Ahogy lapozgattam a köteteket (Húzós3, Húzós4), egyre-másra kerültek elő olyan emberek, akiket így-úgy ismerek a képernyőkről, rádiókból, de sok olyan is szerepelt, közgazdász, táncművész, fotóriporter, stb., akikről még csak marginálisan sem hallottam soha. Az előbbieket azért olvastam el, mert ismerem őket, az utóbbiakat pedig  azért, mert pont fogalmam sincs, kik lehetnek ők, de ha Rónai Egon behívta őket a műsorba, akkor arra oda kell figyelni. Legalább beleolvasás szintjén. Aztán, ha nem érdekel, abba hagyom az ismerkedést velük. Ha meg felkelti a kíváncsiságomat az, amit mond a riportalany, és ahogy mondja, akkor meg: hajrá.

Éppen mostanában figyeltem meg, hogy egyre inkább érdekelnek mások történetei. Mások véleményei. Persze, most nem a Facebook nemzedék üres fecsejére gondolok, amelyből egyre inkább tudatosan igyekszem kimaradni, és ezt a közösségi médiát is arra használni, amire nekem jó, hanem elismert, már bizonyított emberek véleményeit, önmaguk és az őket körülvevő világ összefüggéseit szeretem tanulmányozni, amelyekből általános érvényű folyamatokra látok rá, ugyanakkor néha saját életemre, sorsomra is tudok levonni következtetéseket. Mert mások másként látják, mint én. Többet látnak, mint én. Nem biztos, hogy egyet fogok érteni velük. Nem biztos, hogy az a megoldás nekem is jó lesz, amelyet ők alkalmaztak adott helyzetben. De érdemes elgondolkodni róla. Érdemes mozgatórugókat felfedezni, nagyobb rálátást szerezni az élet olyan területeire, amelyet a magam korlátai miatt enélkül nem szerzek meg, legyen az a korlát érdektelenség, tehetetlenség, tudatlanság, vagy egyszerűen a nem találkoztam még ilyennel jelensége is.
Ez a két mű ezt a hiányosságot igyekszik betömni.A kép az ATV honlapjáról származik.

Kikkel találkozhatsz ebben a két kötetben?
A teljesség igénye nélkül: Antall Péter (Antall József fia - "ha megharagudott, akkor levelezett"), Bálint György (mindenki Gyuri bácsija a házikertekben - "Az ember nagyon sokat meg tud élni"), Benedek Miklós (színművész, rendező - "Én már a telefonkönyvet is eljátszottam!"), Csányi Vilmos (etológus, író, egyetemei tanár - "A siker öt százalék, a többi kudarc"), Makk Károly (filmrendező - "Tudni kell, amikor már hátra lehet lépni"), Dragomán György (író, műfordító - "Európa meg fog telni honvággyal"), Jordán Tamás (színész, rendező, színházigazgató - "A jóisten is kicsit megváltozott"), Székhelyi József (színművész, rendező - "Dacpörköltet főz az elmém").

A könyveket érdemes a fejünk mellé tenni. Nem kell egy ültő helyben (fektében) "letudni" a történeteket. Szemelgetni kell. Ízlelgetni. Belekapni. Rácsodálkozni. Értetlenkedni, ha nem értesz egyet a riportalannyal. Vitázni vele. Hagyni meggyőzni magad, ha éppen olyanod van. Vagy konkrétan rácsukni a könyvet, hogy nem érdekelsz, és később kinyitni egy másik meginterjúvoltnál. Lehet újra olvasni azt, amivel nagyon egyet tudsz érteni. Vagy aki fényt gyújtott bizonyos problémával kapcsolatban a fejedben.
Én legalábbis így tettem.
És bár nem vagyok televíziónéző, azért ezt a Húzóst megkukkolom majd magamnak.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints! Itt 32%-os kedvezménnyel meg is vásárolhatod!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?