Nem szép dolog tőlem, hogy kortárs íróink jelentős részéről - khm - nem is hallottam még, nem hogy a munkásságukat ismerjem.

Pedig ez a helyzet. Márpedig ha én, a sokat olvasó ember nem ismerem őket, mi a helyzet az átlagemberrel?
Olyan sok kitűnő tollú szerző rohangál körülöttünk, akikről semmit sem tudunk. Élnek, halnak, írnak? Pedig bizony, bizony: élnek, halnak és főleg! írnak.

A következő könyv róluk szól.

A fenti problémán segít hiánypótló kiadványával a Magvető Kiadó. Turi Tímea szerkesztésében neves, és kevésbé ismert mai magyar írók - szám szerint harminchét - kisprózája olvasható egy igényes kivitelezésű kötetben. Az írások először különböző sajtóorgánumokban jelentek meg (a felsorolás nem teljes): Alföld, Jelenkor, Műhely, Élet és Irodalom, stb.

Egy esőtől nedves szeptemberi délután lapoztam bele a kötet novelláiba. Olvastam, olvastam, aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az eső elállt, a nap kisütött, én pedig órák óta belemerültem a mai magyar írók összegyűjtött írásaiba. Bólogattam Beck Tamással azon, hogy milyen játszmák folynak egy házasságban, hogy mi tart össze két embert évtizedeken át: közös ellenség, gyerek, és mindenekelőtt az arcvesztés réme.

Berta Ádám írásában pikáns szokásjogi helyzet kialakulását tanulmányozhattam a szerető és a feleség özvegyi státuszával kapcsolatban ("megtéplek, te ribanc!").
Csabai László visszanyúl az elvtársi időkhöz, amikor a lányok és asszonyok - ugyanúgy, mint ma - csak boldogok szeretnének lenni, és ezért semmi sem drága.

Cserna-Szabó András viszont - túl az ötvenen - már megbecsüli azt, akivel napokig tud folyamatosan, és főleg csendben! baszni. Hogy ez miért fontos, hamar ki fog derülni.

Dragomán György egy toronyőrről értekezik a tőle megszokott aprólékos alapossággal, a délszláv háborúból. Miközben az ember elmerül a szövegben, nem tudja eldönteni, hogy kínjában nevessen, vagy örömében sírjon.

Esterházy Péter kezdő és végszavak természetéről rakja egymás mellé a szavakat a tőle megszokott mesteri könnyedséggel.

Ferdinandy György Budapest ostromáról hoz történetet, amikor az oroszok már a spájzban vannak, de istenem, azok is emberek, és karácsonykor ugyanúgy esznek, mint minden rendes ember.

Olvashatunk még arról
- hogy "ti, humanisták. Miattatok tart itt az egész világ",
- hogy mi történt egy székely ember  szemszögéből, amikor Ceausescu megbukott ("én se voltam ott, amikor Erdélyt elcsatolták, mégis vonatkozott rám is),
- hogy az ingatlanpiac lufija hogyan pukkant ki, és egy negyvenes férfi hogyan használta fel a munkahelyi adottságokat egy kis idegen szex érdekében ("mindenem megvolt, jó állás, szerető család, új lakás, új kocsi, mégis unatkoztam, és aki unatkozik, az mindig egy kicsit boldogtalannak érzi magát"),
- hogy kinek mikor ért véget a legvidámabb barakk korszaka ("és akkor bemondják. Egyszerűen, simán, hogy meghalt. Az emeszempé elnöke... Kádár meghalt... ha meghalt, akkor tényleg vége).

Nem, mindenkit nem tudok belesűríteni ebbe az ajánlóba, és nem is akarok mindenkit felsorolni, akiknek nevei fémjelzik a kötetet - ahogy látjátok, feljebb már abba is hagytam a listázást. Napjaink és a közelmúlt problémái köszönnek vissza az írók tollából, gyakran sajátos értelmezésekben.

Be kell vallanom, nem tetszett minden novella, és nem is lehet célja a válogatásnak, hogy valamennyi írás elnyerje valamennyi olvasó szimpátiáját. Ilyen helyeken szépen átlapoztam a következő szemelvényre. Ami nem érint meg, az nem érint meg, ami pedig érdekel, az érdekel.

Ilyen egyszerű ez, emberek.

Ugyanakkor, ha nívós irodalmi értékre vágysz, komoly, igényes köntösben kiadva, ne hagyd ezt a könyvet a bolt vagy a könyvtár polcain. Leírom újra neked a címét: Körkép 2016. Keresd a könyvesboltokban, online felületeken, vagy a kiadó honlapján!

A könyvet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.

A képre kattintva bővebb információt találhatsz a kötetről a kiadó honlapján.