Bajban vagy?
Mesélj!
A mesékben rejlő ősi tudásanyag
mindenki számára hozzáférhető -
már, ha képes vagy megérteni, kikódolni őket,
és megfelelő krízis esetén
megfelelő mesét alkalmazni.
Pofonegyszerű.
Vagy nem?
Ha azt mondom, hogy néztem, mint Rozi a moziban, amikor Boldizsár Ildikó Életválságok meséi című kötetet a kezembe vettem, akkor nem járok messze az igazságtól. Kicsit utána vakartam a témának, mert mégis, csak nem ártana képben lenni műfajilag, és döbbenettel kóstolgattam a szót: meseterápia.
Khm... kezdjük elölről... meseterápia? Nofene. Akkreditált képzés keretében akár el is sajátítható? Hűha. Mit tud ez a terápia vajon, gyújtottam be a képzeletbeli rakétákat a Google nevű barátom keresőmotorjában. Hát íme, dióhéjban a találatokból kiszűrt tények halmaza: a meseterápia
- a mese gyógyító erejét használja fel arra, miért került bajba az ember, és hogyan lehet (érdemes) belőle 
kikecmeregni,
- személyes élmények mitikus feldolgozása,
- terápiás módszer születéstől a halálig.
Születéstől a halálig.
Finoman felvontam a szemöldököm, miközben megbillentettem a fejem: ez már azért valami. Kicsit kutattam az író, Boldizsár Ildikó után is. Mint kiderült, nem ez az első könyve a témában. Írt már általánosságban a meseterápiáról, de a férfiakról, a nőkről, az apákról, az anyákról, az életről, halálról, újjászületésről, testvérekről, úton lévőkről, boldog öregekről (ez kell nekem), az élet a gyakorlatban-ról, és az élet csodáiról. Nahát, nahát, egészen szép kis minikönyvtár jön ebből össze. Miután egyetlen könyvét sem olvastam még, ezért a moly.hu adatbázisához fordultam: mit mondanak a könyvekről azok az emberek, akik már láttak olyan embert, aki olvasta is ezeket a műveket? Nem megsértődni, kedves Boldizsár Ildikó, csak viccelek!
Nos, az olvasók szuperlatívuszokban lelkendeznek a könyvről, mit könyvről, könyvekről! Ezek után csak muszáj belelapoznom ebbe a kötetbe, nem?
Jelentem, megtörtént.
Nagyszerű munka, mondhatnám, alapmű. A meséken keresztül tanít, bontja ki az egyszerűből a rettenetesen bonyolult mondanivalót - amely csak addig bonyolult, amíg az AHA érzés el nem fogja az alanyt, vagy át nem fordít egy kapcsolót az agyában, hogy hülye vagyok én tűrni méltánytalanságokat? Muszáj nekem áldozatot hoznom mindig, minden helyzetben? Miért is cipelek koloncokat, fáradozva, botladozva, életerőm utolsó tartalékaival, ahelyett, hogy leoldanám magamról a vérszívókat? Biztos, hogy egy adott jövőbeni történést csak negatív előjellel lehet előre vetíteni? Vajon megfelelő információkkal rendelkezem saját szerepemről egy adott élethelyzetben, vagy tévedek, túlértékelek, elnézek valamit ezzel kapcsolatban? Valóban az fedi a boldogan élnek, amíg meg nem halnak mátrixát, hogy soha semmi problémájuk sincs, vagy van ugyan, de együtt keresik rájuk a megoldásokat? Ha keresek valamit, jó helyen keresem, jó kérdéseket teszek fel a megfelelő helyen, megfelelő időben és a megfelelő személyeknek? Milyen áron kötöm meg saját alkuimat?
Sorolhatnám napestig a könyv meséi alapján feltehető kérdéseket, de nincs értelme.
Ezt a könyvet el kell olvasni ahhoz, hogy mankót kapj életválságaidhoz, vagy tudd, hogy krízishelyzetben akár meseterápiával is kezdhetnél.
A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.
A szerző fotója Kállai Márton munkája.
Főkép: Pixabay
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
"Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk - s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt, össze is keverjük őket...
Ilyenkor átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. Szabadságunkban áll dönteni arról, hogy melyik történetet akarjuk mintaként, követendő példaként magunk elé állítani. Mint ahogy arról is szabadon dönthetünk, hogy milyen legyen a mi történetünk: reprodukáljunk és kövessünk egy már meglévőt vagy létrehozzunk egy sajátot?
Mindkettőben sok lehetőség rejlik.
A meseterápiában úgy segítjük ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt, mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe zárt üzeneteket. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki a >>személyes meséjével<< találkozhasson, s ennek a segítségével bontsa ki az életútjában rejlő lehetőségeket. A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához."
Boldizsár Ildikó
Ha tetszett, amit az imént olvastál, ez is érdekelni fog! Kattints a képre!
