Történelmünk telítve van csatákkal, háborúkkal, ütközetekkel. Világbéke? Amíg az ember "uralkodik", sosem lesz. A harcok időről időre változtak, ahogy nőtt a technológiai fejlettség, de egy dolog nem sokat változott benne: az ember.

William Holmes Sullivan: Battle of Waterloo

Sir John Keegan ismert és elismert brit hadtörténész, 1934-ben született, egy gyerekkori betegsége miatt nem lehetett katona. Érdeklődése ekkor a történelem, főként a hadtörténet felé fordult, 1960-tól 26 éven át a Sandhurst Királyi Katonai Akadémián tanított hadtörténelmet, majd a Daily Telegraph katonai szakértője, a védelmi rovat vezetője lett. Több sikeres hadtörténeti könyvet is írt, a stílusa gördülékeny, szerethető, közel visz a háború és öldöklés borzalmaihoz, de mégis képes egyszerre objektíven bemutatni. Olyan valós hadtörténeti leírásokat volt képes létrehozni, amilyeneket csak a legjobb írók tudnak. Sosem hittem volna, hogy hadtörténeti leírás, elemzés lehet olyan izgalmas, érdekes és jó, mint amilyeneket Keegan írt. Nem is szerettem a hadtörténelmet sosem, bár a történelem mindig is egyik kedvencem volt. Ám - Az elit alakulat c. könyv hatására, ami telis tele volt idézettel Keegantől A csata arca c. könyvéből elsősorban - tettem vele egy próbát. Mára a kedvenc íróim között tudhatom őt, igencsak színesítve a kedvenceim listáját, akik között fantasy- és romantikus történetek írói is megfordulnak tudósok, történészek és utazók mellett: immár hadtörténész is a top10-ben szerepel.

Keegan nem kisebb dologra vállalkozik A csata arca c. művében, mint hogy bemutassa, milyen is a csata valódi arca a résztvevők számára, milyen fizikai és legfőképpen lelki megterheléseket kellett elviselniük – és okozniuk. Pontosabban azt mutatja be, milyen volt a csata. A mű elején és végén átfogó módon ír a háborúkról és emberekről, közelebbi módon pedig három, időben és technikailag igencsak eltérő, de földrajzilag és a résztvevőket tekintve nagyon hasonló körülmények között vívott nagy jelentőségű csatát elemez ki részletesen: az agincourt-i (vagy azincourt-i), a waterloo-i és a somme-i csatát. Érdekes megfigyelni azt, hogy a csaták alatt mennyire megváltoztak bizonyos nézetek, akár a hadvezetést, akár a közkatonát tekintjük – ugyanakkor mennyire hasonló maradt az emberek pszichikai reakciója a különféle behatásokra.

A somme-i csata egy túlélője egy sebesülttel a vállán

Fontos könyv ez, és nem csak a hadtörténet iránt érdeklődők számára. A három fontos csata – és a továbbiakban tartózkodni fogok az ütközet szó, mint a csata szinonimájaként való alkalmazásától, hiszen a waterloo-t túlélő katonák egyik legfontosabb belső vívódása volt a csata utáni bénultság közben és után, hogy országuk, népük, királyuk és az utókor miként minősíti a küzdelmet: csak ütközet lesz, vagy csatává válik? – szóval a három fontos csata kielemzése a változó eszközök használata mellett az alapvető emberi viselkedést hívatott bemutatni, ennél fogva szerintem a könyv legfontosabb momentumai az utolsó lapokon, A csata jövője című fejezetnél kerülnek elő. Érdekes és értékes következtetéseket vont le Keegan, látva az akkori (1970-es évekbeli) katonai és állami fejlődést, helyzetet. De nem lenne akkora súlya az efféle „jósolgatásnak”, ha nem előzné meg korábbi csaták pontos, és emberi szempontból részletes, de nem személyes hangvételű kielemzése.
Ezért is szerettem mindig is a történelmet: úgy gondolom, hogy a múltunk megismerése nagyban megkönnyíti azt, hogy lássuk, mi vár ránk a jövőben. Hiszen a történelem nem más, mint okok és okozatok szinte követhetetlen hálója, ezért is fájó pont számomra a mai magyar történelemoktatás: nagyon felületes és nagyon nem a lényegre koncentrál. A diáknak nem azt kéne betéve tudni, hogy milyen esemény napra pontosan mikor volt, és melyik idegen szó mit jelent, hanem meg kéne ismertetni – amennyire lehetséges – a történelmet alakító tényezők kialakulásának okait. Nehéz, emberfeletti, és csaknem lehetetlen vállalkozás ez, ami összefügg a tudománytól kezdve az irodalmon át a pszichológiáig mindennel, hiszen mindezen történések és események mögött ugyanaz a sokszor tudattalan alakító tényező áll: az ember.

Kattints a borítóra, ha érdekel a könyv!

Kövess minket Facebookon!

Ha nyomon követnéd az elit alakulat útját is, itt megteheted!