Rejtély a világ pöcegödrében

2017. március 10. 07:46 - Carbonari

Könyvajánló - Robert Jackson Bennett: Pengék városa

penge2.jpg
Felfedeznek egy korszakalkotó nyersanyagot,
amelynek egyszerűen nincs működési elve.
Nincs, és kész.
Sőt, a tudós is felszívódik, aki eddig vizsgálta:
több, mint gyanús.
Megint egy isten(nő) pajzánkodik titokban, és tör borsot
hőseink orra alá?
Mulagesh Turjin tábornokasszony megindul a rejtélyt
felfedni a világ pöcegödrében

található Vúrtyasztánba.
Közben folyamatosan köpköd, átkozódik,
nekünk pedig állandóan röhögésre nyílik a szánk,
mert egyszerűen ellenállhatatlan ez a kemény katonalány.
A Lépcsők városa folytatódik!

Mulagesh Turjin a Jáde-szalag, a Kadzs Rendjének igazgyöngye, a Kodúr-csillag és a Zöld becsület érdemérem tulajdonosa. Szóval tökös katonacsaj, jelenleg kényszerpihenőn.penge3.png
Igen, elvileg ő maga rendelte el saját magának.
Emlékszel? Ő a bulikovi győzelem nagy szájú, istenkáromló ezredese.
Tábornok lett belőle, kitűnő zsolddal. De most az a veszély fenyegeti, hogy a tábornoki rendfokozatnak és a vele járó jólétnek lőttek, hacsak...
...hacsak egy titkos megbízatást nem teljesít Vúrtyasztánban.
...Vúrtyasztánban, hökken meg Mulagesh.
Miért pont Vúrtyasztánban?
És miért pont annak a katonai felettesnek égisze alatt, akivel kapcsolatban Turjinnak egyáltalán nincsenek jó tapasztalatai, sőt. Nagyon sőt!
Miközben sűrű köpködéssel tarkított szitkokkal magyarázatra vár, Ashara Komajd igyekszik meggyőzni őt, hogy újra magára öltse a mundért egy utolsó bevetés erejéig.

"Mulagesh ezek után néhány keresetlen szót intéz a szelencéhez. Javarészt azokat a dolgokat sorolja fel, amiket Sharával fog művelni, amikor visszatér Ghaladeshbe, már ha egyáltalán visszatér oda valaha, mert hát, ugyebár, egy a háromhoz az esélye, hogy meggyilkolják, vízbe fullad, vagy elviszi a pestisjárvány a kikúrt Vúrtyasztánban, az univerzum peremének pörsenésében, a világ pöcegödrében.

Ide küldi őt Shara: a földkerekség legrettenetesebb hátországába, a katonai helyőrségre, ahová csak azokat vezénylik, akik rossz emberrel feküdtek le, vagy olyasvalakit öltek meg, akit nem lett volna szabad."


Asharára (Sharára) is emlékszel, ugye? Ő a fő bulikovi győző, a kadzs dédunokája. Kiváló történész és hírszerző, kevés szabadidejében pedig - méltón dédapához - isteneket öl. Jelenleg Szajpúr első embere, elveszve a diplomáciában és az ezzel járó végeérhetetlen papírmunkában. Szent elhatározása, hogy amennyire csak tőle telik, megszünteti a szajpúriak által leigázott Kontinensen történt igazságtalanságokat és egyenrangúakként kezeli a volt ellenfeleket. Nincs könnyű dolga.

Ehhez nagyon jól jön az a titokzatos nyersanyag, amelyet éppen Vúrtyasztánban fedeztek fel, és ha valóban azt tudja, amit tud, akkor forradalmi változást hozhat mind Szajpúr, mind a Kontinens életében. Az anyag ugyanis mindenféle veszteség nélkül képes szállítani az elektromos áramot! Ez nagyon nagy szó! És ha mindez még nem lenne elég, egyéb, ennél sokkal furcsább tulajdonságokkal is rendelkezik. Annak rendje-módja szerint az ismeretlen anyagot kiváló tudósok vetették vizsgálat alá, és... semmit a világon nem tudtak róla empirikusan kimutatni.
Semmit.
Egyszerűen nincs működési elv.
Márpedig Shara Komajd számára az az anyag, amelyet nem lehet megfejteni, egyszerűen nem képezheti a mindennapok hajtóerejét: egy cseppet sem bízik benne. Ráadásul cím és nyom nélkül felszívódott Szumitra Csúdhrij is, aki pár hónapja azt a megbízást kapta, hogy vizsgálja be ezt az anyagot, és tudjon meg minél többet róla. Igen: ő is Vúrtyasztában tűnt el.penge4.jpg

Shara számára a képlet leegyszerűsödött: valamelyik életben lévő isten szórakozhat újra, és készülhet valami nagy dobásra abban a világ peremén lévő pöcegödörben, Vúrtyasztánban.

Mulagesh feladata tehát: kideríteni, "mi az isten folyik" már megint. Mi a helyzet a nyersanyaggal, és hová tűnt a vizsgálatára kirendelt tudós?
Hogy közben képet kapunk Turjin életének olyan eseményeiről, amely a Lépcsők városa című műben csak érintve lett: naná.
Hogy nyomozás közben megint rejtélyeket kell megoldani, meg aztán meg kell menteni a világot: persze.
Hogy megint egy vacak (?) isten(nő) kavar(hat): szinte egyértelmű.
És naná, hogy feltűnik Sigrud is, az óriás (tudod, a dreiling), sőt, ezzel semmit sem mondtam, hogy feltűnik. Az az, csapjak a számra: ma már Je Harkvaldsson kancellár Úr, a dauvkind, talpig díszdreilingben, amit - mellesleg és érintőlegesen - ki nem állhat, plusz a diplomácia minden perce untatja és kizárólag példás önmegtartóztatás árán kínkeservvel éli túl. Élmény (lenne) számára, ha - ahogy a régi szép időkben! - pofán csaphat(na) végre valakit... ki gondolta volna, hogy vissza lehet sírni az állandó életveszélyt is?
És közben állandóan kacarászni kell, mert ez a Mulagesh, ahogy mondtam már, egy mosdatlanszájú, belevaló, tökös katonacsaj, aki ennek megfelelő vehemenciával reagálja le a bekövetkező eseményeket.

.. hát.. ennyi.
Ennyi?
Régen szórakoztam ilyen jól, talán legutóbb a Vegyész olvasása közben. (Ha érdekel Arthur véleménye erről a könyvről kattints!)

Szeretnél többet tudni a regényről? Kattints a képre!

penge1.jpg

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Érdekel, mekkora arc volt Sigrud az első részben, a Lépcsők városában? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5812312285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.