Mindenkinek ismerősek a "hagyományos" fantasy-k: középkori harci stílus, lovagok és királyok, arisztokrácia és aljanép, mágia és különleges lények. Ebben a világban semmi keresnivalója a lőpornak. Vagy mégis? Brian McClellan bebizonyítja, hogy mennyire rosszul gondolták a hagyományos fantasy rajongói!
Persze voltak már próbálkozások, összemosni a napóleoni háborúk harci világát a mágikus fantasy-val, de állítom, egyik sem sikerült olyan jól, mint az elsőkönyves McClellan Vérrel írt ígéretek című kötete.
"A királyok kora lejárt - és én fojtottam vérbe."
A történet Adro fővárosában, Adopestben kezdődik, rögtön egy katonai puccsal: a sereg fővezére, Tamás tábornagy maréknyi lőpormágusával épp kiirtja a király leghatalmasabb embereit, a mágusokat, elindítva ezzel egy forradalmat, melynek végén a nép színe előtt végzik ki a királyi családot. Ismerős történet? Igen, valami hasonló történt a francia forradalom idején is, és a történet világa leginkább azt a kort, illetve a napóleoni háborúk világát idézi. Sokan össze is mossák a forradalmat Tamás tábornagy történetével. Nyilván az író innen vehette az ötletet, inspirációt, főként, hogy meg is köszöni egy tanárának, hogy megszerettette vele a történelmet: a történelemben megtalálható a legelképzelhetetlenebb ötlet gyökere is. De szerintem kár összemosni Tamás puccsát és a köré szervezett forradalmat a francia forradalommal, mert a kettőnek egész más volt az oka, a célja, és a következménye is.
A szerző, Brian McClellan
Mi is ez az egész? Mágia és lőpormágia? Élő istenek és velük kötött alkuk? Ősi jóslatok és hatalomvágy? Igen, ezek mind megtalálhatóak ebben a történetben!
Egyik főszereplőnk a korábban már említett Tamás tábornagy, a lőpormágusok vezetője, Adro katonai vezetője. Egy megfáradt, hatalmat is akaró, de a népével tényleg törődő stratéga, egy harcedzett, hatvanas éveiben járó katona, aki megelégelte a királyi család és a mágusok uralkodását, intrikáit, nemtörődömségüket. Másik főszereplőnk Tamás fia, Kétlövetű Tániel, egy legendásan ügyes lőpormágus és háborús hős, akit egy régi háborúból "rajta maradt" néma barbár varázslólány, Ka-Poel követ mindenhová. Harmadik főbb szereplőnk pedig egy korosodó felügyelő, Adamat, aki Tamás megbízásából nyomoz a vélt és valós ellenségei után. A történet több szálon zajlik, de a középpontjában leginkább Tamás és Tániel kapcsolata áll, a mára hideg, de egykor szeretetteljes apa-fiú viszony. A bonyodalmat egy ősi jóslat okozza, miszerint minden királyi mágust, minden Kiváltságost köt egy feloldhatatlan szerződés, amit az istenekkel kötöttek a királyok: a Kiváltságos köteles bosszút állni a király gyilkosán. Itt kerül képbe Borbador Kiváltságos, vagyis Bo, egy fiatal egykori Kiváltságos, akit - mivel összefeküdt néhány pártfogolttal, akivel nem kellett volna - Hegykorona erődjébe helyeznek át, ami elválasztja az ellenséges Kez birodalmat és Adrot. Így túléli a mészárlást, ám Tamást nem hagyja nyugodni a haldokló mágus által elmotyogott jóslat, és máris kész az első konfliktus: legjobb katonája a fia, Tániel, akinek gyerekkori barátja Bo. Mégis megparancsolja neki, hogy végezzen a Kiváltságossal. Eközben az öreg lőpormágusnak harcolnia kell a kis körével, az Egyházzal, a zsoldossereggel, az alvilági vezetőkkel, ígérgetni és zsarolni, hogy a kényes egyensúly fennmaradjon, miközben támad a Kez.
Mi is az a lőpormágia?
Kevés ember születik lőpormágusnak, és erre születni kell, akárcsak varázslónak. A lőpormágus kapcsolatban áll a lőporral, irányítani tudja, érzi azt - mindegyik más-más szinten. Fel kell szippantani egy kevés lőport, és így megnyílik a világ, elmúlik a fájdalom, az érzékek felerősödnek, és a tudatunkkal irányítani tudjuk a kilőtt puskagolyót. Kétlövetű Tániel onnan kapta a nevét, hogy ő képes egyszerre két különböző irányba, különböző célok felé haladó golyót is irányítani az elméjével. Persze megvan a veszélye: rá lehet szokni a lőporra, a túlzott használata lőporvakságot okoz
De mi történt a Délorom hegyen? Borbadorral végez vajon Tániel? Miért omlott le a hegy fele? És igazak a pletykák, miszerint visszatért Kresimír, a legkegyetlenebb főisten? Ugyan már, egy felvilágosult, tanult ember nem hisz istenekben! Pedig... talán jobban tenné.
A könyv egyébként gyönyörű - a borítója és a kötése, kivitelezése egyaránt. Vannak benne térképek is, igaz nem sok, de akad, igazi Fumax munka! Sajnos a javítás már kevésbé jó: zavaróan sok a könyvben az elgépelés, főleg az első felében. Volt, hogy konkrétan elbizonytalanodtam, mi is egy szereplő neve, mert egy oldalon belül háromféle módon volt leírva. De ez simán megbocsátható hiba, ha az egészet tekintjük. McClellan pedig mesterien szövi a szálakat, és nagyon jó a leírása is: tisztán látom magam előtt a helyszíneket, a szereplőket, úgy az elmémbe égtek a képek bizonyos jelenetekről, mintha filmet láttam volna belőle. Épp ezért félnék tőle, ha terveznék megfilmesíteni esetleg - tuti egészen másképp képzelem, mint a készítők tennék :)
Őszintén szólva sokáig ódzkodtam ettől a történettől, azért, mert nagyon sok a piacon a rossz fantasy, és hogy a fantasy világát lőporral keverjük? Nem nagyon tudtam elképzelni. Végül egyetlen dolog győzött meg: maga a Fumax. Az évek során annyi jó könyvet sikerült olvasnom tőlük, és nem csalódtam egyben sem, hogy számomra már garancia lett a kiadó maga. És nem bántam meg, annyira nem, hogy a műfajban új kedvencet avathattam ezzel a sorozattal, amivel a - szintén Fumaxos - Hollóárnyék-trilógia és a Riyria krónikák vetekednek egyedül.
Nem ajánlom olvasásra, ha nincs meg a teljes trilógia. Tényleg. Ha viszont megvan, ne habozzatok, letehetetlen! Kitűnő karácsonyi ajándék is lehet belőle, a borítóra kattintva elérhetitek!
