Természetesen nem, de néha olyan beleéléssel formál meg egy óvodáskorú kislányt, mintha ő maga is az lenne! Oravecz Imre 1977. tavaszán találkozott először Nikivel. Niki egy aprócska, cserfes, kíváncsi kislány, aki mindig a kutyájával maradt, amíg ő elment a dolgára. Cserébe Niki egy dolgot kért: hogy Oravecz Imre találja ki és alkossa meg őt úgy, hogy magára ismerjen.
Ő itt Niki, legalábbis a Magvető Kiadó gondozásában frissen megjelent Máshogy mindenki más c. könyvben, Szalma Edit illusztrációja szerint.
A könyv nem újdonság: Orvaecz Imre nem is annyira gyerekeknek, inkább gyerekekről szóló verseskötete elsőnek 1979-ben jelent meg, de akkor merőben más képi világgal, Szemethy Imre által megálmodva.
Szerintem mindkettőnek megvan a maga bája, bár bevallom, a legfrissebb kiadvány jobban illik a versekhez. Milyen versek is ezek? Nos, Oravecz Imre állta a szavát: megidézte és létrehozta, kitalálta és megformálta Nikit, hol zseniálisan, hol kevésbé. Néhány verse annyira tükrözi a gyerekek gondolkodását, hogy elképesztő! De akadnak köztük olyanok is, amelyek gyengébbek. Persze mindez az én ítéletem róluk felnőttfejjel, egy gyerek lehet egészen máshogy gondolja. Hiszen máshogy mindenki más!
anyu föltesz a biciklire,
apu föltesz a biciklire,
nagymama föltesz a biciklire,
nagypapa föltesz a biciklire,
Imi föltesz a biciklire,
Pisti föltesz a biciklire,
és én mindenkinek külön leesek
Igen, így megy ez :) Ez a kis versike lett az egyik kedvencem, de a legtöbb nagyon jól ragadja meg a gyerekek rácsodálkozását a világra, saját magukra, sőt, az emberi kapcsolatokra is.
most törődök apuval,
most anyu vagyok,
most megőrjítem anyut,
most apu vagyok,
most haragudok nagypapára,
most nagymama vagyok,
most idegesítem nagymamát,
most nagypapa vagyok,
most könnyelműsködök,
most Imi vagyok,
most feleselek,
most Pisti vagyok,
most ugatok,
most Pami vagyok,
most dörmögök,
most Maci vagyok,
most nem törődök apuval,
most Niki vagyok,
most nem őrjítem meg anyut,
most Niki vagyok,
most nem haragudok nagypapára,
most Niki vagyok,
most nem idegesítem nagymamát,
most Niki vagyok,
most nem könnyelműsködök,
most Niki vagyok,
most nem feleselek,
most Niki vagyok,
most nem ugatok,
most Niki vagyok,
most nem dörmögök,
most Niki vagyok
Oravecz Imre
Mindegyik vers kiragad egy-egy kis képet a kisgyerek szűk teréből, változó intenzitással, nagy igazságokkal, gyermeki gondolatokkal. Maga az ötlet nagyon jó, a megvalósítás pedig hol zseniális, hol csak érdekes - de mindezen ítéleteket felnőtt fejek hozták róla, kérdezzük meg óvodáskorú gyermekünket is azért, mi a véleményük :) A legmegragadóbb vers az, amelyik a kötet címét is adta: elgondolkodtató, sőt, még tanulságos is ez a kis apróság nem csak a gyerekeknek, de nekünk is. Bevallom, ez a vers volt az, ami miatt én kértem ezt a könyvet. Ehhez képest a többi vers egy picikét csalódás sajnos, bár ahogy írtam is, lett még köztük kedvencem is, meg elgondolkodtató is :)
anyu máshogy Erzsi,
apu máshogy Pista,
nagymama máshogy Bözsi,
nagypapa máshogy Imre,
óvó néni máshogy Icu,
szomszéd néni máshogy Anikó,
doktor bácsi máshogy Viki,
postás bácsi máshogy Laci,
boltos néni máshogy Marika,
trafikos bácsi máshogy Gyuszi,
máshogy mindenki más
A kiadvány kedves, színes rajzokkal van illusztrálva, a versikéken pedig el lehet mélázni: tényleg ezt látja egy gyerek a világban? Mi is ezt láttuk? Oravecz Imre jó érzékkel nyúlt a témához!
A kötet a Magvető Kiadó jóvoltából került hozzánk, recenziós céllal, amit ezúton is köszönünk!
Kattints a borítóra, ha érdekel :)
Ha tetszett, kövess minket Facebookon is!
