Az általánosnak vélt szokásokon túl rengeteg más, a karácsonyi időszakhoz köthető népszokás, babona alakult ki, mindegyik az adott terület éghajlatához, népének szokásaihoz és mentalitásához mérten. Némelyik inkább vicces, más inkább véres jelleget öltött. Ismerkedjünk meg más népek régi téli szokásaival!

Olaszország

Befana, az olasz "télapó" egy barátságos boszorkány, aki seprűn repül a kéményeken át a házakba, és a kiakasztott zoknikba, harisnyákba ajándékokat tesz. A legenda szerint Befana éppen söprögetett, amikor a három királyok felajánlották neki, hogy elviszik magukkal meglátogatni Jézust és a Szent Családot, de ő azt felelte, nincs rá ideje. Később már megbánta, hogy nem ment el, és Jézus iránti tiszteletéből minden évben ajándékokat osztogatott.

Svédország 

A svédek, mielőtt felvették volna a kereszténységet, hasonlóan más népekhez, a karácsonyi időszakban a téli napfordulót ünnepelték. Az ünnep neve Midvinterblot, tükörfordításban Télközepi vér. Ilyenkor különleges áldozati oltárokon állati és emberi áldozatokat mutattak be. Az oltárok meghatározott helyre voltak építve, és szinte minden mai svéd templom az egykori oltárok helyén épült. A misszionáriusok áldozatos munkájának köszönhetően e véres hagyományt 1200 körül teljesen feladták. A pogány rítus szerepe az volt, hogy áldozatot mutassanak be az északi isteneknek, a legenda szerint ugyanis a téli napforduló előtt fogságba ejtették a napot. A szertartás során kérték az isteneket, eresszék szabadon, hadd térjen vissza és melegítsen. Közép-európai szemmel kissé értelmetlen hagyomány, ám vegyük számításba, hogy Svédország jóval északabbra van, mint mi, ennek megfelelően a telek hosszúak, zordak, és sötétek, főként a távfűtés bevezetése előtt.

Skócia

A skótok ősei, a druidák az első évezredben ünnepelték a téli napfordulót, mégpedig úgy, hogy egy hatalmas fahasábot felállítanak egy tisztáson, meggyújtják, majd hangos örömtáncba kezdenek. Az itteni legendában ugyanis nem elrabolták a napot, hanem elaludt a napisten, ezért minél nagyobb fahasábnak kell lennie, és minél hangosabban kell vigadozni, hátha felébred. Sokkal humánusabb megoldás, mint a régi vikingeké – bár elvégre ők igazi, kemény harcosok voltak, kegyetlen istenekkel.

Nyugat-európai városok

Főként francia nyelvterületen volt szokás a középkorban az ún. Szamár ünnepe. Ennek során a főtéren megelevenítettek egy sötét hangulatú játékot a Szent Család meneküléséről, majd ünnepélyes díszbe öltöztettek egy szamarat, s a helyi templomba vezetve misét tartottak a tiszteletére. Az idők folyamán a hagyományból paródia lett, nem csak a szamár tiszteletére tartottak misét, be is vezették a templomba, ahol főméltóságként tisztelték. A mise a pap és a hívők részvételével, hangos szamárbőgéssel zárult. A szokást végül a Vatikán betiltotta, ma már csak népi hagyományként elevenítik fel egyes helyeken.

Etiópia

Az etióp legenda szerint amikor a juhászok meghallották a hírt Jézus születéséről, rázták a botjukat, és egy ganna nevű játékot játszottak. Szigorúan csak a férfiak kiváltsága volt ez. A hagyomány szerint karácsony napján (január 7. a régi naptár szerint) az etióp apák és fiúk összejönnek, és a mai napig gannát játszanak.

Tibet

A Dosmoche, az ötnapos ünnep keretében egy csillagokkal, és színes fonalakkal díszített oszlopot ugrálnak körbe a tibetiek, ijesztő maszkokba öltözve. Így űzik el a gonosz szellemeket a következő évre. A többi napon az oszlop körül lakomák, szertartások folynak, majd az ötödik napon a nép dönti le és gyújtja fel az oszlopot, így lezárva az ünnepet.

Szintén tibeti, buddhista szokás, hogy újévkor a szerzetesek a jaktejből készült vajból különféle szobrokat formáznak meg, minden évben más történetet és tanmesét elevenítve meg a szobrokkal. Némelyik szobor elérheti a 8-10 méter magasságot is, és speciális vajlámpákkal világítják meg őket. A legjobban sikerült műveket díjazzák.

Mexikó

Minden év decemberének 23. napján megtartják a mexikói Oxaca városában a retkek ünnepét. A köves talajnak köszönhetően a retkek hatalmasra, és különféle alakúra nőnek, ezekből faragnak sokféle díszeket, szobrokat, jeleneteket a Bibliából, vagy a helyi azték legendákból és mesékből. A retkeket meg is lehet vásárolni, a legjobbak készítői jutalmat kapnak.

Pakisztán

Mint sok más ünnepnek, ennek is pogány, a muzulmán kort megelőző eredete van. A napfordulókor egy ősi félisten leszáll a földre, összegyűjti és elviszi az imádságokat Dezaohoz, a mindenhatóhoz. Az ünnep alatt a lányok és asszonyok rituális fürdőket vesznek, míg a férfiak egy kenyeret tartanak az ég felé, vizet locsolva a fejükre. Ezután ők is megmártóznak, de fürdőzés után addig nem ülhetnek székre, amíg naplementekor be nem fröcskölik az arcukat egy kecske még forró vérével. A rituális megtisztulás után lakoma veszi kezdetét, egy helyi speciális étel főszereplésével, melyet a leölt kecskék gyomrából készítenek.

Japán

A japán ünnep i.sz. 400 körül kezdődött, azóta is töretlenül fennmaradt. Minden év december 8-án eleinte a szabók, varrónők tartották, de ma már jellemző és elterjedt az egész országban. Az évközben eltört, elgördült ollókat, tűket nem dobták ki, hanem összegyűjtötték, és ilyenkor a tűk tiszteletére felállított szentélyekbe viszik azokat. Ott speciális imát és köszönetet mondva egy tál tofuba (szójasajt) szúrják a rossz tűket, ollókat, majd papírba csomagolják és a tengerbe dobják a tofucsomagokat. (Belegondolni is rossz, hány állat halálát okozhatták és okozhatják ezek az illatos, ám veszélyes tofucsomagok…)