Amikor rád vetül a holló árnyéka...

2017. február 07. 00:06 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Anthony Ryan: Hollóárnyék-trilógia

Egy kortárs fantasy, ami egy merőben új világot épít fel, szakítva a fantasyk hagyományos, Tolkien által megteremtett vonalával. Nem egyedi a próbálkozás, de túlzás nélkül merem állítani, hogy a legjobban sikerült! Ismerkedjetek meg az egyik kedvenc trilógiámmal!

Mindhárom könyvön átvezet egy szál, amit egy alpiri történész szemszögéből olvashatunk minden főbb rész elején. Már az első pillanatban gyakorlatilag úgy tűnt, hogy el is meséli az egészet, hiszen a felnőtt, sok csatát látott Vaelin Al Sornát faggatja, Reménységünk Gyilkosát. Miközben Vaelin a másik szálon még csak egy fiatal fiú, akit az apja a Hatodik Rend gondjaira bíz, hogy képezzék ki harcosnak. A vér éneke c. könyv első fele jórészt erről szól, megismerjük Vaelint, a képességeit, a barátait. Ryan igen feszített tempót diktál, sok év történését beszéli el néhány oldalban, de mégis megfelelően kifejtve, így senki nem vádolhatja sem időhúzással, sem felesleges szóáradattal. Sőt, éppenséggel én úgy éreztem, hogy lett volna még azokban az években némi elmesélnivaló. Miután harcossá válik, igen hamar belecsöppenünk a nagypolitikába, megismerjük a királyi családot, a világot, a rendeket, a köztük húzódó feszültségeket. Bonyodalom bonyodalom hátán, háború készülődik, amit aztán meg is vívnak, és hőseink hősiesen elbuknak.
Két igen nagy erénye volt a trilógia első kötetének az én szememben: nagyon jól bemutatta az egyedi világát, a népek eltérő kultúráját, vallását, mi több, igen különös vallásokat és világképeket alkotott meg, hitelesen ábrázolva az ezek miatti problémákat nép és nép, ember és ember között. A másik nagy erénye a jó történetvezetés és a kidolgozott karakterek. Élőnek és különbözőnek éreztem az embereket, egyetlen mondatukból, a gondolataik különbözőségéből már tudtam, hogy melyik főbb szereplővel van dolgom, és ez egy olyan erény, amivel a nagy sikernek örvendő A lány a vonaton pl. nem rendelkezik: ott egysíkúak, sőt mi több, számomra tökéletesen egyformák a karakterek.

Kattints a borítóra, ha érdekel a könyv!

Egyetlen hibája azért akadt: egy évet kellett várni a folytatásra! De ha te még nem ismered, szerencséd van: 2016-ban a Fumax Kiadó is megjelentette hazánkban a sorozat utolsó, harmadik kötetét!

A második rész még vastagabb is lett, mint az első, de erre is igaz a feszes tempó, és a világ kidolgozottsága tökéletesen indokolja, sőt: megköveteli ezeket a méreteket. Vaelin visszatér a királyságba, ahol közelebbről is megismerkedünk a húgával, majd elvállalja, hogy az Északi Végek várura lesz. Megismerünk új szereplőket is, nagyon eltérő háttérből érkező ifjú titánokat, akik mindannyian végigküzdik a maguk harcát. Persze a szálak idővel összeérnek. A voláriak úgy néz ki, leigázzák a királyságot, és rabszolgasorba hajtják a népet, ezalatt a hitét vesztett Vaelin szövetségeseket keres. Újabb területeket, újabb kidolgozott kultúrákat ismerünk meg, de mégis az egész már teljesen más, mint A vér éneke volt. Itt minden megkérdőjeleződik, amit ott biztosra vettünk, és egy új arcát ismerjük meg ennek a véres világnak, ahol minden szereplő a szó legszorosabb értelmében harcol. De mégsem fekszi meg a gyomrunkat ez a sok harc, Ryan mesterien egyensúlyoz az események láncolata, az érzékek, érzések, a humor birodalmában, miközben ontják ki a beleket és vetik rabszolgasorba a lakosságot. Sokak szerint gyengébb lett ez a kötet, mint az első. Az tény, hogy nagyon nehéz, ha nem lehetetlen lett volna olyan jó könyvet írni folytatásként, mint A vér éneke, de Ryan meg sem próbálkozott vele. Egy merőben más könyvet írt, ami nálam nagyon működött, talán meg merném kockáztatni, hogy még jobban is, mint az első.

Kattints a borítóra, ha érdekel a könyv!

A tűzkirálynőre, a Hollóárnyék-trilógia zárókötetére a második után megint egy évet kellett várni, de megérte. Némiképp szakít a hagyományokkal: már a második kötet végén győz a "jó", de így miről lesz szó a harmadikban? Nos, a királynő (aki egy nagyon kedvelt, erős, okos karakter) a gyökerénél akarja kezelni a problémát: le kell igázni a birodalmat, megelőzve ezzel minden későbbi konfliktust. Még mélyebben megismerjük ezt a világot, a benne élők kultúráját, sőt, végre valódi, hamisítatlan fantasy-elem is előkerül: hosszú, feleslegesnek gondolt utazás! Méghozzá a kegyetlen jégmezőkön át. Egy új színt hoz ez a világba, és nem árt meg neki. Persze a végére kiderül, hogy nem annyira felesleges az az utazás... Ez a könyv sem szól másról, mint csatározásról, de most már minden válfaja felvonul a hadakozásnak. Hogy mi lesz az egésznek a vége? Ha elolvasod, megtudod!

Kattints a borítóra, ha érdekel a könyv!

Mindhárom kötettel embert lehet ölni, ami a méretét illeti, de nálam ez a könyv. Mondhatnám, hogy számomra a méret (is) a lényeg, a hossz és a vastagság is mérvadó. De persze nem mondok ilyen kettős jelentésű dolgot... Mindenesetre ez a trilógia nem csak hosszú, nem csak vastag, de még jó is! Ryan nem fecsérli az időt, a tempó végig feszes, de mégis részletekig megismerjük a világát, a karakterei egyediek, rendesen kidolgozottak, de fejlődésre bőven képesek, maga az egész világ, amit megalkotott, részletes és logikusan felépített, de eközben jól bánik az olyan fontos dolgokkal, mint a karakterek közti kapcsolatok árnyalása, a képességek bemutatása, egy kis érzelem és egy kis humor, a harcok leírása pedig rendkívül élvezetes és "látványos". Sokak számára a harmadik kötet egy mélyrepülés, főleg az elsőhöz képest, nekem viszont nagyon tetszett az is, számomra csak egyre jobb és jobb lett ez a trilógia, ahogy haladtunk előre. Mára a kedvenceim között tudom, és úgy vettem fel Anthony Ryan egy merőben más sorozatának első részét a kedvenclistámra, hogy még el sem kezdtem olvasni. (Most már kiolvastam, és igen, az is kedvenc lett! Várható majd egy ajánló róla :)) Mindhárom könyv magyar kiadása valódi Fumax munka: igényes, gyönyörű és tartós darabok, és emellett még jó is! Számomra a kiadó neve már-már garancia a minőségre és a jó történetekre.

Kövess minket Facebookon is!

Ha tetszett, amit az imént olvastál, ez is érdekelni fog! Kattints a képre!

covers_329791.jpg

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3312156999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spinneli 2017.02.08. 16:05:02

Most fejeztem be a Tűzkirálynőt, az utolsó kötetben nekem néha kicsit öncélú volt az erőszak mennyisége, ettől eltekintve szerintem emstermű mindhárom kötet, a kedvenc fantasym.

Arthur Arthurus 2017.02.08. 16:18:56

@spinneli: Igen, ott egy kicsit elszabadultak az indulatok minden részen, de még fogyasztható volt :) Nagyon tetszett, ahogy összeállt egésszé a világ, de még azért maradt benne annyi, hogy egy pár jól sikerült novella szülessen pl. Bár nem tudom, Ryan mennyire tudna novellát írni :)