„Az összes rossz fiúnak és rossz lánynak, a szabályszegőknek és az önbíráskodóknak” – és itt húsz sornyi felsorolás kezdődik, amelyben Robin Hood-tól Dexterig egy csomó regényhős van nevesítve –„mert olyan mocskosul jók”.

Na.
Ez a regény előszavának első mondata.
Már ennél az egy mondatnál kötetekre rúgó értelmezést tudnék írni, de nem fogok, mert tovább lapoztam, és újabb idézet rúgott mellbe:
„Amit tesz, az rossz.
… Igen, tudom.
… Akkor miért teszi mégis?
…. Mert így helyes.” (Luther, Neil Cross tévésorozata)

Az anyja. Akkor most mi van?
Valami klasszikus western jön a további lapokon?
Vagy Jack Reacher?
Majdnem.
Mai korban játszódó jó-rossz harca, tele humorral.

Evan Smoak.
Akinek a neve is ajándék, sosem volt az övé.
Az X Árva.
Gyermekkorában egy ügynökség kiszemelte és kiképezte.
Ölésre.
Mindent tud róla.
Mindent.
Innentől küldetései voltak, amelyeket sohasem kérdőjelezhetett meg.
Az ügynökség szabályai szerint játszhatott, és ha azok nem tetszettek, nehéz volt másik játékba kezdeni.
Evan mégis megtette. Szakított az ügynökséggel, az ott tanultakat arra használta fel, hogy ezt megtehesse, és eltűnjön a színről.

Városi legenda lett belőle: ő a Seholember. Mind képességei, mind forrásai rendelkezésére állnak ahhoz, hogy az arra érdemes embereket kisegítse reménytelennek tűnő helyzetükből.
Mégis, ez a Seholembersége vesztét okozni látszik: valaki a nyomában van, valaki, aki ismeri őt X Árvasága idejéből. Valaki, akinek hasonló képességei vannak, hasonló kiképzést kapott, és egyre közelebb kerül hozzá. Célja egy csupán: kiiktatni Evant.
Vajon segít-e Evanon az
- hogy lakása a magány erődje, amit egyetlen pillanat alatt kész egyszer és mindenkorra elhagyni, az ablaka golyóálló, rajta titánötvözetből készült hálóval, hogy a falai megerősítettek?
- hogy több „biztos” háza is van?
- hogy a mai napig a Parancsolatai szerint él?
- hogy uralja a környezetét?
- hogy biztosítékai vannak a biztosítékokon belül?
- hogy mindig támadójátékot űz?
- hogy semmi sem lehet személyes ügy, és sosem feltételez semmit?
- hogy az óvatosság és éberség életformájává vált?

Végül nem is lenne semmi baj, csak a házban lakik egy Mia nevű ügyészcsaj a Peter nevű, minden lében kanál fiával (akinek speciel féloldalas a frizurája a legutóbbi ragasztós incidense óta), és úgy néz ki, egyre közelebb kerül hozzá. Gáz. Az ő életformájában egyértelmű gáz. Evan meglepődve ébred rá, hogy tetszik neki Mia otthona, ahol a késeket vaj elkenésére használják, és csak arra (jé, így kell normálisan élni? Meg tudnám szokni, morfondírozik hősünk). Egy hely, ahol a problémák jelentősek, de nem extrémek, hétköznapiak, de nem triviálisak. És főleg senki sem hal meg mesterlövész golyójától. De attól mindenesetre kiverte a víz, amikor a kisfiú naivan kacagtató, ám mégis komolyan veendő, lufival hozzá továbbított üzenete beindította lakása hiper-szuper riasztórendszerét. Mulattatja is, dühíti is, hagyná a francba a választ, csak ... nem lehet. Normális ember válaszol az ilyenre. És valahol még pislákol benne a normális ember. De vajon nem okozza-e a vesztét a normalitásba hajló viselkedés?

Szóval: minden tip-top, amikor Evan szakmai életében először védekező pozícióba kerül.
Nocsak, nocsak… a támadók ugyanúgy lenyomozhatatlanok, mint Evan.
Nocsak, nocsak.
Profik.
Evan nyolc év után először taktikai hibát vét, és az ügy – a Parancsolatok ellenére – személyes üggyé válik.
És ha még mindez nem elég, feltűnik egy másik Árva, aki rá vadászik.
Indulhat a játszma.
Sajnos, letehetetlenül érdekes könyv.
Olvastatja magát.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints! Itt 25% kedvezményt is kapsz az árából.

Köszönjük, Fumax Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?