Aki valaha is foglalkozott I. Mátyással - népmeséink közismert Mátyás királyával -, és nem középiskolás fokon, az nagyokat mosolyog az emlékezet megszépítette uralkodó tetteiről szájhagyomány útján terjedő mesék hallatán.

Mert  mi az igazság?

Mátyás bizony kegyetlenül adóztatott, más választása nem lévén, kivezetni az országot Luxemburgi Zsigmond halála után bekövetkezett gazdasági válságból. Erős, centralizált országot teremtett, komoly regálékkal (királyi haszonvétel, mint a bányajövedelem, pénzverés, sótermelés, stb.), különféle adókkal, céljai eléréséhez pedig később sem engedhette ki a gyeplőt a kezéből adóügyekben (sem): német-római császár akart lenni, török terjeszkedés elleni harc, saját dinasztia megteremtése, hódítások, Fekete Sereg - ezek mind-mind vitték a pénzt. Arról nem is beszélve, hogy kora műveltségben kiemelkedő uralkodója volt, fényes udvart vitt. Az adószedők tehát rendszeresen megverték a falu / város elöljáróinak ajtaját, hogy jöttünk az adóért.

Bizony, saját korában nem szerették úgy Mátyás királyt, mint halála után.

Mert mi is történt, amikor meghalt?

Minden kiskirály saját szemétdombjára hágott, és sanyargatni kezdte a hatalmában lévőket, amibe természetesen sokszorosan belefért, hogy az évente esedékes adót akár többször is beszedje. Amíg I. Mátyás hatalmon volt, addig csak ő szedethette be a kirótt összeget. Egyszer. Na jó, esetleg kétszer, ha nagyon muszáj volt. Mátyás halála után? Boldog, boldogtalan, annyiszor, ahányszor kedve szottyant rá.
Az sem volt jó, de ez még rosszabb lett.
Kiszámíthatatlan.
Igazságtalan.
Tehát rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül - és a nép szépen felmagasztalta, legendát sikerített a királlyá lett Hunyadi fiú köré, aminek a fele sem igaz, de nagyon jól hangzik, Saját korában pedig (amikor költötték ezeket a meséket) a hatalmaskodással, igazságtalansággal szembe kerülő embernek vígaszt nyújtott, erkölcsi kapaszkodót jelentett és reményt adott. És ez ma is így van.

Mátyás király tehát legenda lett.

Mesélt róla a nép, íróink pedig szemfülesen lejegyezték a jobbakat, stilizálták és kiszínezték saját szájízük szerint. A könyvben lévő írások legtöbbjét Móra Ferenc, Jókai Mór, Benedek Elek jegyzik, de Mikszáth Kálmán, Gaál Mózes és Tóth Béla művei is megtalálhatók a kötetben - a népmesék mellett.
Természetesen minden történetben győzedelmeskedik az igazság. A hatalmon lévők túlkapásai megtoroltatnak, a huncutságok elsimítódnak, a magyar virtus pedig cinkos összekacsintást von maga után. Ismert és kevésbé ismert mesék olvashatók a könyvben, 8-12 éves gyerekek legnagyobb gyönyörűségére.

És bármit is tanultunk, mi felnőttek, I. Mátyásról, azért ezek a mesék sokkal kedvesebbek a szívünknek, mint teszem azt, az uralkodó száraz kül- és belpolitikája.

Feledkezz hát bele ebbe az új megjelenésű mesekönyvbe, és hagyd a fenébe, hogy ki mit tanít az egyetemeken. Ez nem oda való, hanem a csodálkozásra, befogadásra mindig kész gyermeki lélek épülésére szolgál.

A könyvet a Lazi Könyvkiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!
A képek illusztrációk Mátyás királyról szóló mesék feldolgozásaiból.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!