A szex, a testiség az egyik legnagyobb tabu, amit az ember saját magának kitalált. Pedig a legősibb mesterség ugye pont ehhez köthető. Miért tartották bűnnek a testiséget, miért azonosították szinte minden kultúrában ördögi mesterkedésnek, boszorkányok csábításának, ha valaki élt a testével, és élvezte is a „szaporodást”? Miért lehet az, hogy a filmekben egy kibelezést simán megmutatnak, de a mellbimbót kicsillagozzák? Milyen traumák és elfojtások származnak a szexualitásból, gyermekkori elfajzásokból, Freudtól egészen a pornóig? Ezekre keressük a választ ebben a sorozatban.
Az őskor és a szex
Ugye előttünk van a bunkóval fejbevert nőt a hajánál fogva barlangjába húzó ősember képe? Nagyjából ennyire tartjuk primitív őseink szexuális kultúráját. Pedig ma már elfogadott tény, hogy sok állat, pl. a majmok igenis „csinálják” pusztán azért, mert jólesik nekik. Az önkielégítést végző majom látványa szinte megszokott, ha ellátogatunk a majomházhoz. Tehát miért ne lett volna ez másképp őseinkkel is, miért ne élvezhették volna a fajfenntartást? Ulm városánál egy 28000 éves kőtárgyra bukkantak, amiről a tudósok piszkos fantáziája rögtön a műpéniszre asszociált. Persze hozzátették, hogy valószínűleg tűzgyújtásra is használták, de nem ez volt a fő „felhasználása”.
Már a fellációról is vannak leletek ebből a korból, az egyik legelső egy kőből faragott nőalak, aki egy péniszt vesz a szájába.
Egyébként, ha szeretnénk kicsit élesebb képet kapni a prehisztorikus kor szexualitásáról, elég ha megnézünk pár dél-amerikai, esetleg afrikai törzset. A gruppenszex, a komoly szado-mazo játékok mind részét képezik a hétköznapjaiknak. Persze ez szorosan beépült a hiedelemvilágukba, és sokszor rituális okokat is találunk mögöttük, mintsem a puszta élvezetet. A szex valamiféle hatalomgyakorlási eszköz is volt, a nő „meghágása” egyfajta erőt képviselt. Pontosan ezek váltották ki a nyugati világ számára elborzasztó szokásokat, mint például a csiklólevágás, vagy a szeméremajkak lemetszése. Az okok pedig logikusak, ha ősemberek, esetleg afrikai törzsek tagjai vagyunk. Egy hímnek a legrosszabb dolog más „fattyát” felnevelni, hisz az ösztöne azt súgja, hogy a saját génjeit kell átadni, nem pedig másét pátyolgatni. Ezért tépi szét az oroszlán is más kölykeit, ami szintén sokkoló jelenet, ha épp látunk egy ilyet a tévében. A primitív népeknél sincs ez másképp, ők azonban a profilaktikus megoldások hívei, így a sokszor tulajdonnak számító nőnek elveszik a kedvét attól, hogy mással is párosodjon, lévén pokoli kín számára a szex. Az ősember a mennyiségre ment rá, nem a minőségre. Minden férfi minden nővel, ebből már csak összejött pár utód, akikkel pótolhatták a nem túl hosszú életű eleinket. Azonban a természetben vannak dolgok, melyek végzése közben a legkiszolgáltatottabb és legvédtelenebb az egyed. Ilyen például a patakból való ivás, a kis és nagy dolgok elvégzése, és maga a szaporodási aktus is. Nem csoda, hogy ezeken gyorsan túl akarnak lenni az élőlények. Ezért a túl hosszú aktus, ami manapság elvárt követelmény, igazából ellentétes a természetes viselkedéssel. Ez tehát az őskori népeknél sem volt divat, valószínűleg gyorsan túlestek rajta és mentek tovább.
Ez a „tömeggyártás” persze nem zárta ki, hogy azért élvezzék is a dolgot, és azt sem, hogy esetleg pusztán csak emiatt nyúltak egymásoz, vagy önmagukhoz.
De az élvezetek és a szex valódi kultúrája az első komolyabb civilizációk létrejöttével, és a monogámia kialakulásával teremtődött meg.
Az ókor
Az egyik legrégebbi civilizáció az egyiptomi, ezért nem meglepő, ha innen maradt fent a legkevesebb képi utalás a kor emberének szexuális szokásairól. Azonban az isteneket elég sűrűn ábrázolták aktus közben, néha elég meglepő pozíciókban is. Ott van pl. Min, a termékenységisten, akit ennek megfelelően mindig álló pénisszel ábrázolták. De Nut és Hathor is sokat közösült férfi istenségekkel.
A felláció itt is felbukkan, mégpedig egy férfi istennél, Gebnél, aki egyedül képes elérni ezt a fajta örömöt. Persze nem csak az egyiptomiaknál találni a fellációra utaló dolgokat. Az ókori főníciai nők például azért kenték ki előtte piros festékkel az ajkukat, hogy ezáltal az jobban hasonlítson a női nemi szervre. Ez volt a mai rúzs őse.
Az embert akkoriban nagyon kevés rajzon ábrázolták nemi aktus közben. Persze felbukkantak bizonyos leletek, melyek mutatnak ilyesmit, de ezek hitelessége még vitatott a tudósok között. Ha azonban jól dokumentált perverziókra, aberrációkra, és sokrétű szexuális örömökre vagyunk kíváncsiak, akkor az ókori Görögország és Róma a tökéletes választás.
A kultúra, a tudományok, a műveltség fejlődése kihatott a szexuális kultúrára is. A görögök előszeretettel hódoltak Erósz istennek, akinek a nevéből származik maga az erotika szó is. Ez azt jelentette, hogy Erósz isten szobra előtt különféle pózokban közösültek egymással. Minél többen vettek részt benne, és minél több jelenlévővel, minél változatosabb módokon közösültek, az isten annál elégedettebb volt. Köztudott, hogy a kor nagy filozófusai, hadvezérei, tudósai sem voltak épp prűdnek nevezhetők. Gyakori volt köztük a pedofília, zoofília, sőt a nekrofília sem volt annyira elutasított, nem beszélve a homoszexualitásról, ami hétköznapinak számított.
Platón szerint az a sereg a legerősebb, akinek a katonái egymás szeretői is egyben. Néhány tudós és nyelvész pedig szoros kapcsolatot lát a Phalanx és a fallosz szó között.
Azonban ez a szabadosság annyira elharapódzott, hogy már bizonyos görögök is úgy érezték, hogy szokásaik erkölcsi romlásba taszíthatják a kultúrájukat. Szolón törvényei nyíltan nekimentek a homoszexualitásnak és a házasságtörésnek, pl. kizárta őket abból, hogy hírnökök lehessenek, vagy ügyvédként dolgozzanak, vagy szent helyekre lépjenek. Sem előtte, sem utána nem voltak ilyen szigorú szabályok a homoszexuálisokkal szemben.
Persze isteneik felé elnézőbbek voltak, ők csalhatták, erőszakolhatták egymást és a halandókat. Zeuszról sok ismert történet volt, hogy hol bika képében, hol lepergő esőként csábította el a halandó nőket. A szatírokat ágaskodó hímvesszővel ábrázolták, miközben kergették a nimfákat, a színdarabokban pedig hatalmas, aránytalan bőrfalloszokat kötöztek magukra, hogy minél erőteljesebben éreztessék a szexualitás erejét. Vázákon, szobrokon tobzódtak az erotikus jelenetek, még mai szemmel is néha zavarba ejtő jeleneteket ábrázoltak. Eme szokások, mint szinte minden, egy az egyben átkerültek Rómába, akik ha lehetett, még egy lapáttal rá is tettek erre.
A római erkölcsök
A szabad római polgárnak sok minden megadatott, már ami a szexualitást illeti. Ha épp megunta a törvényes feleségét, bátran mehetett prostituáltakhoz, vagy ha volt szolgálója, rabszolgája azokat is elkaphatta büntetlenül. Ha pedig arra volt gusztusa, akkor a pederasztiának is hódolhatott, tehát fiatal, kamasz fiúkkal is szexelhetett. Ezeket a jog és az erkölcs is szavatolta a polgárnak, sőt néha maga a feleség is bátorította urát, hogy nyugodtan keressen máshol is örömöket. Azonban két szabad férfi szerelmét elutasította. Tilos volt a közvetlen rokonokkal folytatott aktus is, a vérfertőzést istenkáromlásnak tekintették. De még mielőtt azt hinnénk, hogy micsoda morális gátak voltak a rómaiakban, térjünk be egy szokásos orgiára valamelyik fürdőbe, vagy egy előkelő villába.
A lucullusi lakomák mindennaposak voltak az előkelő polgárok köreiben. Ez abból állt, hogy addig ettek, amíg csak bírtak, aztán jött a darutoll, kihányták amit eddig ettek, aztán újrakezdték. A borfogyasztás is kiemelkedő volt, így hamarosan a nemes polgárok részegen tántorogva egymásnak estek. A lakomák rendre hatalmas orgiákba torkolltak, ahol aztán az amúgy sem sok gátlásukat is levetkőzött rómaiak azzal koitáltak, aki az útjukba került. Itt nem voltak tabuk, mindenki mindenkivel, hatalmas gruppenszex, egymás hegyén-hátán fetrengő, izzadt testek. Ezek az orgiák azért nem képviselték a megszokott normákat, tehát nem nagyon dicsekedtek azzal, hogy részt vettek ilyeneken, de azért aki kimaradt egy ilyenből, úgy érezte, valami fontosról maradt le.
A császárok és szenátustagok sem voltak kivételek, az erkölcsök hanyatlását pedig sok író és gondolkodó kiáltotta ki és vetette a vezető réteg szemére. A császárokat jobban lekötötték a következő orgiák megszervezései, mintsem az államügyek vezetése, a seregek élén tehetségtelen rokonok álltak, a hivatalokat is sokszor az „orgiacimborák” töltötték be. De hamarosan meglett az eredménye ennek a dekadenciának, noha elsősorban nem emiatt, de a Római Birodalom összedőlt, és a keletről érkező barbárok vették át a hatalmat. Ilyen barbár volt Odoaker (Flavius Odoaker), aki Romulus Augustus császárt taszította le a trónról. A császárról fennmaradt emlékek szerint fiatal kora miatt alkalmatlan volt az uralkodásra, és jobban érezte magát fiatal fiúk társaságban, akikkel pajkos és pajzán játékokat játszott. Egy nagydarab, szőrös barbárnak, mint Odoaker, nem volt túl nehéz letaszítania a trónról egy ilyen uralkodót.
A Római Birodalom bukása után uralkodó vallás lett Európában a kereszténység, ezzel jött a vallásos prüdéria, ami persze megszülte a saját perverzióit, és ki nem élt vágyakból fakadó erkölcstelenségét. A következő részben a középkor szexualitását vesézzük ki, és összehasonlítjuk a távoli kelettel is, ahol igencsak magas szintű volt az testiség kultúrája.
Kövess minket Facebookon!
