberről: egyértelmű, nem alapozhatom arra a véleményemet, hogy számomra egyszerűen antipatikus első pillanattól kezdve. Aztán ahogy jöttek a hírek a kampányban elkövetett fogásairól, nyilatkozatairól, környezete (sajátjai!) róla szóló véleményéről, és utána megérkezett a választás eredménye: ő lett az elnök, egyre jobban hitetlenkedve néztem-olvastam-hallgattam a híradásokat..
Amerika tökön szúrta magát, meredtem magam elé.
Ennyi.
Az ilyen tartalmú könyvekben, mint Bob Woodward jelen munkája, a leírtakból gyököt szoktam vonni, és abból igyekszem valamiféle képet alkotni az illetőről - most is ezt tettem.
Hiába, ha igaz, amit írtak róla, a maradék is sok.
"A valóság az volt, hogy az Egyesült Államok 2017-ben hozzákötötte magát egy érzelmileg túlfűtött, állhatatlan és kiszámíthatatlan vezető szavaihoz és tetteihez. Az elnök beosztottai készakarva hiúsították meg azokat a lépéseket, amelyeket vezetőjük legveszélyesebb ötleteinek tartottak. A világ legerősebb országának végrehajtó hatalma idegösszeomlást kapott.
A könyv ennek a történetét meséli el."
Közigazgatási szakemberként dolgoztam évtizedekig, van tapasztalatom döntés-előkészítésekről, időhúzásról, 
véleménykülönbségekről, szakmai fogásokról. Dolgoztam korrupt főnök alatt, volt olyan vezetőm, aki szakmailag balfék ember volt, nyögtem zsarnokot, ettem a kefét paranoiás vezetőnél, és valamennyinél az volt a mantrám, mint a Tizedes és a többiek című magyar filmben a Major Tamás alakította inasé: minden elmúlik egyszer, minden végéhez ér (híres világháborús dal részlete).
Így aztán a szemem sem rebben, amikor azt olvasom a könyvben, hogy leveleket egyszerűen nem tesznek fel az asztalára, hogy véletlenül alá ne írja. Ha meg az asztalára kerül mégis, akkor elkallódik valahogy. Vagy valaki kilopja onnan. Léteznek más stratégiák is: elnapolás, halogatás, hivatkozás jogi megszorításokra, kényszerítő körülményekre. Istenem, de ismerem őket! Valamennyit magam is alkalmaztam annak idején, mikor melyiket, mikor kivel szemben. Mert az illető vezető pacekben nemet nem fogadott el az ő pillanatnyi elképzelésének kivitelezéséhez. Hogy az ötlete éppen se nem időszerű, se nem szakszerű, nem képezhette vita tárgyát. De dolgoztam olyan főnök alatt is, aki kiadta az utasítást - nagy vonalakban - amit kb. ötvenféleképpen is lehetett értelmezni. Rákérdeztem, kihúztam belőle, mire gondolt kicsit kisebb vonalakban. Félreértés ne essék, nem azt kértem, hogy a számba rágja, mit kell csinálnom, de ha 25 megoldásnál elindulhatok jobbra, másik 25-nél meg balra, amelyekből legalább két ellenkező jelű eredmény jön majd létre, akkor nem mindegy. Kelletlenül elmondta, de nyilvánvaló volt, hogy engem többé olyan értekezleten, amelyen ő is ott van, nem akar látni. Utána veszettül le lettem tolva egy magasabb, de a főfőnöktől alacsonyabb beosztású emberke által, amit tudomásul vettem, illendően bocsánatot is kértem "merészségemért" (hiába, anélkül nem megy), majd kaján mosollyal néztem, ahogy a többi vezető azon kezdett el töprengeni, hogy a nekik kiadott utasításon egészen pontosan mit is érthetett az a nyomorult parancsnok. Csak azt akarom mindezekkel érzékeltetni: nagyon is tudom, mi az, amikor egy végrehajtóhatalom idegösszeomlást kap, ahogy a könyv Prológusa írta.
A szerző, Bob Woodward
"– Fel tudsz jönni velem New Yorkba?
– Minek?
– Hogy találkozz Donald Trumppal.
– Minek?
– Fontolgatja, hogy indul az elnökválasztáson.
– Melyik országban?
– Nem, de komolyan – erősködött Bossie.
Hónapok óta értekezett és dolgozott együtt Trumppal. Trump kérte ezt a találkozót.
– Öreg, nekem nincs időm faszverésre – jelezte Bannon. – Donald Trump sose lesz elnök. Felejtsd el. Obama ellen? Ne szórakozz már. Nincs nekem időm baromságokra."
A szerző szerint Trump harcias, lenyűgöző szónok, ha formában van, lehengerli a hallgatóságot, gyorsan vált témát, uralja a környezetét. Van benne valami. Ugyanakkor olyan is, mint azok a fickók a kocsmában, akik visszabeszélnek a tévének. Úgy akar elnök lenni a Föld legerősebb országában, döbbent rá kampányfőnöke, amikor még kampányfőnöke sem volt, hogy nincs tisztában politikai alapfogalmakkal. Ez gáz, szisszent fel, de Trump szerint majd ő kibekkeli. Mindent kibekkel. Amikor azt mondták neki, hogy eddig alig ment el választásra és ez gond vagy eddig folyamatosan a demokratáknak is juttatott politikai adományokat, ez is gond, mindenre az volt a válasza: majd kibekkelem. Eddig abortuszpárti volt? Nem gond, ezentúl majd életpárti lesz. Ennyi.
Mi kell ahhoz, hogy az ember elindulhasson az Amerika Egyesült Államok elnökének? Először is úgy kell, tenni, mintha nem is érdekelné a téma. Csak három állam kormányzóságát kell megpályázni, mintha csak annyi lenne a célja. A többi állam aztán majd hozzásikeredik.
Aztán pénz, kápé minden képviselőnek, szenátornak, a törvényileg maximalizált 2400 dollár értékben, ennyivel járul hozzá az illető kampányához. Mindenkinek személyesen átadni, szemébe nézni, kezet fogni vele: ez fontos!
És végül: írnia kell(ene) egy politikai könyvet Amerikáról. Mit gondol, hol tartanak és hogyan tovább.
"Megrendítette, amikor a Timesban azt olvasta, hogy Trumpot képtelenség civilizálni. „Francba! – gondolta. – Ez nagy baj! A kampány széthullóban van. Bár ez nem is kampány, hanem egy vicc.”
Nos, ki az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke: üzletember vagy politikus? Mert hogy nem az egész népesség érzi úgy - választás ide vagy oda - hogy Donald Trump az ő elnöke is, az már a megválasztása után egyértelműen kiderült. A szerző szerint olcsójánosok, átlagjenők rajonganak érte, mert ahogy kinéz, ahogy megjelenik, ahogy viselkedik, az mind azt a képet festi róla, hogy heves és zabolázatlan. A polkorrektség nélküli szókimondó ember, a kocsma sztárja, kerül, amibe kerül, az sem baj, ha nem igaz, amit mond, csak jól hangozzon. Ezzel a hozzáállásával elképzelhetetlen mélységbe vitte a közbeszéd színvonalát. Ha téved valamiben (sic!), akkor sosem kér bocsánatot, mert saját bevallása szerint nem szokott tévedni. Sosem. Pont.
Olyan, mint Trump, nem volt még - Beszélgetés Zentai Péterrel és Széky Jánossal (Mozgó Világ 2016. december)
Milyen ember az, aki mások legaljasabb ösztöneire építve, pejoratív jelzőket sulykol ellenfeleivel kapcsolatban? Számító vagy egyszerűen csak gátlástalan? Igaz, hogy ezeket megjegyzik a választók, tehát marketingből jeles, de az értelmesebbjének kínos a vigyora és viszolyog, amikor Kicsi Marco (Rubio), Hazudós Ted (Cruz), Aljas Hillary (Clinton) vagy Bolond Bemie (Sanders) jelzős szerkezeteket hallja. Tényleg a bunkó senkiknek kell megfelelni, akik ezeken tele pofával nyerítenek? Akiknek ez tetszik? Értem én, hogy elnökség meg hatalom, de ennek az embernek pénz már nem kell, nem bírt venni magának valahol valami banánköztársaságot, ahol azt csinál, amit akar? Tényleg muszáj szembeköpni a világot egy ilyen elnökválasztással? Oké, anno Hunyadi Mátyás nádora is megmondta, hogy akinek a szent korona a fejére kerül, azt imádd, tiszteld, ha ökör volna is (nem szó szerinti idézet), értem én... Az az érzésem, hogy ezzel a nárcisztikus, extrovertált, tökös pasassal Amerika tényleg tökön szúrta magát. Igen nehéz lesz a végrehajtóhatalommal beetetni, hogy tiszteld akkor is, ha ökör volna is.
Végel László írása Trumpról: Új amerikai álom a láthatáron (Mozgó Világ 2016. december)
Na. És akkor még csak megválasztották, a neheze ezután jön. A könyvben is. Amikor kormányozni kell. Egy politikailag képzetlen emberrel. Aki ért az üzlethez, de nem ért a világpolitikához. Aki üzletként kezeli azt is, amit nem szabad annak kezelni. Mert lehet, hogy nyert a metodikával, de mindenki mással mi lesz? És ekkor kitört az amerikai sajtóban az elnöki rendelettel kapcsolatos anomália a koreai szerződések felmondásáról. Mert ezt az iratot veszik el az elnök asztaláról, nehogy aláírja, Hogy került oda, ki fogalmazta, kinek utasítása alapján, stb. senki sem tudja. Trump pedig nem veszi észre, hogy nincs ott. Soha nem hozza szóba, hogy eltűnt. És ilyesmi nem egyszer történt meg. Máskor más lopja el a papírokat. WTF? - hogy stílszerű legyek.
A könyvben olvasottaktól déja-vu érzés kerít hatalmába. Személyes élményem van egy olyan ember önbizalmának megerősítéséről és számára idegen közegbe való emeléséről, akinél későn jöttünk rá arra, hogy alapok nélkül építkeztünk és szakmai kérdésben tanúsított hamis magabiztossága láttán csak csóválni tudtuk a fejünket, hogy ezt elcsesztük, drága egy barátaim. Mert egy dolog az önbizalom, a másik meg a tudás, ha úgy tetszik, az adott státuszhoz illő minimális szakmai kvalitás. Legalább egy kicsi! Legalább azt tudja, a törvénykönyvben melyik részen kell keresni a kérdésre a választ! Mert nincs azzal semmi baj sem, ha itt-ott nincs alapos tárgyi tudás, ott egye a fene, azért vannak a tanácsadók. Csak akkor nem szabad abban a konkrét kérdésben egyszemélyes döntési helyzetbe engedni az illetőt. Hát... nem is engedik a szerző szerint.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
- Kötés: keménytáblás
- Kiadási év: 2018
- ISBN: 9789634067306
- Fordította: Bihari György, Bojtár Péter, Pétersz Tamás
Köszönjük, Gabo Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess bennünket Facebookon is!
Az írásban Donald Trumpról a képek és az eredeti cikkrészletek a 168 Óra (2016) és a Mozgó Világ (2016) újságokból származnak, az Arcanum Adatbázis Kiadó engedélyével kerültek az írásba.
