Milyen, amikor egy 45 éves nő újra felfedezi a szexualitást?

A Mrs. Fletcher című új HBO sorozat pilotja alapján feltehetnénk a fenti kérdést, de a folytatásból kiderül, hogy ennél sokkal több és sokkal mélyebb, sokkal megfogalmazhatatlanabb, miről is szól a Mrs. Fletcher. Adott Eve, vagyis Mrs. Fletcher, egy 45 éves elvált nő, akinek a fia épp most repül ki a fészekből és kezd egyetemre járni, és aki így egyedül marad. Eve a családjának szentelte az életét, amióta a férje elhagyta, összejött egy fiatalabb nővel (és született még egy gyereke), a fia körül forgott az élete. Mrs. Fletcher egyébként egy idősek otthonának az igazgatója, és most, hogy a fia is elköltözött, újra felfedezi az életet. 

Kezdődik mindez néhány ártatlan - és aztán sokkal kevésbé ártatlan - pornófilmmel, egy önsegítő-író csoporttal, egy pornófüggő nagypapával, és egy 19 éves sráccal a csoportból. Rövid, kb. fél órás részek, és egyelőre öt rész ment le, de nem tudnám megfogalmazni a sorozat műfaját. Van benne dráma, komédia, családtörténet, hivatkozhatunk rá dramedy-ként, de szerintem nem fedi a valóságot, és nem is kell neki. Könyveknél is észrevettem, hogy a legjobbakat nem tudnám beszuszakolni nemhogy egy, de öt kategóriába sem igazán. Ráadásul a sorozat nem csak Mrs. Fletcherre koncentrál: megismerhetjük a kolléganőjét, és főszerepet kap benne a fia is, Brendan, aki próbál beilleszkedni az eddigiekhez képest merőben új élethelyzetébe, keresi önmagát. De megismerjük az édesapját, akiben mindig csalódnia kell, és az autista féltestvérét is, akire féltékeny, hiszen ő kapja meg azt a törődést, figyelmet és szeretetet az apjától, ami Brendannak sosem volt meg.

Eve-et közben leköti a munkája, és az életének az újrafelfedezése, merész szexuális fantáziái születnek, jól induló, de tragikomikussá váló egyéjszakás kalandba keveredik, újra megtanul egyedül élni, és a jelek szerint nagyon élvezi. Először úgy tűnt, hogy a klasszikus "üres fészek szindrómával" állunk szemben, amikor a szülő nem képes elengedni a lassacskán felnövő gyerekét, és nélküle üressé válik az élete - de szó sincs erről. Eve nagyon is tud mit kezdeni - néhány magányos este után - magával és a hirtelen jött idejével, szabadságával. Egyelőre csak a fantáziáival és vágyaival nem tud mit kezdeni, de ami késik, nem múlik. A csoport tagjai is érdekesre, szimpatikusra sikerültek, különösen az ifjú Julian, akivel Eve közelebbi kapcsolatba kerül. Közben pedig megismerjük Brendan aranyos, de kicsit fura, merész új barátnő-jelöltjét is...

Sokat tesz hozzá a címszereplőt zseniálisan hozó Kathryn Hahn Mrs. Fletcher alakjához, lubickol benne, és egyszerűen csupán érdekel, mi is történik még ezzel a nővel és a szeretteivel. A fiát Jackson White alakítja, aki valahonnan hihetetlenül ismerős nekem, de az imdb-s profilja alapján nem láttam egyik filmjét sem, szóval valószínűleg csak emlékeztet valaki másra. Tetszik a sorozat nyílt, szókimondó, de mégis természetes vidámsága, és hogy nem fél bemutatni azt, hogy egy 45 éves nő, egy szülő is kerülhet olyan helyzetbe, amilyenbe a 18 éves fia: (újra) meg kell ismernie önmagát, fel kell mérnie a környezetét, és a szabadabban, függetlenül megélhető szexuális élet minden következményét is. 

A sorozat alapötletét Tom Perrotta ugyanilyen című regénye adta, ez a könyv nálunk nem jelent meg. Nem tudom, hogy a hazai könyvkiadók valamelyike tervezi-e megjelentetni, de én örülnék neki :)

Kövess minket Facebookon!